Kulturális-közéleti havilap | 2017


2015 szeptember Képzőművészet


Gon­do­la­ti fe­szült­ség – Ha­lász Pé­ter Ta­más mun­ká­i­ról

For­má­nak, anyag­nak, el­hall­ga­tott vagy ép­pen hoz­zá­adott funk­ci­ók­nak a ke­ve­re­dé­se és az eb­bõl fa­ka­dó gon­do­la­ti fe­szült­ség alap­ja­i­ban ha­tá­roz­za meg Ha­lász Pé­ter Ta­más mû­vé­sze­tét. Két hû­tõ­tor­nya – ame­lyek New York két emblematikus épü­le­tét, az Em­pi­re State Bu­il­din­get és a Chrys­ler Bu­il­din­get for­máz­zák – cél nél­kü­li funk­ció, amen­­nyi­ben ké­pe­sek egyen­ként egy da­rab, 1,5 kW tel­je­sít­mé­nyû vil­lany­re­zsó ál­tal fej­lesz­tett hõt el­ve­zet­ni. A meg­fog­ha­tat­lan, de ér­zé­kel­he­tõ ener­gi­a­ként ta­pasz­talt hõ­mér­sék­let itt mint­ha a vi­lág ke­res­ke­del­mi köz­pont­já­nak fo­lya­ma­tos di­na­mi­ká­ját fel­idé­zõ me­ta­fo­ra len­ne, ahogy a fo­gyasz­tói tár­sa­da­lom fel­éli a ter­mé­szet erõ­for­rá­sa­it. A hõ­ener­gia és a mo­dern vi­lág kap­cso­la­ta ad­ja a fõ prob­lé­má­ját a Fa­pusz­tí­tó cí­mû mû­nek is. Ez egy va­ló­di, mû­kö­dõ fa­tü­ze­lé­ses kály­ha, egy bel­sõ égé­sû mo­tor al­ko­tó­ré­sze­i­bõl ös­­sze­ál­lít­va. Azon­ban cél­ja nem kü­lö­nö­seb­ben hasz­nos, nem ad­ja le ki­vé­te­les minõségben a hõt, nem ener­gia­ta­ka­ré­kos: egy­sze­rû­en, ahogy a ne­ve is mu­tat­ja, ké­pes el­pusz­tí­ta­ni a fát, ahogy a ben­zin­za­bá­ló nagy au­tók fe­les­le­ge­sen ége­tik a ben­zint.

Gesamkunstwerk 5.1 – összmûvészeti al­ko­tás, az­az an­nak imi­tá­ci­ó­ja: egy házimozirendszer (négy hang­fal, mély­nyo­mó, nagy­ kép­er­nyõs, HD fel­bon­tá­sú té­vé) grá­nit­ból. Az ere­de­ti szem­hez és fül­höz szó­ló él­mény­or­gia he­lyett azon­ban ez a mû an­nak csak hi­deg má­sa. A kön­­nyû hét­vé­gi ki­kap­cso­ló­dást kí­ná­ló csúcs­tech­ni­ka he­lyett mag­más kõ­zet, ami né­ma­sá­gá­ban az el­mé­hez, a gon­do­la­ti já­té­kok­ban el­mé­lyed­ni ké­pes in­tel­lek­tus­hoz szól.

A fe­ke­te, szem­csés, csil­lo­gó grá­nit vil­lany­kör­ték a fény ér­ze­té­re ala­poz­zák a ha­tást: a tárgy tük­rö­zõ­dõ fe­lü­le­té­rõl vis­­sza­vert fény olyan ér­zést kelt, mint­ha a sö­tét anyag va­la­mi má­gi­kus mó­don még­is ké­pes len­ne fény ki­bo­csá­tá­sá­ra.

Ha­lász mû­ve­i­re egyéb­ként is jel­lem­zõ a tük­rö­zõ­dés él­mé­nyé­nek a ki­hasz­ná­lá­sa. Fénykollektorában vis­­sza­pil­lan­tó tük­rök gyûj­tik egyet­len folt­ba a fa­lon, Út cí­mû mû­vén a tük­rök és a ref­lex­fó­lia köl­csön­ha­tá­sa vég­te­len sort, le­ha­tá­rol­ha­tat­lan tér­ér­ze­tet te­remt. Iro­ni­ku­san je­le­nik meg ez a vég­te­len Az ígé­ret föld­jén, ahol a fo­lya­ma­tos tük­rö­zõ­dés mi­att meg­szám­lál­ha­tat­lan olaj­kút dol­go­zik örök­kön-örök­ké.

Mo­dern vi­lá­gunk­ra leg­jel­lem­zõb­bek még­is Ha­lász nagy erek­lye- és ol­tá­ri­szent­ség-tar­tói. Az in­teg­rált áram­kö­rök­bõl fel­épí­tett, funk­ció nél­kü­li kegy­tár­gyak mo­dern vi­lá­gunk dé­del­ge­tett, fél­ve tisz­telt, ap­ró tár­gya­i­nak nyúj­ta­nak val­lá­sos áhí­ta­tot idé­zõ he­lyet, ahogy mér­ta­ni fi­lig­rán­sá­guk­kal a ké­sõ gó­ti­ka rész­le­te­it idé­zik. A pendrive vagy a bank­kár­tya szim­bó­lum és mo­dern ko­runk szent­sé­ge. Az elõb­bi szim­bó­lu­ma an­nak az in­for­má­ció­men­­nyi­ség­nek, ame­lyet raj­ta tá­ro­lunk, a kis fém/mû­anyag esz­köz köny­vek és al­bu­mok egész so­ra he­lyett áll. A fo­lya­ma­to­san nö­vek­võ táro­ló­ka­pacitás túl­lép az em­be­ri fel­fo­gó­ké­pes­ség ha­tá­ra­in, és a vég­te­len­be mu­tat, ahogy a tü­kör és a ref­lex­fó­lia vég­te­len össz­já­té­ka vi­zu­á­li­san is mu­tat­ja.

A bank­kár­tya szent­ség, a fo­gyasz­tás meg­tes­te­sí­tõ­je, ahogy túl­lép sa­ját ma­gán, hi­szen egyéb­ként csak egy plasztiklap: a bank in­for­ma­ti­kai rend­sze­re sza­va­tol­ja, hogy szin­te már má­gi­kus mó­don át­lé­nye­gül­jön, és pusz­tán di­gi­tá­lis je­lek se­gít­sé­gé­vel ké­pes le­gyen a cse­ré­re, va­la­mi­lyen tárgy meg­vé­te­lé­re.

Comments

kommentek

Cimkék: