Kulturális-közéleti havilap, negyvenegyedik évfolyam
Kedves Olvasóink!

Már kapható!

Kedves Olvasóink!
Megjelent a 2015/4. szám. Mostantól ismét csak pár hetes késéssel kerülnek majd fel a netre a friss számok. A kimaradt hónapok anyagának pótlása napokon belül meg fog történni.…
[tovább...]

Bemutatkozás

Magunkról

Tanulmány, esszé, dokumentum, szociográfia, riport, kerekasztal-beszélgetés, képzőművészet, vers, próza, ifjú és befutott szerzőktől.

Hónaplók, egyéni hangú határon túli és honi történetekkel.

„ról-,ről” benne kritikák irodalomról, színházról, képzőművészetről, filmről, zenéről, történelmi-politikai művekről, építészetről, televízióról.

Képeslap melléklet, szórakoztató sajtóhibák – ez mind a MOZGÓ VILÁG.

Jó böngészést!

[tovább...]
Előfizetés

Támogasson bennünket!

Előfizetés

A lap ára 900 forint, az évi előfizetés 9000 forint.

Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletága 1008 Budapest, Orczy tér 1.

Előfizethető valamennyi postán, kézbesítőknél, E-mailen: hirlapelofizetes@posta.hu faxon: 303-3440.

További információ: 06-80-444-444; Külföldön terjeszti a Batthyany Kultur-Press Kft. (H–1014 Budapest, Szentháromság tér 6. …

[tovább...]

2015/4

Hónapló

Révész Sándor: Füleink állása Révész Sándor: Füleink állása

A tör­té­ne­lem két Ma­gyar­or­szá­got is­mer. Egy ho­mo­gént és egy he­te­ro­gént. Az egyik ki­csi, ter­mé­sze­ti kin­csek­ben sze­gény, nyel­vi­leg, nem­ze­ti­leg egy­ne­mû. A má­sik jó nagy, ter­mé­sze­ti kin­csek­ben gaz­dag, nyel­vi­leg, et­ni­ka­i­lag tar­ka, sok­fé­le nép sok­fé­le nyel­ven be­szél ben­ne. Ez a má­sik mes­­sze van tõ­lünk. So­kan tud­ják, hogy ilyen volt, még­is ke­ve­sen szok­tak így gon­dol­ni rá. Sok­kal in­kább úgy, mint ami a mi Ma­gyar­or­szá­gunk volt – na­gyob­ban. In­kább csak az is­me­ret­anya­gunk­ban van ben­ne, és nem az át­élt tu­dá­sunk­ban, hogy an­nak a ré­gi Ma­gyar­or­szág­nak nem csu­pán a mé­re­te volt na­gyon más, ha­nem a jel­le­ge is. Nagy-Ma­gyar­or­szág multikulturális or­szág volt, s egy multikulturális or­szág egé­szen más or­szág, mint egy ho­mo­gén. Egé­szen mást je­lent ab­ban él­ni és ma­gyar­nak vagy bár­mi­nek len­ni.

[tovább...]


Interjú

„Magyarország, a foglyul ejtett állam” – Gulyás Balázzsal beszélget Pikó András

– Az internetadó el­le­ni tün­te­tés egy kér­dés­rõl szólt, a már­ci­us 15-i tün­te­té­se­tek pe­dig már 19 nép­sza­va­zá­si kér­dés­rõl. Köz­te szûk fél év, pár tün­te­tés. Ha ezt egy fo­lya­mat­ként lát­juk, ak­kor a 19 nép­sza­va­zá­si kér­dés egy ál­lo­más vagy egy vég­ál­lo­más?

[tovább...]


Interjú

„Én havi 250 ezer forintig vagyok hős” – J. Győri László beszélget Vojnich Erzsébettel és Szüts Miklóssal

– Az el­múlt öt év a kul­tú­ra min­den te­rü­le­té­hez ha­son­ló­an az önök szak­má­já­ban is ra­di­ká­lis vál­to­zá­so­kat ho­zott. Men­­nyi­re volt ez vá­rat­lan?

Mi 2010-ben azt kép­zel­tük, hogy a kép­zõ­mû­vé­szet­ben most sem lesz sem­mi­lyen vál­to­zás. (Bár em­lék­szem a 601-es par­­cel­lá­ban fel­ál­lí­tan­dó 56-os em­lék­mû pá­lyá­za­tá­ra, amit Jováno­vics gyö­nyö­rû em­lék­mû­ter­ve nyert, ab­ból va­ló­ban a sza­bad­ság gyö­nyö­rû sze­le fújt, ak­kor bol­do­gan azt kép­zel­tem, hogy ezen­túl ez min­dig így megy majd: sok lel­kes, te­het­sé­ges em­ber pá­lyá­zik, és a leg­jobb pe­dig nyer. Az­óta sem lát­tam ilyen pá­lyá­za­tot.)

[tovább...]


Hónapló

Parászka Bo­ró­ka: Bez­zegvi­dé­kek

Ne­he­zen kap­tunk he­lyet Tu­dor Giurgiu film­je, a Mi­ért pont én? ve­tí­té­sé­re Ma­ros­vá­sár­he­lyen már­ci­us ele­jén. Ami­kor Bu­ka­rest­bõl ér­ke­zik va­la­mi ilyen pro­duk­ció, min­dig nagy a tü­le­ke­dés a he­lye­kért itt, az er­dé­lyi kis­vá­ros­ban. Más ez a vi­dék–fõ­vá­ros vi­szony, mint a Bu­da­pest kö­ré fel­épí­tett vi­lág­ban, itt tény­leg mes­­sze van Bu­ka­rest, a po­li­ti­ku­so­kon és né­hány üz­let­em­be­ren kí­vül ke­ve­sen utaz­nak oda gyak­ran. Bu­ka­rest más vi­lág, más költ­ség­ve­tés, más fi­ze­tés, más né­zõ­szám, más lép­ték. Ta­lán má­sik or­szág is – so­kan ál­lít­ják ezt is –, bár én azt hi­szem, eb­ben a tér­ség­ben a kér­dés az: lé­te­zik-e egy­ál­ta­lán or­szág kö­rü­löt­tünk? Ki-mi szab sza­bályt, ki kér szá­mon, ki tart­ja egy­ben azt, ami szem­ben áll, szét­fut, el­zár­kó­zik, le­ma­rad?

[tovább...]


Hónapló

Végel Lász­ló: Patt­hely­zet­ben

Több ba­rá­tom is szó­vá tet­te, hogy Or­bán Vik­tor év­ér­té­ke­lõ be­szé­dé­ben szó­ra sem mél­tat­ta a kül­ho­ni ma­gya­ro­kat! Ho­gyan kell ezt ér­tel­mez­ni? És mi­ért? – kér­dez­ték fel­há­bo­rod­va. Csak a vá­lasz­tá­sok elõtt va­gyunk fon­to­sak? Ezt nem önös ér­dek­nek, kép­mu­ta­tás­nak hív­ják? És még az elem­zõk sem tér­tek ki rá! Emi­att a már­ci­us 15-i ün­ne­pi szó­nok­la­tok­ra job­ban oda­fi­gyel­tem, azon­ban a kül­ho­ni ma­gya­rok­ról egy szó sem hal­lat­szott.

[tovább...]


Hónapló

Lángh Jú­lia: Szo­mo­rú va­sár­nap

Nincs me­se, ez az or­szág tény­leg ve­le­jé­ig ket­té van sza­kít­va. Ve­le­jé­ig: a kis­kö­zért hentespultjáig. Az Utol­só Va­sár­na­pon meg­je­gyez­tem a sar­ki bolt­ban, men­­nyi­re saj­ná­lom, hogy nem lesz­nek majd nyit­va, mi­re az öt­ven kö­rü­li-fö­löt­ti, fá­radt ar­cú, so­vány nõ ki­húz­ta ma­gát a pult mö­gött, mond­hat­nám fö­lé ma­ga­so­dott, és töb­bes szám­ban fo­gal­maz­va azt vá­la­szol­ta, né­mi él­lel a hang­já­ban, hogy már­pe­dig mi örü­lünk. Mi­ért, kö­te­le­zõ volt?, kér­dez­tem ál­szent kép­pel, pe­dig tu­dom a vá­laszt. El­is­mer­te, hogy nem volt az. Hát ak­kor? De nem le­het a bolt­ban csak egyva­la­ki egye­dül! – szólt rám kis­sé in­ge­rül­ten. En­nek a lo­gi­ká­ját már nem elég­gé tud­tam kö­vet­ni, és nem is lett vol­na ér­tel­me foly­tat­ni a be­szél­ge­tést, bár an­­nyit még meg­je­gyez­tem, hogy el­vég­re meg is fi­zet­ték. Mi­re õ, nagy ív­ben ki­tér­ve a vá­lasz elõl, kioktatólag: én úgy nõt­tem föl, hogy szom­bat dél­tõl kezd­ve min­den zár­va volt, és na­gyon jól meg tud­tuk ol­da­ni a be­vá­sár­lást!

[tovább...]


Hónapló

Da­los György: Cui prodest

Ber­lin, 2015. már­ci­us 9.

Két nap­pal az után, hogy Bo­risz Nyemcov el­len­zé­ki po­li­ti­kust is­me­ret­len tet­te­sek meg­gyil­kol­ták, az orosz, uk­rán, ma­gyar és nyu­ga­ti saj­tó tar­kál­lott a kü­lön­bö­zõ, egy­más­nak el­lent­mon­dó ver­zi­ók­tól, fel­te­vé­sek­tõl. Ha nem is tet­tes­ként, de fel­buj­tó­ként szó­ba jött 1) Putyin el­nök, aki így akar­ta vol­na ki­ik­tat­ni eset­le­ges vá­lasz­tá­si el­len­fe­lét, meg­elõz­ni az uk­raj­nai orosz je­len­lét­rõl a le­lep­le­zést, meg­fé­lem­lí­te­ni a ha­tal­mon kí­vü­li pár­to­kat és moz­gal­ma­kat; 2) az uk­rán ve­ze­tés, amely így akar­ta vol­na to­vább ron­ta­ni Orosz­or­szág jó hí­rét; 3) a CIA, hogy des­ta­bi­li­zál­ja az orosz­or­szá­gi hely­ze­tet; 4) a csecsenföldi isz­lám fun­da­men­ta­lis­ták, bos­­szú­ból, ami­ért Nyemcov szo­li­da­ri­tá­sát nyil­vá­ní­tot­ta az Hebdóval; 5) az orosz el­len­zék, hogy már­tír­ra te­gyen szert, aki­nek ha­lá­lát egy­ben Putyin el­nök nya­ká­ba varr­hat­ja; 6) An­na Durickaja, hu­szon­há­rom éves uk­rán fo­tó­mo­dell, az utób­bi évek­ben Nyemcov ba­rát­nõ­je. Õ ma­gán­éle­ti okok­ból, cin­kos­ként vett vol­na részt a me­rény­let­ben, amely esze­rint egy fél­té­keny­sé­gi drá­ma be­te­tõ­zé­se lett vol­na.

[tovább...]


Képzőművészet

Gárdonyi László: A tárgy ma­ga – Bikácsi Daniela mun­ká­i­ról Gárdonyi László: A tárgy ma­ga – Bikácsi Daniela mun­ká­i­ról

Bikácsi Daniela a ki­lenc­ve­nes évek kö­ze­pe óta fes­ti ko­no­kul vá­lasz­tott mo­tí­vu­ma­it. Kü­lön­ál­ló ké­pe­in a té­ma tel­je­sen csu­pa­szon, ma­gá­nyo­san je­le­nik meg, le­gyen szó me­den­cé­rõl, lép­csõ­rõl, sír­ról vagy akár uszadékfák vé­let­len kom­po­zí­ci­ó­já­ról.

[tovább...]


Archívum

HÉTKÖZNAPI HATALOM

Pollencsapda

Idoközi riport Veszprémből, Tapolcáról, Ajkáról

Veszprém: „Az ágyúmesterekkel is együtt a mélybe gurultak”

–Az ott a megyei pollencsapda – mutatott fel újságíró kollégám a veszp­rémi Csolnoky Ferenc Kórház tetején a kis fekete kürtoszeru tárgyra.

– Gyakorlatilag egy lassan körbeforgó dob, rajta légypapírszeru anyag, ami …

[tovább...]


Tanulmány

Emlékezet és politika: a Sorsok Háza kálváriája

A kormány kész akár éveket is várni a Józsefvárosi pályaudvar helyén épülő új emlékközpont, a Sorsok Háza átadásával. Pedig nem így indult. Nagyon nem. Az intézményt – pénzt és energiát nem kímélve – rohamtempóban akar­a összehozni a kormány. A megnyitó ünnepség eredetileg tavaly április köze­pén …

[tovább...]


Kerekasztal

Mindennapi beleszólás – Csepeli György, Dessewffy Tibor, Radnóti Sándor, Széky János a Fapados Szalonban, moderátor Pikó András, hozzászólók Andor Mihály, Heller Ágnes, Sziklai János, Vitányi Iván

– Van egy klas­­szi­kus sport­ri­por­te­ri szö­veg, szál­ló­igé­vé is vált: ilyen nincs, ilyen nincs, és még­is van! Na­gyon sok­szor érez­het­jük ezt a min­den­nap­ja­ink­ban, és bár nyil­ván csak a sze­mé­lyes ta­pasz­ta­la­ta­im­ra ha­gyat­koz­ha­tom, a kör­nye­ze­tem­ben szin­te min­den­ki küzd ez­zel a fruszt­rá­ló ta­pasz­ta­lat­tal: a Nem­ze­ti Együtt­mû­kö­dés Rend­sze­re min­den lo­gi­kus szá­mí­tás sze­rint fenn­tart­ha­tat­lan, rég ös­­sze kel­lett vol­na om­la­nia, eh­hez ké­pest kö­szö­ni szé­pen, él és vi­rul. Tu­laj­don­kép­pen ez az alap­kér­dé­sünk ma es­te: mi­ért mû­kö­dik az, ami tud­tunk­kal vagy ér­zé­sünk sze­rint mû­kö­dés­kép­te­len? Mi­tõl fenn­tart­ha­tó az, ami fenn­tart­ha­tat­lan­nak tû­nik? Mi­vel ez egy na­gyon pu­ha té­ma, az el­sõ kér­dé­sem ma­gá­ra a kér­dés­fel­te­vés­re ref­lek­tál. Ti ugyan­így ér­zi­tek-e ezt a prob­lé­mát, vagy pe­dig ez a kér­dés­fel­te­vés va­la­mit el­ta­kar: azt, hogy nem tud­juk a rend­szert iga­zán ér­tel­mez­ni, ez a rend­szer a ma­ga ke­re­tei kö­zött na­gyon is mû­kö­dõ­ké­pes, csak vagy az ér­zel­me­ink, vagy az elõ­fel­te­vé­se­ink el­ho­má­lyo­sít­ják a lá­tá­sun­kat.

[tovább...]


Vers

Markó Béla: A kész mű

Nyilvánvaló, hogy nem férhet ide
még egy vízcsepp sem, mert telítve minden,
és apró részecskékbõl áll az Isten,
vagyis nem állíthatná senki se,

[tovább...]


Vers

Markó Béla: Fölösleges vágy

Mi lesz, ha egyszer túlfelõl kiissza
valaki hirtelen a poharat,
és ideát homályos folt marad
az üvegen, s nem térhet senki vissza,

[tovább...]


Vers

Markó Béla: Saját élet

Világít fényesen egyik felõl még,
de túloldalt már régóta sötét,
és úgy érzi, hogy darabokra törték,
s szanaszét hányják megfagyott ölét,

[tovább...]


Vers

Markó Béla: Egyetlen pillanat

Futószalagon jön, s megy is tovább
a szomorúság, nincsen soha vége,
úgy ébred, mintha nyugovóra térne,
s kivárja mindegyik saját sorát,

[tovább...]


Próza

Szeifert Na­tá­lia: Dura ma­ter

Egy görbedt, vén­sé­ges vén­nek tû­nõ fi­gu­ra vá­gó­dott be mel­let­tem a ka­pu­alj­ba. Be­tá­masz­ko­dott a csen­gõk mel­lé, és vi­lá­go­san lát­szott, hogy ne­ki in­nen most jó da­ra­big se elõ­re, se hát­ra. Ti­bor va­gyok! Itt la­kom!, mond­ta a kel­le­té­nél sok­kal han­go­sab­ban. Is­me­rem ezt a han­got, ezt a hang­erõt – a ket­tes belen egy évig hall­gat­tam, ami­kor a szü­lés után ar­ra vár­tam, hogy vis­­sza­kap­jam a ré­gi mun­ká­mat –, ez a ré­sze­gek és a demens öre­gek der­mesz­tõ­en erõs tó­nu­sa, akár­csak a spazmus a tes­tük iz­ma­i­ban, be­köt­he­tet­len in­fú­zi­ók, lá­to­má­sa­ik kö­ze­pet­te li­lá­ra szo­rí­tott csuk­lóm, a pa­zar­ló élet utol­só, min­dent ki­bí­ró, min­dent el­söp­rõ ere­je.

[tovább...]


Próza

Szeifert Na­tá­lia: Cor, cordis, n.

Te hul­la­sza­gú bü­dös kur­va, mond­ta, va­gyis or­dí­tot­ta, ami­kor be­csap­ta a szo­ba­aj­tót, én meg ar­ra gon­dol­tam, hogy az­nap épp eset­ko­csin dol­goz­tam – egy kis plusz­pénz, seb­pénz­nek hív­juk csak –, szó­val, sok­fé­le sza­gom le­het, de hul­la most biz­tos nem.

[tovább...]


Próza

Schreiber And­rás: Már­ci­u­si if­jak és vé­nek Schreiber And­rás: Már­ci­u­si if­jak és vé­nek

Ro­ha­nok a Rá­kó­czi úton, a gyom­rom­ban bu­gyog fel­fe­lé a va­sár­na­pi hús­le­ves, há­rom óra múlt, már el­kez­dõ­dött a tün­te­tés a Ke­le­ti­nél. Már­ci­us 15-e mi­fe­lénk nem csu­pán nem­ze­ti ün­nep, ha­nem a fe­le­sé­gem nagy­nén­jé­nek a szü­le­tés­nap­ja is, a ro­ko­nok ki­csit csa­ló­dot­tak vol­tak, hogy asz­talt bon­tok. An­­nyi­ra nem fideszesek, hogy élõ­ben hall­gas­sák a mi­nisz­ter­el­nök ün­ne­pi be­szé­dét, de azért lát­tam a ros­­szal­lást a sze­mük­ben, ami­kor be­je­len­tet­tem, ho­vá igyek­szem.

[tovább...]


Ról-ről

Sándor Erzsi: Láttam a boldogságot én (kgv.hu, Kör­men­di Gá­bor Vi­de­ói: Hende Csa­ba fe­le­sé­gül ve­szi Szajlai Mó­ni­kát. Ri­por­ter Kör­men­di Gá­bor.)

Nem tu­dok ren­det csi­nál­ni a fe­jem­ben, mert ha az „Xnews.hu köz­ér­ze­ti bul­vár” ol­da­lát né­zem a neten, ak­kor Kör­men­di Gá­bor vi­de­ói mel­lett, vagy ép­pen el­le­né­re, ta­lá­lok egy cso­mó mást is, amit akár­hány ol­dal­ról töl­tött oda az ön­fe­ledt mû­köd­te­tõ, nem fog­lal­koz­ván az­zal, hogy ta­lált tárgy-e vagy jog­dí­jas tu­laj­don. Ezen­túl az Xnews.hu-n is ott van, és kész. A fe­jem­ben lé­võ zûrt az okoz­za, hogy az ol­da­lon kü­lön fü­let ka­pott a luzer.tv is, ahol vá­lo­ga­tott anyá­zá­sok­kal és egye­bek­kel, pél­dá­ul bi­li­árd­dá­kó­val il­le­tik a hon­lap vi­de­ó­sát, Kör­men­di Gá­bort, aki­rõl egye­bek mel­lett azt sem va­gyok ké­pes el­dön­te­ni, hogy csak a reny­he ar­ti­ku­lá­ci­ó­ja mi­att nem lát­sza­nak a jobb föl­sõ met­szõ­fo­gai, vagy az elõbb em­lí­tett dá­kó­val tény­leg ki­ver­ték ne­ki. So­sem fo­gom meg­tud­ni, mert ah­hoz meg ké­ne néz­nem egy vi­de­ót az ol­da­lon, amit az­zal hir­det­nek, hogy aki kér­dez, az Kör­men­di Gá­bor, „ha­zug, per­verz és fity­ma­szû­kü­le­tes ri­por­ter”, és ko­mo­lyan ag­gó­dom, mi van, ha tény­leg meg­mu­tat­ják, és igaz.

[tovább...]


Ról-ről

Fáy Miklós: Koldusok az operában (Brecht–Weill: Kol­dus­ope­ra. Ren­dez­te Bodó Vik­tor. Sze­rep­lõk Mé­szá­ros Má­té, Pe­tõ Ka­ta m. v., He­ge­dûs D. Gé­za, Börcsök Eni­kõ, Já­ró Zsu­zsa, Ré­ti Ad­ri­enn.)

Nem is tu­dok jobb he­lyet el­kép­zel­ni a Kol­dus­ope­rá­nak, mint a Víg­színház. Nem­csak ar­ról van szó, hogy a da­rab bi­zo­nyos ér­te­lem­ben ha­za­megy, itt kezd­te a ma­gyar­or­szá­gi pá­lya­fu­tá­sát, ha­nem lé­nye­gé­ben az egyet­len fõ­vá­ro­si hely­szín (az Ope­ra­há­zat le­szá­mít­va), ahol még meg­döb­ben­tõ a ki­in­du­lás. Össze­gyûl egy ha­lom szín­ház­lá­to­ga­tó, an­nak min­den ro­kon­szen­ves kel­lé­ké­vel, ün­nep­lõ­be öl­töz­te­tett lé­lek­kel meg ta­lán test­tel is, és azo­kat né­zi, aki­ket az élet­ben egy­ál­ta­lán nem sze­ret­ne lát­ni. Kol­du­so­kat, bû­nö­zõ­ket, pros­ti­tu­ál­ta­kat.

[tovább...]


Ról-ről

Csengery Kristóf: „…a mélybe ránt” (Alban Berg: Lu­lu. Staatskapelle Ber­lin, cím­sze­rep­ben Mojca Erdmann, ve­zé­nyel Da­niel Barenboim. DVD, Deutsche Gram­mo­phon.)

Alban Berg (1885–1935) két ope­rá­ja (Wozzeck, 1922; Lu­lu, 1935) nem kön­­nyed szó­ra­ko­zás, amely­tõl jó­kedv­re de­rül a né­zõ-hall­ga­tó. A ze­ne­szer­zõ­rõl írt egyet­len ma­gyar nyel­vû könyv (Alban Berg – Gon­do­lat, 1967) szer­zõ­je, Per­nye And­rás idé­zi Adorno ta­lá­ló meg­fo­gal­ma­zá­sát: „Berg kü­lö­nös elõ­sze­re­tet­tel zár­ta szí­vé­be mind­azo­kat, aki­ket a tár­sa­da­lom ki­zárt ma­gá­ból”. Büch­ner és Berg Wozzeckje ilyen: õ a tár­sa­da­lom fok­ról fok­ra gyil­kos­sá vá­ló, meg­alá­zott pá­ri­á­ja.

[tovább...]


Ról-ről

Pető Iván: Deklasszálódtak, eltűntek (Douglas Smith: Az orosz arisz­tok­rá­cia vég­nap­jai. For­dí­tot­ta Sop­ro­ni And­rás. Bu­da­pest, 2014, Eu­ró­pa. 622 ol­dal, 4490 fo­rint.)

