Kulturális-közéleti havilap | 2017


2015 április Interjú


„Magyarország, a foglyul ejtett állam” – Gulyás Balázzsal beszélget Pikó András

– Az internetadó el­le­ni tün­te­tés egy kér­dés­rõl szólt, a már­ci­us 15-i tün­te­té­se­tek pe­dig már 19 nép­sza­va­zá­si kér­dés­rõl. Köz­te szûk fél év, pár tün­te­tés. Ha ezt egy fo­lya­mat­ként lát­juk, ak­kor a 19 nép­sza­va­zá­si kér­dés egy ál­lo­más vagy egy vég­ál­lo­más?

– A netadótüntetés si­ke­re na­gyon so­kak­nak re­ményt és meg­erõ­sí­tést adott, hogy nin­cse­nek egye­dül, és nin­cse­nek ön­ma­guk­ban az­zal a vé­le­mé­nyük­kel, hogy az, amit a Fi­desz tesz az or­szág­gal, ká­ros. A Fi­desz az­óta öt idõ­kö­zi vá­lasz­tást el­vesz­tett, köz­tük két or­szág­gyû­lé­sit is, ami­re 2000 óta nem volt pél­da. Lát­ha­tó­an vál­to­zik a köz­han­gu­lat. Ugyan­ak­kor az em­be­rek el­vár­ják, hogy a tün­te­té­sek túl­mu­tas­sa­nak ön­ma­gu­kon, a nép­sza­va­zás pe­dig pont ezt a célt szol­gál­ja. Jó esz­köz ar­ra, hogy kor­lá­tok kö­zé szo­rít­suk a kor­mány­zást, hogy az em­be­rek a kor­mányt po­li­ti­kai ér­te­lem­ben is hely­re te­gyék, hogy a gát­lás­ta­lan nyo­mu­lás he­lyett egy vis­­sza­fo­got­tabb, együtt­mû­kö­dõbb stí­lus­ban ve­zes­sék az or­szá­got. Ha a Fi­desz egy or­szá­gos sza­va­zá­son is ve­szít, on­nan­tól kezd­ve po­li­ti­kai ér­te­lem­ben csak ügy­ve­ze­tõ kor­mány­ként tud mû­köd­ni.

– Az el­sõ kér­dé­sem mö­gött meg­hú­zó­dott az a fel­té­te­le­zés is, hogy ez a 19 kér­dés po­li­ti­kai prog­ram­ként is ol­vas­ha­tó, egy új szer­ve­zet in­du­ló po­li­ti­kai prog­ram­ja­ként…

– A 19 pont az jel­zi, hogy az ut­cai tün­te­tõk­nek van­nak gon­do­la­ta­ik a vi­lág­ról, a hí­res „Or­bán, ta­ka­rodj!”-on kí­vül is. Az ilyen til­ta­ko­zá­sok­ból per­sze ki­nõ­het­nek szer­ve­ze­tek. De mi most ar­ra kon­cent­rá­lunk, ho­gyan le­het a nép­sza­va­zá­si kez­de­mé­nye­zést pro­fin vé­gig­vin­ni. Eh­hez mu­száj épít­kez­nünk is, hi­szen csak így le­het ös­­sze­gyûj­te­ni a két­száz­ezer alá­írást. Az­az meg kell te­rem­te­nünk a nép­sza­va­zás szer­ve­ze­ti ke­re­te­it.

– Sok kri­ti­ka fo­gal­ma­zó­dott meg a pon­tok­kal kap­cso­lat­ban a tün­te­tés után, az egyik fõ mon­dan­dó­ja ezek­nek az volt, hogy a 19 kér­dés sok, nem egy­aránt fon­tos kér­dé­sek ke­rül­tek be, más­részt az is ne­he­zen vi­tat­ha­tó, hogy ezek a kér­dé­sek így eb­ben a for­má­ban sem­mi­fé­le lel­ke­sí­tõ erõ­vel nem bír­nak.

– Az a gon­do­lat kell lel­ke­sít­sen, hogy a nép­sza­va­zás­sal le­bont­ha­tó az Or­bán-rend­szer. Ugyan­ak­kor sze­rin­tem ki­raj­zo­ló­dik ben­ne egy olyan or­szág ké­pe is, amely­ben az ál­lam fe­le­lõ­sebb a pol­gá­rai iránt, ugyan­ak­kor ke­vés­bé tud be­le­szól­ni azok éle­té­be. A nép­sza­va­zá­si kér­dé­­sek a tisz­tes­sé­ge­sebb köz­élet­ért küz­de­nek, más­részt pe­dig gya­kor­la­ti prob­lé­má­kat pró­bál­nak meg­ol­da­ni. Ezek szin­te bár­ki ál­tal tá­mo­gat­ha­tó ügyek. A meg­fo­gal­ma­zá­suk pe­dig azért „bo­nyo­lul­tabb”, mert meg kel­lett fe­lel­ni a jo­gi pon­tos­ság­nak. En­nek a pon­tos­ság­nak kö­szön­he­tõ, hogy for­ma­i­lag mind a 19 kér­dé­sünk át­ment a Nem­ze­ti Vá­lasz­tá­si Iro­dán, pe­dig idén és ta­valy a kez­de­mé­nye­zé­sek kö­rül­be­lül négy­ötö­de már itt el­bu­kott. A Nem­ze­ti Vá­lasz­tá­si Bi­zott­ság pe­dig még így is be­le­köt­het ab­ba, ha sze­rin­te va­la­me­lyik kér­dés „nem egy­ér­tel­mû”.

– Azért én tud­tam vol­na húz­ni. Nyil­ván ön is ér­zi, hogy nem ugyan­olyan sú­lyú kér­dé­sek­rõl van szó itt, olyan, mint­ha ös­­sze­dob­ták vol­na mind­azt, amit prob­lé­má­nak tar­ta­nak, csak már nem ma­radt idõ a szer­kesz­tés­re…

– Még en­nél több kér­dés is len­ne, ha az Or­bán-rend­szer min­den ko­mo­lyabb bû­nét meg akar­nánk aka­dá­lyoz­ni. Le­het, hogy né­hány ügy nem érin­ti az em­be­rek több­sé­gét, de sze­rin­tem a vá­lasz­tók ér­te­ni fog­ják, hogy min­den­ki­nek jobb, ha az ál­lam sen­ki­vel sem tol ki öt­let­sze­rû­en, mint az el­ke­rü­lõ utak út­dí­jas­sá té­te­lé­vel tör­tént. A nép­sza­va­zá­si kér­dé­sek té­ma­vá­lasz­tá­sá­nál pe­dig köz­is­mert, hogy al­kot­má­nyos kor­lá­tok is van­nak, így több fon­tos ügy­rõl le kel­lett mon­da­nunk.

– A 19 ak­kor is sok, mi­re a vé­gé­re érünk, el­fe­lejt­jük az ele­jét.

– A kér­dé­sek üze­ne­te egy­sze­rûbb: le­bon­ta­ni, kor­lá­toz­ni az Or­bán-rend­szert, meg­aka­dá­lyoz­ni a po­li­ti­ku­sok lo­pá­sa­it. Köz­ben pe­dig több cso­por­tot köz­vet­le­nül is meg­szó­lí­tunk, úgy, hogy a konk­rét kér­dé­sek­kel min­den­ki egyet­ért­het. A jo­gi pon­tos­ság okán bo­nyo­lul­tabb meg­fo­gal­ma­zá­sok mi­att per­sze las­sab­ban le­het vé­gig­ol­vas­ni, de a Fi­desz 2006-ban fel­tett hét kér­dé­sé­bõl is volt, ami igen cif­ra volt, pél­dá­ul a föld­ügyi kér­dé­sük.

– Nyil­ván nem vé­let­le­nül nem em­lék­szem rá, kü­lön­le­ge­sen ka­ci­fán­tos volt?

– Idé­zem: „Egyet­ért-e Ön az­zal, hogy a – 2005. jú­ni­us 15-i ál­la­pot sze­rint ha­tá­­lyos ter­mõ­föld­rõl szó­ló 1994. évi LV. tör­vény sze­rint – csa­lá­di gaz­dál­ko­dót el­sõ he­lyen il­les­se meg elõ­vá­sár­lá­si jog ter­mõ­föld vagy ta­nya vá­sár­lá­sa ese­tén?” Most nyil­ván az lesz a dol­gunk, hogy a kér­dé­se­ink mö­göt­ti po­li­ti­kai üze­ne­te­ket ért­he­tõ­vé te­gyük. Ez ko­moly fel­adat.

– A Fi­desz 2008-as szo­ci­á­lis nép­sza­va­zás­hoz ve­ze­tõ fo­lya­ma­tá­ra utalt, de én ezt a pár­hu­za­mot nem ér­zem va­ló­di­nak. A 2010 elõt­ti el­len­zé­ki Fi­desz­nek volt egy po­li­ti­kai szer­ve­ze­te és tár­sa­dal­mi networkje és egy komp­lett mé­dia­bi­ro­dal­ma, ezeket mind an­nak a szol­gá­la­tá­ba tu­dta ál­lí­ta­ni, hogy mû­kö­dõ po­li­ti­kai üzem­mé te­gye a nép­sza­va­zá­si kez­de­mé­nye­zé­sét. Önök­nek meg, ha jól gon­do­lom, van a már­ci­us 15-i tün­te­tés, az azt kö­ve­tõ mé­dia­fi­gye­lem, de ha nem kez­de­nek na­gyon gyor­san po­li­ti­kai kampányüzemmódba kap­csol­ni, ak­kor rö­vid idõn be­lül eljelentéktelenedhet a kez­de­mé­nye­zé­sük.

– A nép­sza­va­zá­si hely­zet tény­leg nem a 2008-as­hoz ha­son­lít a leg­job­ban, ha­nem az 1989-es­hez. Az ak­ko­ri Fi­desz a de­mok­ra­ti­kus el­len­zék ré­sze­ként fel­vet­te a har­cot a párt­ál­lam­mal. A de­mok­ra­ti­kus el­len­zék­nek szin­te sem­mi­je sem volt a min­dent bir­tok­ló ha­ta­lom­mal szem­ben, de az ügy igaz­sá­ga, a hi­te­les­sé­gük és a lel­ke­se­dé­sük gyõ­zel­met ho­zott.

– Ar­ra szá­mol­nak, hogy na­gyobb a tár­sa­dal­mi elé­ge­det­len­ség, és az ön­ma­gá­ban is ele­gen­dõ hor­do­zó erõt rak a kér­dé­sek alá?

– Ar­ra szá­mí­tunk, hogy az em­be­rek­nek nem csak az idõ­kö­zi vá­lasz­tá­so­kon van ele­gük ab­ból, hogy a pro­pa­gan­da en­­nyi­re el­vá­lik a meg­ta­pasz­talt va­ló­ság­tól. A mi­nisz­té­ri­um be­tilt­ja a sze­gény­ség szó hasz­ná­la­tát, mi­köz­ben egy­re nõ a sze­gény­ség. Azt hir­de­tik, hogy az or­szág job­ban tel­je­sít, de az el­múlt öt év­ben a leg­több kö­zép-eu­ró­pai or­szág­ban ma­ga­sabb volt a nö­ve­ke­dés. A Fi­desz még a sa­ját terv­szá­ma­it sem tud­ja tar­ta­ni. A 2011-es Széll Kál­mán-terv cél­ki­tû­zé­sei pe­dig lát­vá­nyo­san meg­buk­tak. Ak­kor még 4-6 szá­za­lé­kos nö­ve­ke­dést ígér­tek 2014-re, most pe­dig a 3,5 szá­za­lé­kot pró­bál­ják pél­dát­lan si­ker­nek el­ad­ni. Ja­vu­ló ver­seny­ké­pes­sé­get is ígér­tek, eh­hez ké­pest a leg­fon­to­sabb ver­seny­ké­pes­sé­gi rang­­sor­ban, a Vi­lág­gaz­da­sá­gi Fó­ru­mé­ban is le­csúsz­tunk: az unió 28 tag­ál­la­ma kö­zül már csak a hu­szon­ne­gye­di­kek va­gyunk.

– Sem­mi nem tel­je­sült eb­bõl, ez nyil­ván­va­ló.

– A Fi­desz ros­­szab­bul tel­je­sít, és egy­re ne­vet­sé­ge­sebb, ahogy az „el­múlt nyolc év­re” mu­to­gat. Köz­ben pe­dig sor­ra dõl­nek ki a Fi­desz­hez köt­he­tõ kor­rup­ci­ós ügyek. Eze­ket le­het, hogy az ügyész­ség nem vi­szi el bí­ró­ság­ra, és jo­gi ér­te­lem­ben nem de­rül­het ki az igaz­ság, de az em­be­rek lát­ják, ami tör­té­nik. Le­het, hogy nem vizs­gál­ják ér­dem­ben, ho­gyan lett a Rogán csa­lád­nak száz­mil­li­ós in­gat­lan­va­gyo­na, de min­den­ki tud­ja, hogy ez nem jö­he­tett ki a po­li­ti­ku­si fi­ze­té­sé­bõl.

– Ez mind le­het­sé­ges, hogy így lesz, de ez nem je­lent mást, mint hogy az em­be­rek el­kez­dik ke­res­ni majd a po­li­ti­kai meg­ol­dá­so­kat, tám­pon­to­kat. De mi­ért pont a 19 pon­tos nép­sza­va­zá­si kez­de­mé­nye­zést ta­lál­nák meg majd? Önök leg­fel­jebb az el­len­zé­ki get­tó­mé­di­á­ba ke­rül­het­nek be, az kor­lá­to­zott nyil­vá­nos­ság, lás­suk be.

– A kér­dé­sek igaz­sá­gai ma­gu­kért is be­szél­nek, ahogy 89-ben is. Több nap el­telt a kér­dé­sek be­je­len­té­se óta, de a Fi­desz még egyet­len kér­dés­rõl se mer­te ki­mon­da­ni, hogy igen­nel vagy nem­mel vá­la­szol­na rá. Nem is na­gyon ta­lál­hat­nak a sa­ját szem­pont­juk­ból jó vá­la­szo­kat. Ro­gán An­tal azt ha­zud­ta, hogy is­mét­lik egy­mást a kér­dé­sek. Ez nem igaz. Tel­je­sen kü­lön­bö­zõ té­mák­ról szól­nak a va­gyon­nyi­lat­ko­zat­ról szó­ló kér­dé­sek, a töb­bi­nek meg még egyér­tel­mûb­ben más a té­má­ja. Pon­to­san tud­ják, hogy tar­tal­mi­lag ne­héz ezek­re a kér­dé­sek­re ne­met mon­da­ni, és ez a tar­tal­mi igaz­ság se­gít­he­ti azt, hogy a több­ség eze­ken a kér­dé­se­ken ke­resz­tül ne­met mond­jon ar­ra a kor­mány­za­ti stí­lus­ra, ame­lyik leg­alább­is el­né­zõ a lo­pás­sal szem­ben, és nem tart­ja szem elõtt az or­szág hos­­szú tá­vú ér­de­ke­it.

– Se­gí­te­ne az, hogy ha az el­len­zék föl­ka­rol­ná eze­ket a kér­dé­se­ket, és a sa­ját kom­mu­ni­ká­ci­ó­já­ban nép­sze­rû­sí­te­né, vagy in­kább ár­ta­na az ügy­nek?

– Én azt gon­do­lom, hogy a veszp­ré­­mi mo­dell na­gyon si­ke­res volt. Kész Zol­tán vé­gig je­lez­te, hogy õ pár­tok­tól füg­get­len au­to­nóm sze­rep­lõ, aki nem fog be­ül­ni egyik frak­ci­ó­ba se. A pár­tok ezt tisz­te­let­ben tar­tot­ták, ez tet­te vá­rat­la­nul nagy kö­zös si­ker­ré a tör­té­ne­tet. Ugyan­ez a hely­zet a nép­sza­va­zá­si kez­de­mé­nye­zé­sünk­kel. Itt egy­be­es­het az or­szág ér­de­ke és az el­len­zé­ki pár­tok ér­de­ke ab­ban, hogy a Fi­deszt a ha­ta­lom­gya­kor­lá­sá­ban kor­lá­toz­zák az em­be­rek. Ezért re­mél­jük, hogy az alá­írá­sok gyûj­té­sé­ben is tá­mo­gat­ni fog­ják a kez­de­mé­nye­zést.

– Eh­hez ké­pest ho­gyan ér­té­ke­li az el­sõ el­len­zé­ki nyi­lat­ko­za­to­kat a 19 pont­ról? Óva­to­san fo­gal­maz­va: óva­­to­sak vol­tak.

