Kulturális-közéleti havilap | 2017


2015 június Képzőművészet


Gár­do­nyi Lász­ló: Meg­bir­kóz­ni az örök­ség­gel – Rabóczky Ju­dit Ri­ta mun­ká­i­ról

Rabóczky Ju­dit Ri­ta mû­vei min­den for­mai kü­lön­bö­zõ­sé­gük el­le­né­re a kép­zõ­mû­vé­sze­ti ha­gyo­mány­ról és az ez­zel a ha­gyo­mán­­nyal meg­bir­kóz­ni ké­pes kre­a­tív ener­gi­á­ról szól­nak. Kön­­nyen fel­is­mer­he­tõ ez a Giotto an­gya­lai so­ro­za­tá­ban vagy akár azok­ban a ká­bel­fi­gu­rák­ban, akik a ké­sõ kö­zép­ko­ri bo­hó­cok vagy Degas tán­cos­nõ­i­nek a be­ál­lí­tá­sát idé­zik.

A drót­há­ló­ból ki­bon­ta­ko­zó Ki­rály­nõ fen­sé­ges for­má­ja vagy a Sze­rel­mes vis­­sza­fo­gott kont­ra­poszt alak­ja is nyíl­tan klas­­szi­kus elõ­ké­pe­ket idéz. Azon­ban a tech­ni­ka za­var­ba ej­tõ: a vo­na­lak kör­be­öle­lik a tes­tet, és sû­rû­sö­dé­sük, for­ma­já­té­kuk hoz­za lét­re a fi­gu­rát, mint­ha a mû szob­rá­sza­ti meg­fe­le­lõ­je len­ne Remb­randt réz­kar­ca­i­nak vagy Le­o­nar­do ta­nul­mány­raj­za­i­nak. Azon­ban az­zal, hogy Rabóczky meg­vál­toz­tat­ta a mé­di­u­mot – a sík­ba szo­rí­tott, ter­mé­sze­te­sen súly­ta­lan rajz­ból vagy karc­ból szob­rot al­ko­tott –, meg­vál­toz­tat­ta a kon­tex­tust is. A szob­rá­szat­ban a tö­meg, a sú­lyos­ság és az anyag fo­gal­mai meg­ke­rül­he­tet­le­nek: még a kõ­tömb­tõl ép­pen csak jel­zés­ér­ték­kel el­vá­lasz­tott ké­sõi Mic­he­lan­ge­lók vagy az ál­mo­kat kö­ve­tõ Rodin-szobrok is sa­ját anya­gu­kon ke­resz­tül ér­zé­kel­he­tõk. Ra­bócz­ky szob­rai azon­ban va­ló­já­ban kör­vo­na­lak, még­hoz­zá olyan kör­vo­na­lak, ame­lyek nem ölel­nek kö­rül va­ló­di, ne­héz­ke­dõ anya­got. Ezek a szob­rok a ta­pin­tás ér­zé­ke szá­má­ra hoz­zá­fér­he­tet­le­nek: csak a szem ké­pes op­ti­kai íté­le­tek után ér­tel­met ad­ni ne­kik. A mû­vek há­rom di­men­zi­ó­juk­kal egy­szer­re ta­gad­ják a klas­­szi­kus szob­rá­szat alap­ér­té­két és idé­zik fel a raj­zi ele­mek impresszionisztikus ha­tá­sa­it, és erõ­sí­tik fel mind­két elõz­mé­nyü­ket, ahogy meg­pil­lant­hat­ják egy­mást a má­sik mé­di­u­má­ban.

Az érett re­ne­szánsz, ba­rokk put­tó­kat és a 20. szá­zad ele­ji ba­bá­kat egy­aránt idé­zõ Kölykök-szob­rok mint­ha a mû­vé­szet el­fe­lej­tett na­i­vi­tá­sát si­rat­nák. A fi­gu­rák elõ­dei meg­ke­rül­he­tet­len dí­szí­tõ­ele­mei vol­tak an­nak a kor­nak, ami­kor a mû­vé­szet el­nyer­te au­to­nó­mi­á­ját, és ki­ala­kult a mo­dern kép. Az élet­vi­dám, pu­fók an­gyal­kák vagy szár­nyas sze­re­lem­is­te­nek ott mo­so­lyog­nak és rep­des­nek Raffaello és Ru­bens vász­na­in, a klas­­szi­ciz­mus pa­lo­tá­i­nak fal­fest­mé­nye­in. Rabóczky Ju­dit Ri­ta szob­ra­in azon­ban nyo­ma sincs az elõ­dök kön­­nyed­sé­gé­nek. A va­la­ha me­se­sze­rû­en – a fi­zi­ka min­den tör­vé­nyét meg­ha­zud­tol­va – re­pü­lõ pu­fók gye­re­ke­ket itt ne­héz va­sak tart­ják, szob­rá­szi õszin­te­ség a tech­ni­ká­ról, ami együtt jár a klas­­szi­kus har­mó­ni­á­ról va­ló le­mon­dás­sal. A mû­vé­szi tel­jes­ség fo­gal­má­nak a vé­gét jel­zi az is, hogy tu­laj­don­kép­pen tor­zó­kat, szán­dé­ko­san re­konst­ru­ált, ere­de­ti nél­kü­li szét­tört re­konst­ruk­ci­ó­kat lá­tunk. Né­hol csak a csí­põ­je vagy egyéb, el­du­gott ré­sze hi­ány­zik az ala­kok­nak, más­hol azon­ban a vád­lit vagy a tel­jes kart, láb­fe­jet pó­tol­ják a dró­tok. Ezek a ki­töl­té­sek, pót­lá­sok csak fel­idé­zik a tel­jes for­mát, és nem azo­no­sak ve­le. Ez már nem a klas­­szi­cis­ta szob­rá­szok tö­ké­le­tes­sé­get és tel­jes­sé­get cél­zó mun­ká­ja. Rabóczky gesz­tu­sa ön­tu­dat­la­nul is a mo­dern mû­em­lék­vé­de­lem egyik alap­szö­ve­gé­nek, a ve­len­cei char­tá­nak a szel­le­mi­sé­gét kö­ve­ti: éle­sen, jól lát­ha­tó­an el­ha­tá­rol­ják egy­más­tól az ere­de­tit (itt a klas­­szi­kus mû­vé­sze­ti örök­sé­get) és a ko­runk­be­li rá­épí­tést.

71 szerelmes jav_fmt

72 Kettos jav_fmt

73 bolondok jav tif_fmt

74 kolyok szumo jav_fmt

75 kolykok jav_fmt

75 kolyok jav_fmt

76 kiralyno jav_fmt

77 giotto jav tif_fmt

77 giotto jav_fmt

78 kolyok jav_fmt

78 kolyok repulo jav_fmt

Comments

kommentek

Cimkék: