Kulturális-közéleti havilap | 2017


2016 február Képzőművészet


Gár­do­nyi Lász­ló: Já­ték a fén­­nyel

Mát­rai Erik mû­ve­i­ben a fény ki­emel­ke­dõ sze­re­pet ját­szik: irányt és for­mát ad a tér­nek, meg­ha­tá­roz­za a szem­lé­lõ moz­gá­sát, iro­ni­kus vagy ép­pen hús­ba vá­gó­an ko­moly kon­tex­tus­ba he­lye­zi a tár­gya­kat.

A 2007-es Ten­ger cí­mû ins­tal­lá­ció en­nek leg­egy­sze­rûbb pél­dá­ja. A sö­tét te­rem­ben a föld­re he­lye­zett fer­de vá­szon­ra ve­tí­tett hul­lá­mok az elõ­re oda­ké­szí­tett szék­ben ülõ be­fo­ga­dó szá­má­ra el­he­lyez­ke­dé­sük­ben és vi­zu­á­lis ha­tá­suk­ban is fel­idé­zik a hul­lá­mok moz­gá­sát. A ten­ger mint té­ma még egy­szer elõ­jön: 2011-ben a Ten­ge­ri ka­pu cí­mû ins­tal­lá­ci­ó­ban. Itt már meg­fi­gyel­he­tõ egy­faj­ta ki­tö­ré­si kí­sér­let a ve­tí­tett kép sík­sze­rû­sé­gé­bõl: a vá­szon elé ál­lí­tott fa­ka­pu egy­szer­re ré­sze a ve­tí­tés­re vá­ró fe­lü­let­nek, és vág ki egy da­ra­bot a vég­sõ kép­bõl. Mint­ha a re­a­lis­ta olaj­fest­mé­nyek ke­re­te ke­rül­ne a ké­pen be­lül­re, fel­hív­va a fi­gyel­met a ké­pet a va­ló­ság­tól el­vá­lasz­tó szi­go­rú ha­tár­vo­nal­ra.

Két­ség­kí­vül szel­le­mi ro­ko­na ezek­nek a mû­vek­nek a 2011-es Szi­vár­vány el­lip­szis, amely már túl­lép a va­lós ter­mé­sze­ti ese­mé­nyek egy­sze­rû szi­mu­lá­lá­sán, és a kép­ze­let szül­te me­te­o­ro­ló­gi­ai ese­mény fel­idé­zé­se, il­let­ve lét­re­ho­zá­sa a cél­ja. Ezen­kí­vül meg­vál­to­zott a fel­hasz­nált anyag is: Mát­rai ve­tí­tõ­vá­szon he­lyett kö­döt hasz­nál a fényt vis­­sza­tük­rö­zõ anyag­ként. Ez­zel ki­lép a ve­tí­tett kép meg­szo­kott di­men­zi­ó­i­ból, és a né­zõt szó sze­rint be­le­he­lye­zi al­ko­tá­sá­ba.

A ve­tí­tés tér­be­li­vé vá­lá­sa a leg­fõbb prob­lé­má­ja a két má­sik, 2011-ben ké­szült mû­nek is: a Fo­lyo­só és a Szpot ka­pu a tér fén­­nyel va­ló meg­mu­ta­tá­sán és mo­du­lá­lá­sán ala­pul. De míg elõb­bi egy meg­lé­võ épí­tett kör­nye­zet ha­tá­sa­it erõ­sí­ti, a ka­pu sa­ját ma­ga hoz­za lét­re a kö­rü­löt­te nyí­ló te­ret. A lám­pák erõs, csó­va­sze­rû fé­nye hang­sú­lyo­san je­le­nik meg a go­moly­gó kö­dön, olyan kör­nye­ze­tet lét­re­hoz­va, amely egy­szer­re em­lé­kez­tet iro­ni­ku­san a 90-es évek­ben di­va­tos sci-fi ele­mek­re, és ké­pes rá­irá­nyí­ta­ni a szem­lé­lõ te­kin­te­tét a fény­je­len­ség ér­zé­ki szép­sé­gé­re. Ez utób­bi ön­ma­gá­ban is ki­emelt je­len­tõ­sé­get kap a 2012-es Porticuscí­mû mû­vön: az ap­ró lám­pák fé­nye a klas­­szi­kus gö­rög osz­lo­pok kannelúráját idé­zi meg, a ne­héz már­vány he­lyett pusz­tán az éte­ri csil­lo­gást hasz­nál­va fel a klas­­szi­kus for­ma meg­idé­zé­sé­hez.

Az eu­ró­pai fes­té­szet ha­gyo­má­nya­i­ba il­lesz­ke­dõ fi­gu­ra­tív, akár bib­li­ai té­má­jú mû­vek is fel­hasz­nál­ják a ve­tí­tés le­he­tõ­sé­ge­it. A 2005-ös A Vö­rös-ten­ger ket­té­vá­lasz­tá­sa a mo­dern tech­ni­ka se­gít­sé­gé­vel idé­zi fel a mó­ze­si tör­té­ne­tet. Te­o­re­ti­kus szem­pont­ból azon­ban A ke­nyér- és hal­sza­po­rí­tás az iga­zán ér­de­kes: a vek­nit és a ha­lat tük­rök rend­sze­re sok­szo­ro­sít­ja meg a né­zõ elõtt. A mû ép­pen az­zal a szin­te már blasz­fém gon­do­lat­tal ját­szik el, hogy a cso­da ma­ga is csak il­lú­zió, tö­ké­le­te­sen meg­szer­kesz­tett lát­vány­­elem, így vég­sõ so­ron a kép ha­tal­má­ra hív­ja fel a fi­gyel­met. Van azon­ban a kép­nek egy má­sik ol­da­la is: ami­kor mi ma­gunk, mint a test­be zárt szem­lé­lõ, vá­lunk a má­sik szá­má­ra kép­pé. A 2012-es Tu­rul pon­to­san ezt mu­tat­ja fel, kü­lön­le­ges mó­don, egy­sze­mû sas­ként meg­vi­lá­gí­tott biz­ton­sá­gi ka­me­rá­ja (az ár­nyé­kok mint­ha egy le­csap­ni ké­szü­lõ, ha­tal­mas ra­ga­do­zó ma­dár szár­nyai len­né­nek, fu­tu­ris­ta mó­don idé­zik meg a moz­gást) ép­pen a né­zõ­re sze­ge­zõ­dik. Az ult­ra­mo­dern cí­mer­ál­lat érin­tés nél­kül is el­ej­tet­te zsák­má­nyát: el­tá­rol­ta ada­ta­it a ró­la vis­­sza­ve­rõ­dõ fény se­gít­sé­gé­vel.

06-680x1024 tif ff_fmt

010_sk-1024x680 ff nag_fmt

013_helyreigazitas_01 _fmt

 gomb 1024x680 vagva nag_fmt

unnamed (4) tif ff_fmt

Comments

kommentek

Cimkék: