Kulturális-közéleti havilap | 2017


2016 március Archívum


Beck Tamás – Versek

Argó

Csókot loptam tõled, míg aludtál, közölte
velem reggel a szerelem tolvajnyelvén.
Kettõnkrõl beszélt, holott ágya szélén
a gyermekkorából itt maradt lencsibaba
szomorúan nézett bennünket, mint
csoportszex után a marginális helyzetbe
kényszerített harmadik személy.

Hányás

Ilyenkor együtt jön fel a kaja az emlékekkel,
mintha a tudatalatti tartalmát is a nyelõcsõ
okádná: születésem máig megemésztetlen
traumáját, a paprikás hangulatot vasárnapi
ebédek alkalmával, a sótlan lányt a szomszédból,
akit elõször megcsókoltam. Alkonyat van, az ég
alja véres, nincs átsütve; beefsteakízû emlék
lesz ebbõl az estébõl egyszer, amit felböfögök
majd baráti társaságban.

Comments

kommentek

Cimkék: