Kulturális-közéleti havilap | 2017


2016 április Képzőművészet


Gárdonyi László: Az el­tû­nõ tér nyo­má­ban – Kolonics Kit­ti munkáiról

A ki­ál­lí­tó­tér sem­le­ges: ke­ret, amit funk­ci­ó­ja sze­rint szin­te ész­re sem vesz az em­ber. Hi­szen ép­pen ez az el­sõd­le­ges cél­ja, hogy sa­ját ma­gát hát­tér­be szo­rít­va, a ki­ál­lí­tott mû­tár­gya­kat mi­nél tisz­táb­ban, sem­le­ge­sen mu­tas­sa be. Ez­zel a ga­lé­ria hely­ze­te ha­son­la­tos­sá vá­lik a me­se­be­li pa­raszt­lány­hoz, aki­nek vin­nie is kel­lett aján­dé­kot, meg nem is, fel is kel­lett öl­töz­nie, meg nem is. Mert a ga­lé­ria te­ré­nek lát­sza­nia is kell, meg nem is, va­la­hogy el kell búj­nia sa­ját ma­ga mö­gé, épí­té­sze­ti és han­gu­la­ti nul­la-je­let kell su­gá­roz­nia. A mo­dern épí­té­szet for­ma­nyel­vén ez fe­hér fa­la­kat és de­rék­szö­get je­lent, hogy se­hol se le­gyen sem­mi meg­le­põ vagy egye­di, ami­be a te­kin­tet be­le­ka­pasz­kod­hat­na, leg­fel­jebb né­mi fa vagy tég­la, eset­leg be­ton. Min­den rész­let azt su­gall­ja: a mû­al­ko­tás au­to­nóm, és ezt a leg­mes­­szebb­me­nõ­kig tisz­te­let­ben kell tar­ta­ni.

A ki­ál­lí­tó­tér egy­ál­ta­lán nem sem­le­ges do­log: a ben­ne el­he­lye­zett tár­gyak va­rázs­ütés­re gaz­da­gab­bak lesz­nek. Egy üveg­szá­rí­tó, bi­cik­li­ke­rék vagy Bril­lo-doboz hir­te­len mû­al­ko­tás­sá vál­to­zik, ere­jü­ket mi sem bi­zo­nyít­ja job­ban, mint hogy a kö­rü­löt­tük dú­ló el­mé­le­ti vi­har má­ig nem csil­la­po­dott le.

Kolonics Kit­ti Ga­lé­ri­ák pro­jekt­je a mû­rõl a ke­ret­re he­lye­zi át a fi­gyel­met. A Google Art Pro­ject foly­ta­tá­sa­ként bu­da­pes­ti ga­lé­ri­ák bel­sõ te­ré­ben ké­szí­tett gömb­pa­no­rá­má­kat lá­tunk, ame­lyek ki­ál­lí­tá­so­kat, meg­nyi­tó­kat mu­tat­nak be. A 360 fo­kos ké­pek a Google sa­ját prog­ram­já­val au­to­ma­ti­ku­san ké­szül­tek, da­ra­bon­ként 72 kü­lön­ál­ló fo­tó fel­hasz­ná­lá­sá­val.

Kolonics pro­jekt­je nem­csak egy­sze­ri ké­pek egy­más mel­lé ren­de­lé­se, ha­nem tu­da­tos so­ro­zat. A ké­pe­ken meg­je­le­nõ álom­sze­rû ga­lé­ri­á­kat tér­ké­pen is fel­tün­te­ti, topologikusan rend­sze­re­zi. Ez azon­ban rög­tön ma­gá­val hoz­za az ös­­sze­ha­son­lí­tás ak­tu­sát is: a ma­gát sem­le­ges­nek és lát­ha­tat­lan­nak kép­ze­lõ tér hir­te­len nyil­ván­va­ló­vá vá­lik a foly­to­nos is­mét­lés­tõl. A vis­­sza­hú­zó­dó white cube ép­pen ki­et­len­sé­gé­vel kezd el tün­tet­ni, ide­gen­né és ste­ril­lé vá­lik a sem­le­ges fe­hér tér.

Az au­to­ma­ti­kus kép­fel­dol­go­zás­sal pá­ro­su­ló ké­zi kép­ké­szí­té­si mód­szer azon­ban vá­rat­lan mel­lék­ha­tás­sal jár: a ké­pek épí­té­sze­ti ré­szei nem il­leszt­he­tõk pon­to­san, hi­szen az em­be­ri kéz nem ké­pes a fény­ké­pe­zõ­gé­pet pon­to­san a meg­ha­tá­ro­zott irány­ban és szög­ben tar­ta­ni. Mi­vel a fény­ké­pek nem egy idõ­ben ké­szül­tek, a ki­ál­lítás lá­to­ga­tó­it az ön­mû­kö­dõ ös­­sze­il­lesz­té­si mód­szer szét­tör­te, és lá­to­ga­tó-szel­le­me­ket fa­ra­gott be­lõ­lük. Egy pár két­szer je­le­nik meg sa­ját ma­ga mel­lett, míg egy koc­kás in­ges fér­fi lá­ba ép­pen az el­len­ke­zõ irány­ba sé­tál el. A gömb­pa­no­rá­mák­ból ké­szült sík ké­pek szür­re­á­lis han­gu­la­tot árasz­ta­nak, mint­ha egy szét­tört és ös­­sze­ra­kott álom­­vi­lág­ban mû­vé­szet­re éhes szel­le­mek kí­sér­te­né­nek. A ké­pek dekonstru­ál­ják (a tech­ni­ká­ból adó­dó­an) a ga­lé­ria te­rét, és mint az em­lé­ke­zés szi­lánk­ja­it tár­ják a né­zõ elé. A szét­tört, egy­más­hoz nem il­lesz­ke­dõ rész­le­tek mind­egyi­ke va­la­mi­lyen esz­té­ti­kai él­ményt vagy tár­sas ese­ményt rög­zít, mint­ha egy kor­társ mû­ked­ve­lõ Proust stí­lu­sá­ban sze­ret­né ké­pi for­má­ban el­me­sél­ni a bu­da­pes­ti ga­lé­ri­ák éle­tét.

 fuga galeria 3 tif_fmt

fuga galeria2 4 tif_fmt

horizont galeria 6 tif_fmt

inda galeria 7 tif_fmt

karton galeria 8 tif_fmt

kas galeria 9 tif_fmt

labor galeria 11 tif u_fmt

labor galeria2 12 tif_fmt

Comments

kommentek

Cimkék: