Kulturális-közéleti havilap | 2017


2017 január Archívum, Képzőművészet


Gárdonyi László: Föld, agyag, ég Jakobovits Márta munkáiról

Agyagból formáltál
– csak emlékezzél! –
s most újra porrá változtatnál vissza?
(Jób 10,9)

 

A földdel való foglalkozás és vele együtt a keramika az ember legősibb alkotótevékenységei közé tartozik. A bronzkori cserépdarabok, a mezopotámiai, egyiptomi és antiochiai agyagszobrok, a középkori kézművesség, majd a 19. századi romantikus visszatérés és a nagy művészet mellett folyamatosan és párhuzamosan futó népi fazekasság és kerámiaművészet elbeszélhetetlenül hatalmas történetet vázolnak fel, ami egyszerre leküzdhetetlen és kikerülhetetlen. Jakobovits Márta művei ennek a történelemnek a legmélyebb rétegéig nyúlnak vissza, de nem azért, hogy szimbólumokkal és üres historizmussal egy letűnt kor díszeibe öltöztessék magukat, hanem hogy a történelem valódi struktúráját kutassák és mutassák be.

Jakobovits munkáit éppen ezért leginkább a többszintűség jellemzi. Minden mű előre- és visszautal az egész életművön belül, és ezek az utalások és tárgyegyüttesek alkotják azokat a teljes rendszereket, amelyek a történelmi és a történelem előtti korokról szólnak.

A gyümölcsöstálak mintha a múzeumok bronzkori kiállításairól származnának. Rusztikus, repedésekkel szabdalt felületek, amelyeken kövek és faágak, mint megszáradt gyümölcsök, ősi kenyerek és egyéb ételek – egy mára elfeledett vallási lakoma maradványai – találhatók. A tengeri látképek is az írott kor előtti absztrakt formaképzést idézik, a valós tenger úgy viszonylik ehhez a felülethez, ahogy a Pech Merle-i barlangfestmények a valódi őslovakhoz. A kapcsolat sajátosan absztrakt: az egyenetlen felületek mintha a hullámverés kiszámíthatatlanságát visszhangoznák.

A raku tárgyak hordozzák emellett a leginkább hozzáférhető emlékeket. A tenyérnyi, vastag darabokon aszemikus írás, absztrakt szimbólumok: szándékosan elhomályosított pszeudoemlékei egy soha nem létezett kornak. A meditáció helyei – mint sorozat is – ezzel az esztétikával játszanak. A párnaformát utánzó kerámiák, mint régi istenek és totemek helyei, éppen hiányukban működnek. A képzelet kontextust formál köréjük, kitölti a hiányzó részeket.

Jakobovits legösszetettebb munkái saját művei újrarendezésén alapulnak. Ahogy a művek nem részleteket, hanem teljes rendszereket idéznek, úgy ezek az assemblage-ok komplett rituális helyszíneket hoznak létre. Ezt a hatást erősíti nemcsak a tálak és egyéb rituális eszközök elrendezése, de a kiállításokon alájuk szórt homok, a föld szimbóluma is. Az Időutazás című sorozat mintha egy zarándoklatot mutatna be, szoros rendbe illesztett absztrakt elemekkel. A Körök című sorozat egy közösségi rituálé képe: az étkezés és a vallásos tárgyak nyomai túlvilági rendbe illeszkednek. Ezek a művek nem konkrét emlékeket idéznek meg, hanem struktúrákat, ősi, mára kontextusából kiragadott és mint ilyen egyszerűnek, eredetinek és romlatlannak ható tárgyak segítségével, amelyek felkeltik a néző elvágyódását egy olyan korba, melyet személyesen sohasem tapasztalhatott meg.

 

Comments

kommentek

Cimkék: