Kulturális-közéleti havilap | 2017


2010 január Nivódíj


Domány András: A szembesítő (Rádai Eszterről)

Évek óta azzal kezdem az értékelést, hogy Rádai Eszter természetesen bármely évben megérdemelné a díjat, de hát mégsem kaphatja mindig ő. Mindig nem is, de az izgalom elkerülése érdekében máris jelzem: idén igen. Előbb azonban szokás szerint mondok néhány szót a többi interjúról. Először egy rendhagyó írásról: készítője nem hivatásos újságíró, hanem a beszélgetőpartner kollégája. Szaktársa, mondanám, ha egyházi férfiaknál nem hangzana ez furcsán. Másképpen fogalmazva: két eretnek pap beszélgetett a márciusi számban. A kérdező Iványi Gábor volt, egykori metodista lelkész, aki saját egyházából még az előző rendszerben kiűzetvén az akkor létrehozott Evangéliumi Testvérközösségben hirdeti az igét, és liberális képviselőként töltött el a parlamentben kétszer négy évet. A válaszoló pedig Donáth László, zsidó származású vezető kommunistából ellenzékivé lett apa evangélikus lelkészként dolgozó fia, akit már négyszer választottak meg szocialista képviselővé, ám a párt, amelynek nem tagja, de amelynek szavazatokat hozott, nem indítja újra választókerületében. Szó van az interjúban az egykori embermentő hős luteránus pap, Sztehló Gábor emlékének megőrzéséről, a békásmegyeri templomépítésekről és mindezek kapcsán rengeteg visszataszító mai politikai jelenségről is, de nem klasszikus interjú ez, hanem két különleges életutat bejárt ember bensőségesen baráti beszélgetése. Engem nagyon megfogott. Aki nem látta, javaslom, keresse elő a márciusi számot.

Aztán meg kell említenem Pikó Andrást, aki több izgalmas pódiumvitát vezetett le a Mozgó Világ Fapados Szalonjában – pódium ugyan nincs, de ülni tényleg kemény fapadon (széken) kell. Kiemelem azt az estét, amelynek vendége volt Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter, Setét Jenő a Roma Polgárjogi Alapítványtól és Rónavölgyi Endréné, Szerencs szocialista polgármestere. Akkor volt friss esemény a miskolci rendőrkapitány kijelentése a cigány rablóbandákról, meg az azt követő zűrzavar, a sokszínű szimpátiatüntetés a főtiszt mellett és egyebek. András keményen szembesítette a minisztert a kormányzati következetlenséggel, a polgármestert a néha baloldaltól szélsőjobbig terjedő furcsa egyetértéssel cigányügyekben, a roma aktivistát pedig azzal, hogy tehet-e valamit a helyzet megoldásáért maga az érintett kisebbség. Kiegészítette ezt ugyanabban a számban egy adatokban és érzelmekben, személyes élményekben egyaránt gazdag beszélgetés Gönczöl Katalin kriminológusprofesszorral. Tanulságos olvasmány ez jó néhány hónappal később is. Ugyancsak nem hagyhatom ki az idei felsorolásból a legfrissebb, decemberi számot, amelyben Váradi Júlia interjújából nemcsak egy nagy színésznőt, hanem egy igen rokonszenves embert is megismerhetünk Molnár Piroska személyében.

Említettem már, hogy az idei díjat az interjúkészítők közül Rádai Eszternek javaslom adni, aki a 14 újraolvasott írás felének a szerzője és hosszú évek óta a lap egyik legbiztosabb oszlopa. Elsősorban a januári szám Gyurcsány-interjúját említem, amelyről akkor még nem lehetett tudni, hogy miniszterelnökként utoljára szólaltatja meg a politikust a Mozgó Világban. (Ismert mondás: nincs elavultabb dolog egy tegnapi újságnál.) Eszter, aki többször hangot adott a kormányfő iránti rokonszenvének, talán még soha nem volt vele ilyen kemény: zuhogtak a kérdések a koalíció felbomlásáról, a szerinte szavazatvásárlásnak is tekinthető vitatható gesztusokról ellenzéki vagy független képviselők irányába, a hirdetett reformok elmaradásáról, az MSZP belső harcairól, a baloldali értelmiség egy része által elítélt kormányzati közmunkaprogramról és a cigányokkal szembeni hatósági erőszakról. Jellemző, hogy a beszélgetés egy-egy pontján szó szerint ugyanazt mondták egymásnak: „Most nem igazságos velem!” Félreértés ne essék: nem arról van szó, hogy az újságíró személyes politikai vitát folytatott volna a miniszterelnökkel, mert azt én egyáltalán nem dicsérném. Rádai Eszter azt tette, amit felkészült és tisztességes újságírónak tennie kell, különösen az interjúalanyhoz eszmeileg közel álló orgánumban: kíméletlenül szembesítette őt a közéletben hallható-olvasható bírálatokkal, saját maga és pártja ellentmondásaival. Akkor is élmény volt ezt olvasni, most utólag is az.

Eszter persze ugyanilyen határozottan kérdezte Lánczi Andrást, a jobboldal fontos ideológusát vagy Rauschenberger Pétert, az új politikai erőként fellépni próbáló Lehet Más a Politika egyik vezetőjét.

Kicsit más típusú, de nagyon érdekes a novemberi szám Békesi László-interjúja. Ott is benne van a kérdésekben sokféle ellenvélemény, de a cél elsősorban az volt, hogy az ismert gazdaságpolitikus alaposan, érvelve kifejthesse nézeteit. Ezt a beszélgetést majd egy év múlva lesz érdemes elővenni, annak ismeretében, hogy mit csinált első félévében a 2010-ben megválasztott új kormány. És még nem is említettem minden írást, mert így is hosszúra nyúlt ez az értékelés. Rádai Eszter a magyar újságírásnak – és ezen belül az interjú műfajának – egyik legkiválóbbja. Örömmel ajánlom a Mozgó Világ idei díjára.

Comments

kommentek

Cimkék: ,