Kulturális-közéleti havilap, negyvenegyedik évfolyam
Kedves Olvasóink!

Már kapható!

Kedves Olvasóink!

Támogassa személyi jövedelemadója  1%-val a Mozgó Világ Alapítványt – adószám : 19650414 2 41

[tovább...]

Bemutatkozás

Magunkról

Tanulmány, esszé, dokumentum, szociográfia, riport, kerekasztal-beszélgetés, képzőművészet, vers, próza, ifjú és befutott szerzőktől. Hónaplók, egyéni hangú határon túli és honi történetekkel. „ról-,ről” benne kritikák irodalomról, színházról, képzőművészetről, filmről, zenéről, történelmi-politikai művekről, építészetről, televízióról. Képeslap melléklet, szórakoztató sajtóhibák – ez mind a MOZGÓ VILÁG. Jó böngészést! Előfizetés ITT a teljes, aktuális nyomtatott változatra! Csak 9000  HUF
[continue reading…]

[tovább...]
Előfizetés

Támogasson bennünket!

Előfizetés

A lap ára 900 forint, az évi előfizetés 9000 forint. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletága 1008 Budapest, Orczy tér 1. Előfizethető valamennyi postán, kézbesítőknél, E-mailen: hirlapelofizetes@posta.hu faxon: 303-3440. További információ: 06-80-444-444; Külföldön terjeszti a Batthyany Kultur-Press Kft. (H–1014 Budapest, Szentháromság tér 6. Tel.: 201-8891) Előfizetési díj 1 évre 9000 Ft. Indexszám: 25604.
[continue reading…]

[tovább...]

2015/9

Tanulmány

A jogsértés alkotmányossága?
A pla­kát­szag­ga­tók bün­tet­he­tõ­sé­gé­rõl
és a vé­le­mény­sza­bad­ság határairól 1
Kor­mány­za­ti pro­pa­gan­da,
sza­bad szó­lás, cen­zú­ra

A kor­mány­zat be­szél, sõt ki­ál­to­zik. A hang­ja han­gos, a vé­le­mé­nyek ál­ta­la sza­bá­lyo­zott és irá­nyí­tott ösz­­szes pi­a­cán he­ge­mó­ni­át kö­ve­tel. Esz­kö­zei, ha nem is ki­zá­ró­la­go­sak, de nyo­masz­tó­an ha­tal­ma­sak. Nin­cse­nek már igaz­sá­gok, csak po­li­ti­kai ter­mé­kek

[tovább...]


Esszé

Mi negyvenöt?

A tör­té­ne­lem a je­len: csak azt lát­juk a múlt­ból, ami­re szük­sé­günk van. Ahá­nyan va­gyunk, an­­nyi­fé­le a tör­té­nel­münk. A min­den­ko­ri ha­ta­lom­nak ége­tõ szük­sé­ge van a ma­ga ké­pé­re for­mált múlt­ra. Ha a rend­szer de­mok­ra­ti­kus, bi­zo­nyos ha­tá­ro­kig ér­vé­nye­sül a sok­szí­nû­ség (a tan­köny­vek­ben pél­dá­ul az óha­tat­lan tö­mö­rí­té­si, le­egy­sze­rû­sí­té­si kény­szer …

[tovább...]


Esszé

A sváj­ci or­vos

Az utób­bi het­ven év­ben sok­szor meg­kér­dez­tek: mi­lyen ér­zés volt kon­cent­rá­ci­ós tá­bor­ban len­ni? Rit­kán szok­tam ilyen kér­dés­re vá­la­szol­ni. Ele­in­te azért nem vá­la­szol­tam, mert azt hit­tem, a vá­lasz meg­ér­té­sé­nek elõ­fel­té­te­le, hogy a kér­de­zõ is­mer­je leg­alább egy ré­szét azok­nak a köny­vek­nek, ame­lyek a holokauszttal fog­lal­koz­nak. Vá­lasz he­lyett bib­li­og­rá­fi­á­kat …

[tovább...]


Képzőművészet

Gon­do­la­ti fe­szült­ség – Ha­lász Pé­ter Ta­más mun­ká­i­ról

For­má­nak, anyag­nak, el­hall­ga­tott vagy ép­pen hoz­zá­adott funk­ci­ók­nak a ke­ve­re­dé­se és az eb­bõl fa­ka­dó gon­do­la­ti fe­szült­ség alap­ja­i­ban ha­tá­roz­za meg Ha­lász Pé­ter Ta­más mû­vé­sze­tét. Két hû­tõ­tor­nya – ame­lyek New York két emblematikus épü­le­tét, az Em­pi­re State Bu­il­din­get és a Chrys­ler Bu­il­din­get for­máz­zák – cél nél­kü­li funk­ció, amen­­nyi­ben …

[tovább...]


Reflex

Pil­la­nat­kép – Bú­csú Ferenczi Krisz­ti­ná­tól

Tu­dom, hogy Ferenczi Krisz­ti­na a ma­gyar ok­nyo­mo­zó új­ság­írás pap­nõ­je. Alá­za­ta, el­hi­va­tott­sá­ga, mun­ka­bí­rá­sa tet­te az­zá. Tu­dom, hogy el­tö­kél­ten kép­vi­sel­te és ke­res­te az igaz­sá­got, és tu­dom, hogy tud­ta is, mit ke­res. Tu­dom, hogy olyan ri­por­to­kat és köny­ve­ket ha­gyott ma­ga után, ame­lyek­bõl az Új Ma­gyar Köz­tár­sa­ság­ban majd ta­ní­ta­ni

[tovább...]


Hónapló

Hóman Bá­lint ká­ni­ku­lái

Ber­lin, 2015. au­gusz­tus 13.

A ki­lenc­ve­nes évek kö­ze­pe tá­ján, ami­kor a ber­li­ni Ma­gyar Há­zat ve­zet­tem, ke­zem­be ke­rült egy irat­cso­mó az egy­ko­ri Collegium Hungaricum anya­gá­ból. Be­szá­mo­ló volt dr. Hóman Bá­lint m. kir. kul­tusz­mi­nisz­ter­nek a bi­ro­dal­mi fõ­vá­ros­ban tett 1936-os nyá­ri lá­to­ga­tá­sá­ról. For­ró év­szak volt, Ber­lin­ben 30 cel­si­us-fok, …

[tovább...]


Hónapló

Ahogy tet­szünk

„Nem tel­je­sí­ti Ro­má­nia a kö­te­le­zett­sé­ge­it” – ezért rom­la­nak a ma­gyar–ro­mán kap­cso­la­tok, áll­nak a kö­zös ha­tár men­ti be­ru­há­zá­sok, eurómilliók úsz­nak el a fe­le­lõt­le­nül ke­zelt be­fek­te­té­sek mi­att. Au­gusz­tus ele­jén ez a pa­nasz, fi­gyel­mez­te­tés jár­ta be a ma­gyar saj­tót, amen­­nyi­re éssze­rû, any­­nyi­ra fel­há­bo­rí­tó is volt. Hogy van az, …

[tovább...]


Hónapló

Pengésdrót és ad­ri­ai ha­jó­ká­zás

A kö­rül­mé­nyek­hez ké­pest Szer­bi­á­ban nem tûnt el az em­be­rek hu­mor­ér­zé­ke. Már nem azt mond­ják, hogy Ma­gyar­or­szág­ra utaz­nak, ha­nem hogy a „ke­rí­té­sen túl­ra”. No­ha ví­zum nél­kül lép­he­tik át a szerb–ma­gyar ha­tárt, mind töb­ben hang­sú­lyoz­zák, hogy ha már a schengeni öve­zet­ben van­nak, ak­kor azért szí­ve­seb­ben shoppingolnak Bécs­ben. …

[tovább...]


Hónapló

Egyet­len ár­va me­ne­kült

 

Ha­za­fe­lé me­net meg­szó­lí­tott egy fi­a­tal nõ a lift­ben. Nagy, kí­ván­csi, ár­tat­lan­nak lát­szó kék sze­me volt, és kis­lá­nyos hang­ja. Rég­óta la­kom-e itt, ér­dek­lõ­dött. Nem na­gyon, mond­tam. Mert õ csak né­hány he­te, foly­tat­ta né­mi­leg pa­na­szo­san, és nem is­mer itt sen­kit. Nem­csak a ház­ban, a vá­ros­ban sem; nem …

[tovább...]


Reflex

„Entuziasmus és primitív hit”

„Soha nem hittem el, hogy rossz cselekedetekbõl nem származhat semmi jó.” (Károlyi Mihály: Hit, illúziók nélkül)

Kár­olyi Mi­hály te­hát hit­te, hogy ér­de­mes bi­zo­nyos rossz cse­le­ke­de­te­ket tûr­ni és tá­mo­gat­ni, mert jó szár­maz­hat be­lõ­lük. Min­den­ki ta­lál az éle­té­ben ilyen moz­za­na­to­kat, ha elég õszin­te ma­gá­hoz. Csak az a

[tovább...]


Vers

Kiûzetés

André Derain: Tánc, 1905–1906,

olaj, vászon, 185×225 cm,

Fridart Alapítvány, Genf

Akár a kígyó, egyszerû lesz végül

a tested, hogy tánc közben leveti

sok-sok ruháját, és hogy beleszédül

magába, körbefordul s neveti

a nézõket, míg elhull egy-egy része,

külön hevernek mind a végtagok,

de úgyis …

[tovább...]


Vers

Canaries in the coalmine

Azt mondják, az itteniek kivétel nélkül

felpuffadt hassal születnek.

És hogy ha ide születsz, áprilisban tavasznak,

szeptemberben õsznek érzed

a szivárgó vegyszerek szagát.

Szirénákra tudsz csak elaludni,

és hogy a közeli bányatavakig járnak az álmaid.

Hogy a mélylélektani itt külszíni fejtés.

Azt mondják, a huzalkerítések …

[tovább...]


Vers

Egyforma

Jean-Étienne Liotard: Csokoládét vivõ lány,

1744, pasztellkréta, pergamen, 82,5×52,5 cm,

Gemäldegalerie Alte Meister, Drezda

Akárhány sorsot képzelnék neki,

de egyik sem válhat többé valóra,

s hiába áll itt évszázadok óta,

hogy hátha egyszer tovább viheti

a csészét, melyben most is gõzölög

az édes csokoládé, s …

[tovább...]


Próza

Haj­na­li szür­kü­let

Egy is­me­rõ­söm me­sél­te ezt a kü­lö­nös, de va­ló­ban meg­tör­tént ese­tet. Az il­le­tõ so­ká­ig élt kül­föld­ön, vi­szony­lag si­ke­re­sen, de – ma­ga elõtt is tit­kol­va – kín­ló­dott a tá­vol­lét mi­att és az ide­gen nyel­vi vi­lág szo­rí­tá­sá­ban. Nem hagy­hat­juk em­lí­tés nél­kül ugyan­ak­kor, hogy ez a kö­rül­mény sem­mi mó­don …

[tovább...]


Vers

Utazók

Miután elköltöztél, nyárra kiadtam a lakást,

csak mosni jártam oda, meg takarítani  

a hetente cserélõdõ utazók után.

Amerikai egyetemisták, egy német reklámzeneszerzõ,

argentin orvos az olasz barátnõjével, belga nyugdíjas,

aki egy összehajtható vasalódeszkával érkezett,

és egy doboz pralinét hozott ajándékba.

Egy spanyol lány hónapokat kerékpározott…

[tovább...]


Próza

Fu­tá­rút, 1956

Vol­tak ilyen futárutak. Athén­–An­ka­ra. Egy nap Athén, két nap An­ka­ra, min­dig ott le­gyen hos­­szabb az út (szak­nyel­ven: ott-tar­tóz­ko­dás), ahol unal­ma­sabb. A két fu­tár, Solymosi elv­társ, a fõ­fu­tár és Ta­ní­tó elv­társ, a má­­sod­fu­tár a sza­bá­lyok­nak meg­fe­le­lõ­en nagy­kö­vet­sé­gi gép­ko­csi­val, egy dip­lo­ma­ta kí­sé­re­té­ben haj­tott ki az athé­ni nagy­kö­vet­ség …

[tovább...]


Vers

Ultra.hangok

Az az árnyék ott… lássuk csak, igen…

(Tadamm.)

Megnézem innen is, hogy biztosabb legyen.

(Tamm, tamm, tadamm.)

Mondták már máskor is talán?

(Tamm, tadamm.)

Tízéves, ócska gép ez ám!

(Tamm, tamm.)

Egyszer még felrobban nekem.

(Tamm, tamm.)

S kinézem lassan mind a két szemem…

(Tamm, …

[tovább...]


Próza

Sze­ret­tem a nagy me­sé­ket

Sze­ret­tem ta­ní­ta­ni. Sze­ret­tem, hogy a di­á­kok fi­gyel­nek rám. Te­le vol­tam a szo­ká­sos meg­fe­le­lé­si kény­szer­rel, de meg­fe­le­lé­si kény­szer nél­kül nem le­het­tem vol­na jó ta­nár. És már meg is szok­tam a meg­fe­le­lé­si kény­szert, már nem ar­ra gon­dol­tam, hogy ho­gyan fo­gok ta­ní­ta­ni, meg kit fo­gok fe­lel­tet­ni, már a …

[tovább...]


Vers

Letisztult, világos képlet

Lehet, hogy úgy éled meg: a valóság

labirintusszerû – útvesztõk, talányok

(csak akadjon e zûrzavarban a fény[kiút-]keresést

folytatni parány ok!), ám az sem kizárt, hogy úgy érzed:

képzeletszülemény

csupán e bonyolultság – hogy mily primitív logika

húzódik meg a csalókán bonyodalmas tényfelszín alatt

(világ-kép-zavar), valójában …

[tovább...]


Próza

Az al­ta­tó sze­rek­rõl

Lechner Pe­ti­vel sok dél­utá­non ül­tünk a há­zunk ka­pu­já­ban. Tér­dünk­re tá­masz­tott ál­lal fi­gyel­tük a já­ró­ke­lõ­ket, a jár­da re­pe­dé­se­it, mint egy tér­ké­pet. A lép­csõnk mel­lõl in­du­ló szé­les fo­lyó a Du­na, fél mé­ter­rel odébb ebi­hal ala­kú mé­lye­dés, az egy tó. A szem­köz­ti ház fe­lé az Al­pok egy ré­sze …

[tovább...]


Vers

(Haj, haj! A tavalyi ho[rmon]…)

Vénülõ gavallér Oszkár.

Még sok nõ után poroszkál,

vagy inkább koslat tán;

de a múlt hol van már?!

Mondják, már keveset tosz. Kár.…

[tovább...]


Vers

(a lúzer)

Haj, balszerencsés volt Jenõ!

Mondják, nem volt pasi, se nõ…

Férje, az ebadta,

s nõje is megcsalta.

Most lóg. Elbírja a fenyõ.…

[tovább...]


Vers

(góltotó)

Nem fakuló emlék Etelke;

delnõvé dús keble emelte –

’szisszen a garnizon:

Ez ám a…! Az bizony!

Tiszt? baka pattan ma nyeregbe?…

[tovább...]


Vers

(malheur)

Csalóka hely bizony Apostag –

vendégkönyvét hogyha lapoztad:

sok híresség járt ott,

ám neked megártott:

elestél, s Sárába tapostak.…

[tovább...]


Vers

(finnyátlan)

Vérmes egy férfiú Szerafin.

Nem bánja: szilikon… zselatin…

mû avagy valódi –

toszik, nem szabódik;

bármely kéjkehelybe benyalint.…

[tovább...]


Ról-ről

Örök visszatérés – Si­mon Winder: Danubia. Sze­mé­lyes kró­ni­ka a Habs­bur­gok Eu­ró­pá­já­ról. For­dí­tot­ta Ko­má­ro­mi Ru­dolf. Bu­da­pest, 2015, Park Ki­adó. 632 ol­dal, 4900 fo­rint.

A Mo­nar­chia (az „arany­kor”) nem szû­nik meg kí­sér­te­ni, igaz, in­kább iro­ni­kus-gu­nyo­ros gri­ma­szok­kal (Musilnál Kákániaként) meg nosz­tal­gi­á­ba cso­ma­gol­va („a hos­­szú bé­ke és bol­dog­ság ko­ra”). Még a „né­pek bör­tö­ne” ki­fe­je­zés (a Habs­burg-ura­lom­ra fel­ta­lált me­ta­fo­ra) is ka­pott va­la­mi „is­te­nem, de jó is volt az az el­nyo­más” fel­han­got. (Na­ná:

[tovább...]


Vers

(elkomorod’)

Élt egy úr, úgy hívták, Igor.

Elsõ volt nála a szigor.

Így, mikor b. neje

mással, éjfél fele…

l’hervadt arcáról a vig’or.…

[tovább...]


Ról-ről

Történelmek – Romsics Ig­nác: A múlt ar­cai. Tör­té­ne­lem, em­lé­ke­zet, po­li­ti­ka. Bu­da­pest, 2015, Osiris Ki­adó. 426 ol­dal, 3280 fo­rint.

A mai eu­ró­pai or­szá­gok dön­tõ ré­sze nyel­vi, kul­tu­rá­lis ér­te­lem­ben csak vi­szony­lag nem­rég ho­mo­ge­ni­zá­ló­dott, ko­ráb­ban erõ­sen szét­ta­go­ló­dott, dif­fe­ren­ci­á­ló­dott volt. Alig 150 éve Né­met­or­szág, Olasz­or­szág, a né­me­tek, az ola­szok nem lé­tez­tek. Né­met­or­szá­got a 20. szá­zad kö­ze­pén 40 év­re ket­té­vá­lasz­tot­ták, val­lá­si te­kin­tet­ben ma is elég­gé jól kö­rül­ha­tá­rol­ha­tó meg­osz­tott­sá­got

[tovább...]


Vers

(Extra Hungariam est…! [De hát…])

Az, hogy én nem lakom Bernben,

szerintem nagyon nincs rendben.

A város direkt szép,

s ha frankkal fizetnék,

nem bánná az ivarszerv sem.…

[tovább...]


Ról-ről

Concertók ha hazalátogatnak – Aki­hez be­szél a föld (The Water Diviner). Szí­nes, fel­ira­tos ausztrál–török–amerikai há­bo­rús drá­ma, 111 perc, 2014. Ren­de­zõ Russell Crowe; for­ga­tó­könyv­író And­rew Knight, And­­­rew Anastasios; ope­ra­tõr And­rew Les­nie; sze­­rep­lõk Russell Crowe, Ol­ga Kury­lenko, Yilmaz Erdogan, Cem Yilmaz, Jai Court­ney, Dylan Georgiades, Steve Bas­toni, Isa­bel Lucas, Ryan Corr, James Fra­ser, Ben O’Toole.

Johann Sebastian Bach (1685–1750) nem úgy kom­po­nált, aho­gyan azt a ro­man­ti­ká­tól örö­költ fo­gal­ma­ink alap­ján egy sza­bad és füg­get­len al­ko­tó­tól el­vár­nánk – kö­tött­sé­gek­tõl men­te­sen, nem tö­rõd­ve a vi­lág­gal, csak a ben­sõ hang­ra hall­gat­va –, ha­nem úgy, mint a leg­alá­za­to­sabb szol­ga. Nem azt ír­ta, amit az ins­pi­rá­ció

[tovább...]


Vers

Herdálnunk kell, ha

Az ember végül szomorú,

vizes, homokos sík – jaj, nem pagony!

Rendre eljön a derûre ború;

belém verte ezt életem nagyon.

De mégis (félkegyelmû[?]) csak ezt dúdolom:

erre a földre s épp a mostba meg kellett születnem

– legyek üzenet vásott húrokon

(vagy inkább a …

[tovább...]


Ról-ről

Magángyûjtõk, közeljövõ

 

Egy név­te­len­ség­be bur­ko­ló­zó ma­gán­gyûj­tõ min­den elõz­mény nél­kül, egyet­len ki­ál­lí­tás­ba sû­rít­ve mu­tat­ja meg a nyil­vá­nos­ság­nak gyûj­te­mé­nye es­­szen­ci­á­ját. Rit­ka eset. A ti­tok­za­tos mû­ba­rát­tal kap­cso­lat­ban a Kieselbach Ga­lé­ria nyá­ri prog­ram­já­nak lá­to­ga­tó­ja szá­má­ra a be­ve­ze­tõ fal­szö­veg csak spo­ra­di­kus in­for­má­ci­ók­kal szol­gál: egy üz­let­em­ber kol­lek­ci­ó­já­ról van szó, amely a pénz­ügyi vál­ság

[tovább...]


Vers

Hazalátogatás

A lélek, meglehet, magyar vizsla,

éjjel tûri a fagyos szelet, de ahogy

hajnalban az elsõ meleg tenyér

végigsimítja, látványosan reszket

a teraszon, ahová azért csukták ki,

mert az egyik vendég tart tõle.

Sorban járnak ki hozzá a többiek.

Finom és karcos tenyerek: orvos,

zenész, katona, …

[tovább...]


Ról-ről

Idegen országokról és emberekrõl – Szvoren Edi­na: Az or­szág leg­jobb hó­hé­ra. Bu­da­pest, 2015, Mag­ve­tõ. 186 ol­dal, 2990 fo­rint.

A meg­írás örö­mei – ezt a cí­met ad­tam Szvoren Edi­na el­sõ kö­te­té­rõl, a Per­tu cí­mû pró­za­gyûj­te­mény­rõl írott kri­ti­kám­nak (Moz­gó Vi­lág, 2010/7). Az­óta öt év telt el. Most, a szer­zõ idén meg­je­lent har­ma­dik kö­te­tét, a 2012-es Nincs, és ne is legyent kö­ve­tõ kis­pró­zai

[tovább...]


Vers

Mit tesz Isten

A bányából jön itt minden jó,

ha már más nem, elsõ osztályú

faanyag, a járatok aládúcolásához

kellett régen. A fene tudja, kellene-e

még késõbb, hogy mindez amúgy

senkié sem lenne, vagy maradna

a senkiháziaké. Szégyellõs volt

a legtöbb ember odalenn eleinte,

bódogtalan. Most meg …

[tovább...]


Vers

Túl sok virág

 

John Everett Millais: Ofélia,

1851–1852, olaj, vászon, 76×112 cm,

Tate Galéria, London

Felkínálkozik a futó idõnek,

s virágokkal díszített asztalán

árvácska, margaréta vagy csalán,

mert ugyanarról a helyrõl kinõhet

sokféle étek, és már semmi több

a test, csak maradék, míg elsodorják

a hullámok az élettelen …

[tovább...]


Vers

Szegycsont

Vasárnaponként, mielõtt templomba indul, anya

az erkélyen elszív egy-két szálat.

Azt mondja, ennyi bûnt megérdemel.

Úgy bámul ki a lakótelepre, mint a munkásokra

egy szerszámgépgyár váltott mûszakos gépsora.

Hallgatja, ahogy bangladesi gyerekkezek neki

csavarozzák a reggeli zörejeket össze.

Három hónapja költözött hozzám és apától el.…

[tovább...]