Kulturális-közéleti havilap | 2017


2010 január Nivódíj


Békés Pál: Szellemi kalandor (Bán Zsófiáról)

A Mozgó Világ kritikai rovata, a -ról, -ről idén sem engedett a színvonalból.

És ezzel az egyetlen mondattal be is fejezem az értékelést, hiszen a rovat egészéről újat mondani nem tudok. Olyannyira nem, hogy – néhányan talán emlékeznek – tavaly kínomban már végigzongoráztam az előző nyolc év laudációit, sorra vettem, mit írtam 2001-ben, 2002-ben és így tovább. Ezt már csak azzal fokozhatnám, ha idén hosszan idéznék a tavalyi értékelőből, amely idézi a korábbiakat. Ez ugyan posztmodern gesztus volna a javából, de információnak vagy kritikának mégiscsak csekély.

Ehelyett rögtön rátérnék a lényegre.

Idén Bán Zsófiáé a Mozgó Világ nívódíja.

Egy interjúban, melyet a Mindentudás Egyetemén tartott előadása kapcsán készítettek vele, azt mondta: „Én a kritikában is önmagamat írom.” A -ról, -ről rovat Bán-kritikáinak összessége látványosan illusztrálja a tömör tételmondatot. Mely persze kíváncsivá tesz: tehát ki az a Bán Zsófia, akit e kritikák elénk rajzolnak? Mindenekelőtt három kultúrában, a magyarban, az angolban és (Rio de Janeiró-i születésű lévén) a portugálban természetszerűleg otthonosan mozgó szerző. Prózaíró, esszéista-kritikus, egyetemi oktató, született világpolgár, aki az itthoniakon kívül amerikai és szingapúri egyetemi katedrákon is megfordult már, igazi man of letters, vagyis ebben az esetben woman of letters. Nehéz besorolni, és ez természetesen javára válik. A sokoldalú alkotó gyakran a kultúra egymástól általában mesterséges és külsődleges szempontok alapján elkülönített területeinek határvidékein nézelődik, és éppen azért, mert több szempontból képes megközelíteni érdeklődésének tárgyát, ott érzi magát otthonosan, ahol a többség gyanakszik, hátrál, ingoványos talajt sejt.

Már a rovatban elfoglalt pozíciója is nehezen megfogható, hiszen írásainak tárgya is hihetetlenül sokféle. A skála Robert Capa fotóitól a már-már szabályos regénykritikán és a Néprajzi Múzeum A Másik című nem egészen etnográfiai kiállításán át a bécsi Ludwig Múzeum Nemi szerepek a kelet-európai művészetben című nem csupán képzőművészeti tárlatáig tart.

A Bán-kritikák legizgalmasabb vonulata számomra nem elsősorban a témául szolgáló könyvek, kiállítások ismertetése és értékelése, hanem a témát ugródeszkául használó tudós esszéista kalandozása a szellem birodalmában. Mert Bán Zsófia a szó eredeti értelmében vett esszéista, azaz kísérletező, járatlan utakon járó és szellemi kalandokra vezető szellemi kalandor.

Idén övé a pálma.

Néhány évvel ezelőtt volt alkalmam együtt korcsolyázni a most díjazott szerzővel a New York-i Central Park pályáján. Ez akkor kellemes volt. Mától azonban igazi megtiszteltetés.

Comments

kommentek

Cimkék: ,