Douglas Smith ter­je­del­mes (net­tó, te­hát jegy­ze­tek, iro­da­lom nél­kül 500 ol­da­las) mû­ve az orosz ne­mes­ség 1917 utá­ni sor­sát mu­tat­ja be. Az ere­de­ti, an­gol nyel­vû vál­to­zat cí­me: Former People (A múlt em­be­rei), a ma­gyar cím ott al­cím. A szer­zõ, a Wa­shing­to­ni Egye­tem Orosz­or­szág­gal fog­lal­ko­zó tör­té­nész­pro­fes­­szo­ra, ko­ráb­bi há­rom köny­ve ma­gya­rul nem je­lent meg. Ezek a 18. szá­zad Oroszországáról szól­nak, így az orosz sza­bad­kõ­mû­ves­ség­rõl, Nagy Ka­ta­lin és Pa­tyom­kin her­ceg le­ve­le­zé­sé­rõl, il­let­ve egy kü­lö­nös tör­té­net­rõl, mi­sze­rint Nyi­ko­­laj Seremetyev gróf lét­re­ho­zott job­bá­gya­i­ból egy ope­ra­tár­su­la­tot, mely­­nek Gyöngy né­ven sze­rep­lõ pri­ma­don­ná­já­val bot­rá­nyos há­zas­sá­got is kö­tött.

[tovább...]


Ról-ről

Győrffy Iván: Az egyfarkú meséje (Li­za, a ró­ka­tün­dér. Szí­nes, ma­gyar ro­man­ti­kus víg­já­ték, 98 perc, 2014. Ren­de­zõ-for­ga­tó­könyv­író Ujj Mé­szá­ros Kár­oly; for­ga­tó­könyv­­író He­ge­dûs Bá­lint; ze­ne­szer­zõ Tö­vis­há­zi Amb­rus, Csengery Dá­ni­el; ope­ra­tõr Szat­­má­ri Pé­ter; sze­rep­lõk Balsai Mó­ni­ka, Bede Fa­ze­kas Sza­bolcs, Schmied Zol­tán, David Sakurai, Mol­nár Pi­ros­ka, Re­vicz­ky Gá­bor, Sza­bó Gyõ­zõ, Cserna An­tal, Gu­­bík Ági, Ko­vács Le­hel, Bán Já­nos, Hajdu Ist­ván, Ko­csi Ma­ri­ann, Nádasdi Lász­ló.)

Több­fé­le mû­faj, at­ti­tûd és kul­tú­ra há­zas­sá­gá­ból szü­le­tett Ujj Mé­szá­ros Kár­oly el­sõ nagy­já­ték­film­je, a Li­za, a ró­ka­tün­dér, ket­tõs cél­lal: hogy el­bû­völ­jön és meg­mo­so­lyog­tas­son. Egyik cél­ki­tû­zés sem jel­lem­zõ sze­mé­lyi­ség­je­gye a fõ­so­dor­be­li új ma­gyar víg­já­ték­nak. El­bû­völ­ni nem kü­lö­nö­seb­ben akar; ah­hoz a zsi­ge­ri én meg­ra­ga­dá­sa he­lyett a tu­dat­ta­lan mély­ré­te­ge­in kel­le­ne la­ví­roz­nia, hogy fel­szín­re se­gít­se a ben­nünk rej­tõz­kö­dõ gyer­me­ket.

[tovább...]


Ról-ről

Mélyi József: A Csók hangjai (Csók – a de­rûs élet fes­tõ­je. Vár­kert Ba­zár, 2015. feb­ru­ár 14. – jú­li­us 5. Ku­rá­tor Gärtner Pet­ra.)

A kor­társ kép­zõ­mû­vé­szet vi­lá­gá­tól ma már nem ide­gen, ha egy né­zõ­ben a ki­ál­lí­tás után él­mény­ként in­kább han­gok ma­rad­nak meg. Az azon­ban még­is­csak kü­lö­nös, ha ez a vissz­hang a lá­to­ga­tó fe­jé­ben egy olyan klas­­szi­kus ma­gyar fes­tõ tár­la­ta nyo­mán je­le­nik meg, aki­nél a leg­fõbb ha­tó­erõt szin­te már a de­fi­ní­ció szint­jén is a lát­vány je­len­ti.

[tovább...]


Ról-ről

Almási Miklós: A festő, akit utolért a történelem (Gróf Bat­thyá­ny Gyu­la – Ké­pek egy el­tûnt vi­lág­ból. A ki­ál­lí­tás ren­de­zõ­je és a ka­ta­ló­gus­al­bum szer­zõ­je Molnos Pé­ter. Kieselbach Ga­lé­ria, 2015. márc. 17. – ápr. 16.; Bu­da­pest, 2015, Ke­res­ke­del­mi Kft., 240 ol­dal.)

Vé­gig­fu­tok a ter­me­ken. Elõ­ke­lõ urak-höl­gyek, szép ka­la­pok, lo­vak, tár­sa­ság, szín­ház, hm – sem­mi kü­lö­nös. De va­la­mi nem stim­mel. Vissza­me­gyek, most már ala­po­sab­ban meg­né­zem, amit lá­tok. És las­san ki­sül, hogy min­den más, mint el­sõ­re. Mert trük­kö­sek ezek a ké­pek. „Hos­­szú­kás as­­szo­nyok” ko­moly te­kin­tet­tel, maszk­ban és maszk nél­kül (Pá­holy­ban, 1930, Ale­xand­ri­ai sze­re­tõk, 1935 kö­rül, A szí­nész­nõ öt ar­ca, 1930-as évek).

[tovább...]


Ról-ről

Takács Ferenc: HOLMI-búcsúztató (HOL­MI (XVII. év­fo­lyam, 12. szám, 2014. de­cem­ber). Ala­pí­tó Réz Pál. Bu­da­pest, 2014, Vö­­rös­mar­ty Tár­sa­ság, 1808 ol­dal, 990 fo­rint.)

Ír­jon bár­mi­rõl is az em­ber, sem ne­ki, sem írá­sá­nak nem árt, ha bi­zo­nyít­ja il­le­té­kes­sé­gét írá­sa tár­gyá­ban és for­má­já­ban, az­az in­do­kol­ni tud­ja, mi­ért ép­pen õ ír a tárgy­ról, s ezt mi­ért ép­pen eb­ben a for­má­ban te­szi. Er­re több­nyi­re per­sze nincs szük­ség, leg­alább­is exp­li­cit mó­don nincs: ha a kri­ti­kus kri­ti­kát ír, sen­ki sem fir­tat­ja, hogy il­le­té­kes-e kri­ti­ka­írás­ban (még ha kri­ti­ku­si íté­le­te­it vi­tat­ják is ol­va­sói), s ne­ki sem kell sem­mi­fé­le kü­lön iga­zo­lást be­nyúj­ta­nia vagy fel­mu­tat­nia kri­ti­ku­si jo­go­sít­vá­nyát, va­la­hány­szor kri­ti­kát tesz köz­zé.

[tovább...]


Próza

Ma­gyar Lász­ló And­rás: Kar­ri­er Ma­gyar Lász­ló And­rás: Kar­ri­er

ohuslav Barták pro­fes­­szor 1927-ben szü­le­tett a Pilzeni ke­rü­let Klatovy ne­vû vá­ros­ká­já­ban. Édes­ap­ja önál­ló pék­mes­ter­ként mû­kö­dött, és a Van­cu­ro­va ut­cá­ban tar­tott fönn ele­gáns üz­le­tet. A Barták csa­lád sze­rény jó­mód­ban élt. A kis, szõ­ke és véz­na Bohuslav a he­lyi František Palacký gim­ná­zi­um­ban vé­gez­te ta­nul­má­nya­it, ame­lye­ket a né­met ok­ku­pá­ció, il­let­ve a há­bo­rú mi­att esz­ten­dõk­re meg kel­lett sza­kí­ta­nia. A meg­szál­lás alatt sze­ren­csé­re nem esett ba­ja, bár 44–45-ben fi­zi­kai mun­kát kel­lett vé­gez­nie, egy­szer pe­dig egy szu­dé­ta­né­met ta­nár meg­po­foz­ta, mert ma­sí­ro­zás köz­ben nem né­me­tül, ha­nem cse­hül éne­kelt. A po­fon­tól egyik dob­hár­tyá­ja be­re­pedt, Barták ezért éle­te vé­gé­ig ros­­szab­bul hal­lott a bal fü­lé­re.

[tovább...]