Kulturális-közéleti havilap | 2017


2010 január Nivódíj


Bächer Iván: Kriszta (Tóth Krisztináról)

Az egyszemélyes bíráló bizottság úgy ítélte meg, hogy a 2009 folyamán a Mozgó Világban megjelent szépprózai közlemények közül Tóth Krisztina két novellája – a Gyűrű és az Ideáig ért című – részesül kitüntetett elismerésben.

Az idén a lapban megjelent prózai írások szerzői között van ígéretes pályakezdő – például Pion István vagy Szőcs Petra –, már vagy mint mindig, rutinos, tehetséges író – például Gerlóczy Márton, Lugosi Viktória, Lángh Júlia, Ferdinandy György, Podmaniczky Szilárd – és olyan élő klasszikus vagy klasszikus élő, mint Spiró.

Sikeres, sőt épp pályája csúcsán lévő írósztár éppúgy írt idén is a lapba, mint a hivatalosság és a kritikusság által kevésbé ajnározott kolléga.

Még papunk, lelkészünk is van, Iványi Gábor, aki az állatairól mesél. Állatokról és emberekről. Állatokról, akik szeretik az embereket, és emberekről, akik gyűlölik az állatokat. Az állatokat is.

Külön öröm, hogy a széles körben, és nemcsak idehaza, de már külhonban is meg- és elismert szerzők között számosnak tehetségére már évekkel ezelőtt felfigyelhettünk a Mozgó Világban; közülük Dragomán György, Szabó T. Anna, Békés Pali, Kapecz Zsuzsa, Péterfy Gergely, Kis Judit Ágnes idén is publikáltak itt. Megannyi nagyszerű tehetség.

Tóth Krisztina is az.

Tóth Krisztina költő, eredendően, alkatilag, lényegileg, szervileg. De ír egyebet is, mindeníró, ír tárcákat, novellákat, nyilván ír majd előbb-utóbb regényt is.

Itt most két tárcája szerepel, melyek azonban besorolódnak több tucatnyi, több kötetnyi közé szervesen.

Természetesen az ember nem függetlenítheti magát attól, hogy ismeri a szerző más munkáit is. Belekalkulálódnak a döntésbe a másutt, korábban megjelent Tóth Krisztina-prózák.

Tóth Krisztina mindenről ír, ami elé kerül, de soha nem vonja ki magát a történet keretéből. Mindig ott van. Szeretettel veti meg ezt a való világot, melynek konok kívülállóként él a kellős közepén. Kívülálló ő, de nem magányos. Mindig mindenhová viszi magával az ő embereit: akárcsak verseiben, prózáiban is fölvonulnak a társak, az elődök: Örkény, Krúdy, Karinthy, Szép Ernő és a többiek.

Kriszta nemcsak mindeníró, hanem – a legtöbb író, persze, ilyen – mindig író is. Ír a villamoson, ír, ha utazik, ha válik, ha szerelmes, ha bánatos, ha gyereke van, ha nincs, ha beteg, ha nem, ha utál, ha szeret, ha eszik, ha etet, ha él, ha hal.

Írásaiból kirajzolódnak életének színterei; tudjuk, hogy nemigen autózik, hogy gyerekkel bajlódik, hogy merre visz leginkább útja, s mindenekelőtt, hogy mindig figyel.

Pontos író. Szeretjük az ilyet.

Pontos és jó. Megtanulta a szakmát. Szakképzett betűvető. Nagy dolog az, alapvető. Arra épülhet rá a többi: tehetség, szorgalom, tapasztalás, sors, mélység, érzemény. Tóth Krisztina minddel bőséggel van áldva-verve.

A tárca nem a mélységek műfaja – a közhelyek szerint. Pedig ez csak attól függ, hogy a tárcát ki írja éppen. Ha mély ember írja, bizony feneketlen mélységű tud lenni a kis színes is. Tóth Krisztina rövid tárcái, kis színesei, utcai esetleírásai mindig költőiek, mélyek, súlyosak. Egyik-másik olvasása után meg kell pihenni néha.

Prózáiban, novelláiban, novelletjeiben, tárcáiban, ezekben az egyes szám első személyben írt mesékben, történetekben, melyek csak első látásra egyszerűek, figyelmesebben olvasva sokrétegűek, talányosak, ezekben a prózai versekben és költői prózákban végül is – úgy érzem – épp azt keresi, amit verseiben is: a rendet. Azt, ami mégis, mindennek dacára összetartja, összeköti ebben az összekuszált, szétesett, szétrohadt világban a szertedobálódott dolgokat.

Végül is, az egyetlen bizonyos összetartó erő, az egyetlen, ami biztos, az mégiscsak a szó. A rendbe szedett szó.

Amiket ő szépen, szisztematikusan megkeres, meglel, és egymás mellé helyez: ez megvan legalább. Kurtág György mondta egyszer, hogy ő egyetlenegy hangot keresett egész életében. Egy hangot. Tóth Krisztina is azt az egy mondatot keresi, amiben minden benne van, amelybe „minden más mondat bele van mondva”.

Meglesz az a mondat, nem tudni, mikor és hol, de meglesz biztosan. Szükség is van erre, nagyon, neki is, nekünk is. És még inkább szükség lesz a közeljövőben.

Comments

kommentek

Cimkék: ,