Kulturális-közéleti havilap | 2017


2015 május Képzőművészet


Gárdonyi László: Átváltozások

„Sem a színész, sem az eljátszott karakter nem bír autentikus jelenléttel, egymás pozícióját kölcsönösen árnyékolva tartják mûködésben a megkettõzõdések berekeszthetetlen sorozatát.”
Nemes Zoltán Márió

A fény­kép mé­di­u­ma ki­ke­rül­he­tet­le­nül ve­ti fel a do­ku­men­tá­ció/meg­ren­de­zett­ség kér­dé­sét. (Ko­ráb­ban: Korniss Pé­ter mû­vei kap­csán, Moz­gó Vi­lág 2013/6) Egyik meg­kö­ze­lí­tés sze­rint a fény­ké­pész csak né­zõ­pon­tot vá­laszt, egy ko­ráb­ban már adott szem­szö­get fog­lal el, ahol ös­­sze­gyûj­ti a tár­gyá­ról ér­ke­zõ fény­su­ga­ra­kat egy ér­zé­keny anyag­ra. Ugyan­ak­kor ez a né­zõ­pont ko­ráb­ban nem volt adott, amen­­nyi­ben nem ma­gá­tól ér­te­tõ­dõn vá­laszt­ha­tó. Ezt a ki­tün­te­tett he­lyet a fény­ké­pész ma­ga hoz­za lét­re, mely fo­lya­mat­tal egy idõ­ben tár­gya­it sza­ba­don moz­gat­hat­ja és el­ren­dez­he­ti, te­hát egy­faj­ta vi­szony­rend­szert konst­ru­ál­hat. Port­ré­ala­nya­i­val kap­cso­lat­ba lép­het, és inst­ru­ál­hat­ja õket.

Ko­moly, spe­ku­la­tív kér­dés, hogy mi tör­té­nik ak­kor, ha a fény­kép ép­pen ala­nyá­nak át­lé­nye­gü­lé­sét és sze­rep­já­té­kát do­ku­men­tál­ja. A kér­dés is­me­rõs le­het Cindy Sherman Untitled Film Stills cí­mû so­ro­za­tá­ból, ahol a ké­pek egy nem lé­te­zõ sze­rep­re és film­re utal­tak. Csa­ta Han­nadip­lo­ma­mun­kái azon­ban nem a kon­tex­tus­ra, ha­nem a sze­rep és a szí­nész leg­mé­lyebb, leg­sze­mé­lye­sebb vi­szo­nyá­ra kér­dez­nek rá. Csa­ta ar­ra kér­te fel szí­nész ala­nya­it, hogy min­den jel­mez, smink vagy egyéb esz­köz nél­kül he­lyez­ked­je­nek ked­venc sze­re­pük­be, és pusz­tán mi­mi­ká­juk és test­tar­tá­suk se­gít­sé­gé­vel ér­zé­kel­tes­sék azt. Így lett Bé­res Mik­lós­ból Jago vagy Székey Ro­zi­ból Ju­­li­ka. A hang­sú­lyo­zot­tan üres, brech­ti fe­ke­te hát­tér elõtt köz­na­pi ru­há­ban ál­ló ala­kok így hir­te­len osz­cil­lál­ni kez­de­nek, és ki­moz­dul­nak a he­lyük­rõl. Egy alig meg­emelt jobb szem­öl­dök a Fõ ink­vi­zí­tor szi­go­rát, ta­lán két­ke­dé­sét fe­je­zi ki, és nem Jé­ger Zsom­bor, ha­nem Don Juan néz ilyen pi­ma­szul me­ré­szen szem­be a ka­me­rá­val, bíz­va sa­ját ké­pes­sé­ge­i­ben.

De mit lá­tunk ak­kor pon­to­san a ké­pen? Egy szí­nészt, aki sze­re­pet ját­szik, vagy egy sze­re­pet, egy adott szí­nész ál­tal meg­sze­mé­lye­sít­ve? Bo­ros An­na lesz Zsu­zsi, vagy ép­pen Zsu­zsi je­le­nik meg Bo­ros An­na tes­té­ben? Ez­zel pár­hu­za­mo­san: ezek a ké­pek do­ku­men­tu­mok, amen­­nyi­ben port­rék, és konst­ruk­ci­ók, amen­­nyi­ben meg­ren­de­zett, gya­kor­lott mi­mi­kát kí­ván­nak meg? Hol a ha­tár? Ahol az alany a ka­me­rá­ba vagy ép­pen hang­sú­lyo­zot­tan mel­lé néz, ott a fény­ké­pész már ak­tív, kons­ti­tu­tív elem, hi­szen ép­pen el­he­lyez­ke­dé­sé­re re­a­gál­nak az ala­nyok, en­­nyi­ben te­hát min­den­kép­pen meg­ren­de­zett­nek, konst­ru­ált­nak kell te­kin­te­ti a ké­pe­ket. Ugyan­ak­kor a mo­del­lek köz­na­pi ru­há­ja, a kel­lé­kek és a jel­me­zek ta­ga­dá­sa ép­pen a min­den­na­pi élet be­tü­rem­ke­dé­sét, a fény­ké­pész ar­chi­vá­ló, dokumentarista mun­ká­ját mu­tat­ja fel. A két meg­kö­ze­lí­tés egy­szer­re ér­vé­nye­sül, a sze­rep meg­ren­de­zett­sé­ge a tár­gya a do­ku­men­tum­nak, ahogy az elõ­re ki­ta­lált ke­ret ép­pen hogy a meg­örö­kí­tést szol­gál­ja. Az el­len­té­tes fo­gal­mak csak el­mé­le­ti­leg vá­laszt­ha­tók szét tisz­tán és egy­ér­tel­mû­en: a mû­al­ko­tás­ban szét­szá­laz­ha­tat­la­nul, még­is fel­is­mer­he­tõ­en ös­­sze­ke­ve­red­nek.

bach kata mint natasa _fmt

beres miklos mint jago_fmt

hay anna mint ruth ff_fmt

jeger zsombor mint don_fmt

nagy mari mint Vee tal_fmt

Comments

kommentek

Cimkék: