Mihancsik Zsófia

Szeptemberben történt

Néhány mondat erejéig szóvá tettem már (Mozgó Világ, 2009. május), hogy a március 28-i Albánia–Magyarország világbajnoki selejtező mérkőzésen a tiranai stadionba kiruccant magyar szurkolók náci karlendítés mellett, gótbetűs „Justice for Hungary” feliratokat magasba tartva énekelték a magyar himnuszt. A közbenső hónapok nekem kimaradtak, már csak azért is, mert nem a magyar focimeccseket nézem: többre becsülöm a színvonalas játékot, mint a nemzeti szívdobogást. Az én figyelmemre és szurkolásomra egyetlen magyar focicsapat sem számíthat addig (beleértve a válogatottat is), amíg az angol Championship (durva leegyszerűsítéssel, az angol NB II) színvonalát sem éri el a magyar első osztályú bajnokság teljesítménye (értsd: amíg azok a „szakemberek”, „pénzemberek” és szervezetek, akik és amelyek a magyar futball több évtizedes tragikus állapotáért felelősek, el nem tűnnek a süllyesztőben, hogy a jobb sorsra érdemes magyar focitehetségek ne csak a nyugati, professzionális módon szervezett és nem egy sportág lerablására szakosodott klubokban és bajnokságokban érvényesülhessenek. Olvassák el a Sárközy Tamással készült interjút a Mozgó Világ 2007/5-ös számában. A Népszavában 2005 októberében megjelent nagy dolgozatát – „Operáljuk meg a magyar labdarúgást” – nem ajánlhatom, mert nem hozzáférhető, de ha az lenne, az újság akkor is pénzért adná). Arról azonban továbbra is értesülök, miféle, azt kell mondanom, méltó környezet veszi körül a magyar labdarúgást.

Az MTI beszámolója szerint július 14-én a budapesti edzőmérkőzésre érkező Hertha BSC szurkolóit „magyar huligánok” (a dpa német hírügynökség szerint FTC-drukkerek) bántalmazták. A körülbelül 20 (más források szerint 70) kigyúrt, kopasz, tetovált férfiú az Albert Stadionnál „Heil Hitler!” és „Sieg Heil!” üvöltéssel támadt rá a németekre. Üvegekkel dobálták meg őket és a csoporttal tartó német újságírókat, akik végül a stadion egyik vécéjébe menekültek be. A támadások a meccs alatt is folytatódtak: többen átmásztak a vendégszektorba, és ütöttek-vertek mindenkit, akit értek. És így tovább. A részletek bárhol elolvashatók. Az is, hányféle felelősségelhárító nyilatkozat született közvetlenül a botrány után, amelyekből kiderült: csak a rendőrség, a régi, az éppen szolgálatban lévő és az új biztonsági cég, az FTC meg az MLSZ és persze a Ferencváros Szurkolók Szövetsége nem felelős a történtekért. (Egyébként aki a magyar futballpályák minden képzeletet felülmúló szubkultúrájára és nagymagyar-rasszista-trianonos-antiszemita ethoszára kíváncsi, és hozzám hasonlóan nem hajlandó magyar meccsre járni, nézegesse a youtube idevágó felvételeit, hallgassa az igaz és színmagyar futballdrukkerről szóló dalokat, profi együttesek előadásában. És egy kis biztonságtechnikai tanácsadás: ha valaki „tiszta forrásból” akar mélyebben tájékozódni, vigyázzon a videókon szereplő némely irredenta honlapcímmel, mert az oldalak ál-vírusirtóként jelennek meg, Microsoft-mezben, és ha válaszol az ál-Microsoft felkínálta vírusirtási ajánlatra – nem tehet mást, mert amíg nem válaszol, használhatatlan a böngészője –, akár igent mond, akár nemet, új vírusokkal lesz gazdagabb! Az egyetlen lehetőség: a Feladatkezelőben azonnal bezárni a böngészőt! Az embernek muszáj megtanulni védekezni.) A „Fradika” aztán újabb szurkolói botrányok miatt újabb büntetéseket gyűjtött be, legutóbb szeptember 15-én, másfél millió forintosat.

Július 16-án egy másik nagy magyar csapat, az Újpest drukkerei hívták fel magukra ismételten a figyelmet. Elvonatoztak Bukarestbe, hogy végigbalhézzák az utat és a meccset. 2008 októbere és 2009 júliusa közt ez volt az Újpest hatodik botránya (az előző ötért hivatalos büntetést is kapott). Az Index újságírója, aki elkísérte a csapatot Bukarestbe, megengedő volt:

„A magyar futballszurkoló huligán és a huligánok bűnözők – szól a sztereotípia. Ebben a két napban az egyik legkeményebb magyar táborról kiderült, bár sokat iszik, hangos és sokszor otrombán tudatja másokkal radikális politikai nézeteit, megfelelő erőkkel és türelmesen kezelve kordában tartható és vállalható viselkedésre bírható.” Én nem vagyok megengedő. A „sokszor otrombán tudatja másokkal radikális politikai nézeteit” kitétel tudatlan vagy felelőtlen eufemizmus. Ha az Index tudósítója legalább a saját újságjában is megjelent MTI-tudósítást elolvasta volna, tudná, hogy „a szurkolók az erdélyi Hunyad megyei Déván és Piskitelepen italosdobozokat dobtak ki a vonatból, és vízzel, üdítővel lelocsolták a peronon tartózkodó utasokat, közben azt skandálták: »Cigányok!«. Egy román nyelvű feliratot is lobogtattak, amelyen Nagy-Magyarország térképe látható azzal a szöveggel, hogy »Erdély magyar föld«”. Igaz, hogy az Index az MTI-tudósításhoz hozzáfűzte: „Helyszíni tudósítónk szerint semmi olyan nem történt, ami ne lenne természetes egy ilyen úton. A hat vasúti kocsi ablakából minden megállóban kilógott több száz újpesti, kiabáltak, hogy »Szar Románia!«, aztán mentek tovább.” Én ezt nem tekintem „természetesnek”, ahogy azt sem, hogy magyar szurkolók nagy-magyarországos zászlókkal rándulnak át Dunaszerdahelyre, aztán itthon rendeznek Szlovákia-ellenes tüntetést, és ne legyen kétségünk: Szlovákia is „szar ország”. Ezek az emberek nem egyszerűen rasszisták és antiszemiták, nem egyszerűen nacionalisták és irredenták; a politikai nézeteikhez csordaagresszivitást és -brutalitást is hozzárendelnek, aktív balhégyártók, utcák, metrókocsik és az ellentáborhoz tartozó drukkerek szétverői (ez, természetesen, kölcsönös), és ugyanebben a szellemben végzik a politikai munkájukat.

Ha az index tudósítója saját újságjának összefoglalóját is elolvasta volna az idei meleg büszkeség menete előtt, tudná: „A 2006-os tévéostrom óta köztudott, hogy a focimeccsek mellett például a rendszeressé vált kormányellenes tüntetéseken, a nemzeti ünnepek rendezvényein, a melegfelvonulásokon is ott vannak a futballhuligánok, és ezek az események gyakran rendbontásba torkollnak. »Az erőszakos cselekmények elkövetőinek nagy része a futballstadionok lelátóiról jól ismert rendbontó volt«” – mondta Bene László országos rendőrfőkapitány 2006 októberében. Az meg éppen egy hónappal az újpestiek idei bukaresti látogatása előtt, június 24-én történt, hogy a 64 Vármegye Ifjúsági Mozgalom tiszteletbeli elnöke, Toroczkai László nemzeti radikális találkozót kezdeményezett Ópusztaszeren, hogy összehangolják „a nemzeti szervezetek” munkáját. A megbeszélésen Budaházy György, Kiss Róbert, a Magyar Gárda országos parancsnoka, Vona Gábor, a Jobbik elnöke, Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője és a Romantikus Erőszak nevű együttes frontembere mellett részt vettek az Össznemzeti Szurkolói Szövetség, azaz a Fradi, az Újpest és a Diósgyőr szurkolóinak vezetői is. Vona Gábor a tanácskozást követő sajtótájékoztatón jelentette be, hogy mindent megtesznek a melegfelvonulás, ahogy ő mondta, „a deviánsok menetének” megakadályozására. Toroczkai László aztán a Szentkorona Rádió honlapján közzétett felhívásában („Mozgósítás a sátáni fesztivál ellen”) pontosan meg is írta: „Nem véletlen, hogy az idei egy hetes rendezvénysorozatba zsidó-, cigány- és antifasiszta liberális »jogvédők« is bekapcsolódnak. Ez nyílt provokáció, melyet, ha némán tűrünk, újabb, durvább megalázások következnek, míg meg nem tör (sic!) a nemzet gerince… A tavalyi buzi felvonuláson a hazafiak megmutatták ennek a söpredéknek, hogy nem randalírozhatnak büntetlenül, gyermekeink fejlődését és biztonságát veszélyeztető módon a fővárosban. Azonban úgy látszik, a buzik nem tanultak a múlt évi felvonuláson történtekből…” Nyilván ez is tekinthető „természetesnek”, a sajtó és a média nagyrészt annak is tekintette, hiszen a melegmenet szervezőitől és résztvevőitől csak arról érdeklődtek, mi értelme kordonok közt, kihalt utcán felvonulni. A kordon okán senki sem háborodott fel, senki sem tiltakozott ellene, nem is foglalkozott vele. Legkevésbé a Fidesz, amely országgyűlési képviselőjének (akit szemérmetlenül az emberjogi bizottságba is delegált), Ékes Ilonának a nemzeti fiúkéhoz hasonló tartalmú, noha „keresztény” és „polgári” párthoz méltóan visszafogottabb szóhasználatú tiltakozását a melegfelvonulás ellen „magánvéleménynek” minősítette, amelyhez „nincs mit hozzáfűzni”. És Balog Zoltán, szintén fideszes képviselőnek, sőt az emberjogi bizottság elnökének dodonai mondata – mindenkinek joga van tüntetni, amíg betartja a gyülekezési törvényt – sem arról szólt, hogy különbséget tudna és akarna tenni két nyilvánvaló tény közt: hogy a Meleg Méltóság Menete jogérvényesítő megmozdulás, a „buziverő” hazafiaké és szurkolóké meg jogtipró. A KDNP, a pártszövetség közismerten szuverén tagja pedig ugyanazt mondta a közleményében, amit Toroczkai: „A Kereszténydemokrata Néppárt tiltakozik a szombatra tervezett budapesti melegfelvonulás ellen, mivel a demonstrációt provokációnak tartjuk.” Kérem tehát újságíró kollégáimat, ilyen helyzetekben ne írják többé azt, hogy a Fidesz elhatárolódott Ékes Ilona nevű képviselőjétől, mert nem tette, épp ellenkezőleg, az imént idézett megszólalásokkal, elhallgatásokkal és tiltakozásokkal egyenesen támogatta vájt fülű szélsőséges híveit és titkos vagy latens szövetségeseit. És kérem, hogy egyetlen önmagát polgári konzervatívnak tartó honfitársam se hunyjon szemet az ilyesfajta fideszes hálószövögetés és sumákolás ellen, ne mentse fel azzal, mint a „politológusok”, hogy ez is csak olyan taktikázás, amely a hatalomszerzés érdekében megengedhető. Ahogy én, ők is pontosan tudják, hogy az a hatalomszerzési taktika, amely szélsőségeket bátorít és legitimál, nem vállalható egyetlen, nem épeszű polgári konzervatív, hanem tisztességes ember számára sem.

De vissza a témánkhoz. Toroczkai László azt írja szentkoronarádiós mozgósító levelében: „Tavalyhoz hasonlóan ez ügyben egyeztettünk a nemzeti ellenállás mozgalmi és politikai szárnyával is, ahogy a szurkolókkal is.” Ezeket a „szurkolókat” tűrik el a klubok, az MLSZ, tűri el a politika, a rendőrség és tűri el az igazságszolgáltatás évtizedek óta. És tűri el, mit tehetne, a focirajongó közönség, így aztán jobb híján rákattant az angol, spanyol, olasz és német fociközvetítésekre. (Hogy mennyire ki van éhezve a hazai sikerre, azt jól mutatja, hogy hónapokon át képes volt elhinni, Albánia és Málta legyőzésével ennek a magyar válogatottnak esélye van rá, hogy kijusson a világbajnokságra. Dánia, Portugália vagy Svédország helyett!)

Közbevetőleg, ha már a világfocinál tartunk: Magyarországon nemcsak a futball, hanem a sportközvetítések is sajátos piaci viszonyok közt bonyolódnak. Tavaly a Bajnokok Ligáját azért nem tudta nézni a nagyérdemű jó része, mert a televíziós jogokat a Viasat 6 nevű csatorna szerezte meg, amely csak bizonyos szolgáltatóknál volt megrendelhető. Idén a Digisport közvetíti a szerdai meccseket (de az angol bajnoki fordulók nagy részét is), amely e pillanatban még mindig csak a DigiTV nevű cég összes szolgáltatásával együtt rendelhető meg. A tévénéző, akinek a kegyeiért és az előfizetéséért – elvileg – versenyeznek, ugyanúgy tűri a piac felosztásáért vagy a piacra való betörésért folyó kíméletlen szolgáltatói versenyt, amely az ő érdekeinek teljes figyelmen kívül hagyásával zajlik, ahogy eltűri a magyar foci színvonaltalanságáért felelős vezetőket és a focit nacionalista, rasszista, irredenta nézeteinek hirdetésére és fölös tesztoszteronadagjának levezetésére felhasználó egyedeket. És alkalmazkodik: vagy évenként szolgáltatót vált, ügyet intéz, szerelőre vár, új beltéri egységeket vásárol (és ha digitévés, akkor bizonyos helyeken az állandó kódcserék miatt még a fél meccsről is lemarad), vagy ha teheti, szerdánként és hétvégén étterembe megy. A kábelszolgáltatókon kívül ugyanis van még egy szolgáltatói csoport, amelynek tavaly is jól jött, idén is jól jön a kábelcégek egymást gyilkolása és a magyar fociéhsége: érdemes végigjárni a televízókészülékkel rendelkező budapesti éttermeket a szerdai BL-meccsek idején. Csak végigjárni, mert leülni és vacsorázni csak az tud, aki napokkal vagy hetekkel korábban asztalt foglalt. Van persze olyan étterem, ahol megengedik, hogy az ember állva nézze a meccset. Az ilyen étterem zsúfolt, levegőtlen, büdös, hangos, leginkább egy zárt lelátóhoz hasonlít. De a szegény, tévére vadászó futballdrukkert rendszerint elzavarják. Így néz ki a kínálati piac és a piaci önszabályozás a magyar kábelszolgáltatóknál. Meg a versenyfelügyelet.

És az össz-szurkolói „nemzeti ellenállás” terjeszkedik. A Magyar Narancs július 23-i számában, a Magyar Gárda-ítélet kapcsán már leírtam: „…a rasszista, antiszemita, xenofób beszédet védő, büntetőjogi korlátozhatatlanságát valló és kikényszerítő jogászkodásnak is a következménye, hogy a fajgyűlöletre és a színmagyar (árja) diktatúra ígéretére burjánzó infrastruktúrát lehetett felépíteni szabadon, senkitől sem zavartatva: nemcsak politikai pártot, nemcsak félkatonai mozgalmat, nemcsak sunyi terrorista társszervezeteket, hanem televíziót, újságok és honlapok tömegét, „kulturális” hálózatot zenekarokkal, rendezvényekkel, könyvkiadókkal, példátlanul aktív és gátlástalan szimpatizánstábort és több mint tragikus külső politikai kapcsolatokat és pénzforrásokat.” Ehhez most már hozzátehetem: sportklubot is. Június óta Hunniának hívják (azelőtt Goldberger volt), sportolói máris az NB I-ben kézilabdáznak. Tulajdonosai közül az egyik a Jobbik sportkabinetjét vezeti, mellesleg egykori Fradi-alkalmazott, a másik, aki egyben a cég ügyvezetője is, szintén „fradista, tagja volt a futballszurkolókat az FTC vezetése előtt képviselő delegációnak, a B-középről”, mint a Népszabadság írja. Biztosak lehetünk benne, hogy ezek az információk helyesek, ahogy az is, amivel az ügyvezető tulajdonos önmagát és vállalkozását jellemezte: „Mint magánszemély, nem áll tőlem távol a jobbikos identitás”, és „A fradisták és az újpestiek a miénkhez hasonló világnézetet képviselnek. Jelezték, szívesen választanak bennünket második csapatuknak. Nálunk egymásra találhatnak a mostanáig háborúzó ultrák.” A Népszabadság-cikk több állítását ugyanis közleményben cáfolta az ügyvezető, ezeket a mondatokat nem. A Hunnia címerében ott van az oroszlán – lásd még: Magyar Gárda –, rovásírással szerepel a jelmondat: „Új erő”, a csapat honlapján, a nyitóoldalon ott díszeleg a Nagy-Magyarországgal ékesített zászló, állítólag szurkolói kezdeményezésként, de az egyik videón, a csapat meccsén a barikád.hu-t reklámozó tábla nem szurkolói kezdeményezés, már csak azért sem, mert a szélsőjobboldali honlap, a Jobbik egyik szócsöve a hivatalos támogatók közt is fel van tüntetve (és ne hallgassuk el a többi támogató nevét sem: a Derbystar labdagyártó cég, az Õrmester Vagyonvédelmi Zrt. – a barikad.hu-n is hirdet –, az Inspirál – lakberendezés, design, építkezés –, a Graphix Line Stúdió Kft. – reklámdekorációs tervezés és kivitelezés –, illetve az Intérieur magazin – lakberendezés, bútor, lakáskultúra: „az összhangra és a különleges részletekre egyaránt fogékony közönségnek szól”, úgyhogy tényleg a Hunnia mellett a helye). A Hunnia saját honlapján az egyik mérkőzésükről szóló video a barikád.hu reklámjával indul, és a kezdő felirat Árpád-sávos zászlóban van elhelyezve. A video „Újabb hunniás kedvcsináló video. Egy rövid filmecske a Hunnia Kupáról” című link alatt szerepel. Érdekes módon azonban az egyesület nem azt a megoldást választotta, hogy saját meccsfelvételét tette fel a saját honlapjára. Egy youtube-on szereplő felvételt másolt be. Okkal. A youtube ugyanis felkínálja a hasonló kulcsszónak megfelelő videókat. Így aztán a Hunnia kézilabdacsapat meccséről szóló videóról máris átválthatunk a Hunnia együttes „Ébredj magyar!” című számára (amelyet a Felvidék visszafoglalásáról szóló korabeli felvételek illusztrálnak), a „Küzdjél a nemzetért” című számra („Európa megtagadta fehér magzatát”, „Győz majd az ősi hit és a tiszta vér”) vagy a „Don Pedró balladájá”-ra: „Éhen bőg a sok rajkó, és nem talál kaját. / A kamrában pókháló és döglött egér / Oly messze a jövő hó, hogy jő a segély”. Illusztráció: cigány férfi, előtte nagy halomban áll az arany és a húszezres. „Zsanázza már Don Pedró, csak dolgozni kell / Vagy ott legel egy kandisznó, azt csórelni el.” Illusztráció: „Arbeit macht frei” – az auschwitzi tábor bejárata. A Hunnia együttes számai aztán felkínálják a Vádló Bitófák zenekar videóit. Az egyik a Szálasi peréről szóló hangfelvétellel kezdődik, amelyben Szálasi a bíró foglalkozását tudakoló kérdésére azt válaszolja: „Magyarország nemzetvezetője”. Az illusztráció hozzá egy Dávid-csillag. A dalszöveg pedig: „Hát ácsoljuk meg a vádló bitófákat, üldözze vérbosszúnk a rohadt kommunistákat”, illetve: „Ahasvérus fattyai, most már nem ejtünk hibákat”. És: „Saját népét gyilkolta a bolsevik rendszer / A koncepciós per elmaradt, mert az egész párt kóser.” Nem folytatom, megint csak azt tanácsolhatom, aki még nem merült el az újnyilas zenei kultúrában, szánja rá az időt, művelődjön. A youtube-on vagy a Hunnia kézilabdacsapat honlapján.

A csapattulajdonos és ügyvezető, ebből is látszik, rafinált ember. Az „össz-szurkolói” ideológiát csak mintegy véletlenül, vagy csak szimbolikusan terjeszti. Azt válaszolja Orosz József kérdésére a Kontra című műsorban: „Azért nem látok ebben a dologban semmiféle problémát, mert bizonyos más sportegyesületeknél hasonlóan ott vannak azok a politikusok, hogy mást ne említsek, csak az MTK-nál ugye, akinek az elnöke Hunvald György VII. kerületi polgármester, aki jelen pillanatban nem tudja gyakorolni elnöki tisztségét, vagy korábbi egyesületünk, akikkel együtt dolgoztunk, az Új Buda Tornaklub, akinek az elnöke Molnár Gyula XI. kerületi MSZP-s polgármester, vagy a Weinek Leonárd, aki a XIV. kerületi polgármester úr és szintén az MTK-nak az elnökségi tagja.” A kijelentés cáfolatra sem érdemes, az alma meg a körte esete. A Magyar Kézilabda Szövetség elnöke viszont nem tudja cáfolni. Azt mondja: „Mi nem vizsgáltunk semmit, hiszen amikor a csapat besorolást kapott a nemzeti bajnokság első osztályába, akkor megfelelt annak a feltételrendszernek, amelyet a szövetség előír. Mindaddig, amíg ilyen típusú tevékenységet [politikait] nem csak a Hunnia, hanem bárki nem folytat, illetve erre semmiféle összefüggést nem érzékel egy szakszövetség, addig nincs joga semmilyen formában [a fellépésre].” Értsd: a Kézilabda Szövetség most gyalogol bele abba az újnáci politikai-ideológiai-mozgalmi csapdába, amelyből az MLSZ két évtizede nem tud, „a klubvezetők pedig nem is akarnak” kikecmeregni, mint Sárközy Tamás írja a múlt havi Mozgó Világban. A focilelátó már agyonfertőzött, a kézilabdáé meg mindjárt az lesz. Holott elég lenne csak alaposan szemügyre venni a Hunnia honlapját, beleolvasni a csapattámogató barikad.hu-ba – „Végveszélyben a fehér Európa”, „Szennyhír: Izraelben fogad örökbe gyereket a homoszexuális kirakatkripli”, „Csatlakozzunk a Nemzeti Egyletek aláírásaihoz a tót nyelvtörvény ellen!” stb. –, hogy a szövetség „érzékelje”, sért-e alapszabályt a Hunnia. (Bár ha meggondolom, hogy a magyar külügyminiszter a Süddeutsche Zeitungban büntetlenül mondhat Szlovákiáról ugyanolyan megalázó, lekicsinylő, kioktató mondatokat, amilyeneket Slota szokott mondani Magyarországról, ugyan miért ne beszélhetne a szélsőjobboldali honlap tót nyelvtörvényről.)

„A politika zsákmányszerzésnek tekinti a sportot”, írja múlt havi cikkében Sárközy Tamás, és arra gondol, amit a Hunnia vezetője is elősorolt, hogy ugyanis „a sportszervezetek-sportszövetségek élén jelentős mértékben politikusok állnak”. Én nem emlékszem, hogy, mondjuk, az MTK-pályán valaha is SZDSZ-es vagy MSZP-s szlogeneket vagy reklámokat láttam vagy hallottam volna, a dolog talán fordítva működik: az állami támogatásért ácsingózó klubok és egyesületek talán így látják biztosítva az ingyen adófizetői pénzt. De a koalíciós partner Torgyán József és az FTC viszonya a Fidesz-kormányzás idején egészen biztosan leírható Sárközy mondatával. Ahogy Orbán Viktor ominózus interjúja is idén augusztus 26-án a Tv2 szolgálatkész riporterének a Debrecen–Levszki Szófia meccs után. (Emlékezzünk rá: Debreczeni József volt az egyetlen, aki Robbantás című írásában, 2006 novemberében megpróbált gondolkozni arról, mit jelent az, hogy Orbán megjelent a Fradi-lelátón: „Augusztus 12-én, szombaton [két héttel a tusnádi frontnyitás után – hat héttel a tévé ostroma előtt] nem akármilyen szurkolója akad az első ligából kizárt Ferencvárosnak a Jászapáti ellen vívott meccsén. Egy Újpest-drukker, a volt miniszterelnök ül ki a lelátóra. Orbán Viktor. Nemcsak kiül, nyilatkozik is a sajtónak: »ami a Fradival történt, az disznóság«. Aki úgy véli, a zárójelbe foglalt tényszerű időpont-megjelölés pedig részemről disznóság, annak annyit: természetesen nem állítom, hogy Orbán a meccs után a majdani ostromot is megbeszéli a Fradi B-középpel. De tesz egy hatásos gesztust.”) És nehéz másként magyarázni a Bodnár-ügyet is, azt, hogy két hét alatt jogerős ítélet született a Debreceni VSC hátvédjének gázolásügyében. A megyei rendőrség, a megyei ügyészség, a megyei bíróság, illetve az összes megyei szakértő példás gyorsasággal végzett el máskor hónapokat igénybe vevő munkát: a halottat fel kell boncolni, mert kell egy orvos szakértői vélemény; a vádlott és a sértett alkoholos befolyásoltságához szintén vizsgálat kell; a sebesség megállapítása szintén szakvélemény függvénye, és az is, hogy ha a sofőr szabályosan kilencvennel megy, el tudta volna-e kerülni a balesetet. A rendőrségnek össze kell állítania a nyomozati anyagot, az ügyészségnek ezt meg kell ismernie, majd elkészítenie a vádiratot, a bíróságon ki kell szignálni az ügyet, a bírónak felkészülnie, majd kitűznie a tárgyalás időpontját. Mindezt a jól ismert hatósági-bírósági irat- és ügymenet szokásos, hetekig-hónapokig tartó folyamataival megspékelve: érkeztetés, szignálás, kitűzés. Nem tudjuk, de a nagyobb baj, hogy nem is érdekelt senkit, ki szólt hova, hogy ez legyen az a kivételes ügy, amelynek lóhalálában pontot kell tenni a végére, mert Debrecen és a csapat érdeke így kívánja. Noha teljesen világos, hogy nagy és hatalomteljes megyei erők komoly ráhatása nélkül ez a folyamat így soha nem állt volna össze. Belegondolni is rossz, mit jelent ez ma, és mit ígér a jövőre nézve.

Pontosan fogalmazott a Magyar Narancs vezércikke: „Ma olyan Magyarország, mint ez a Bodnár-ügy… Jövő tavasztól meg olyan lesz Magyarország, mint Debrecen most.” És ehhez mi, valamennyien segédkezet nyújtunk, állampolgárok, drukkerek, újságírók, a sportért felelős szakemberek, az ország állapotáért felelős politikusok: ki tevőlegesen, ki a passzivitásával, ki gyávaságból, ki ostobaságból, ki érdekből. A magyar foci botrányos állapota elől el lehet menekülni a Liverpoolhoz, a Milanhoz, a Barcához. Az ország botrányos állapota elől nincs hová menekülni.