– Nem mond­tuk el elõ­re a pár­tok­nak a kér­dé­se­ket, ez lát­szott a re­ak­ci­ó­i­kon.

– Mi­ért nem?

– Mert azt gon­dol­tuk, hogy en­nek a kez­de­mé­nye­zés­nek tény­leg a ci­vil szfé­rá­ból kell ér­kez­nie. Ez le­het, hogy egyes pár­tok szá­má­ra szo­kat­lan volt. Ugyan­ak­kor az jó, hogy mind­egyik de­mok­ra­ti­kus párt tá­mo­gat­ha­tó­nak tart­ja a kér­dé­sek nagy ré­szét, még az LMP is, amely ko­ráb­ban rit­kán mon­dott igent olyan­ra, ami­re a töb­bi de­mok­ra­ti­kus el­len­zé­ki párt igent mon­dott.

– Nyil­ván mert fi­gyel­tek ar­ra, hogy le­gyen benn egy LMP-kompa­tibilis zöldkér­dés is a meg­úju­ló ener­gi­ák fel­hasz­ná­lá­sá­ról…

– Nem párt­igé­nyek alap­ján ál­lí­tot­tuk ös­­sze a kér­dé­se­ket. Több­faj­ta ér­ték­ren­det meg akar­tunk je­le­ní­te­ni, így a zöl­det is. Az egy­re ol­csób­bá vá­ló meg­úju­ló ener­gi­ák fel­hasz­ná­lá­si ará­nyá­nak nö­ve­lé­se pe­dig nemcsak ön­ma­gá­ban fon­tos cél, ha­nem azért is, mert a Fi­desz a pak­­si bõ­ví­tés lá­zá­ban még a nap­ele­me­ket is meg­adóz­tat­ta. Ab­szurd, hogy a nap­ele­mek­re két­szer ak­ko­ra ter­mék­dí­jat ve­tett ki a Fi­desz, mint az ak­ku­mu­lá­to­rok­ra. Van­nak olyan kér­dé­se­ink, ame­lyek a szo­ci­á­lis ér­té­ke­ket tük­rö­zik. De a kér­dé­sek üzen­nek a vál­lal­ko­zá­sok sza­bad­sá­gát fon­tos­nak tar­tók­nak is. Meg­szün­tet­nénk a ka­ma­rai hoz­zá­já­ru­lást, hi­szen azt az évi öt­ezer fo­rin­tot gya­kor­la­ti­lag a sem­mi­ért fi­ze­tik a vál­lal­ko­zá­sok. Csak azért fi­zet­nek, hogy Parragh Lász­ló ka­ma­rai el­nök eb­bõl évi 150 mil­li­ó­ért bé­rel­hes­sen lu­xus­iro­dá­kat a Sza­bad­ság té­ri Bank­­cen­ter pa­no­rá­más szint­je­in.

– Ho­gyan biz­to­sí­tot­ták azt, hogy ha­son­ló­an a VOSZ va­sár­na­pi zár­va tar­tá­sos nép­sza­va­zá­si kez­de­mé­nye­zé­sé­hez, ezt a kez­de­mé­nye­zést ne tud­ják meghekkelni, blok­kol­ni?

– Már a be­je­len­tés elõtt, pén­te­ken, a zá­rás elõtt be­ad­tuk, re­mél­ve azt, hogy nem fog va­sár­na­pig ki­szi­vá­rog­ni. Nem szi­vár­gott ki. Ezért sem szól­tunk pár­tok­nak.

– Két­száz­ezer tá­mo­ga­tó alá­írás kell a ki­írás­hoz, és majd a vá­lasz­tók több mint fe­lé­nek rész­vé­te­le az ér­vé­nyes­ség­hez. Ez nem jön ös­­sze in­ten­zív or­szá­gos kam­pány nél­kül, ami­re nem tu­dom, men­­nyi­re al­kal­mas az ön ál­tal fém­jel­zett „Szá­zez­ren az internetadó el­len” Facebook-csoport?

– Azon dol­go­zunk, hogy al­kal­mas­sá te­gyük a sa­ját kom­mu­ni­ká­ci­ós csa­tor­ná­in­kat. Emel­lett nyil­ván sok min­den­ki­vel együtt kell mû­köd­nünk, azo­kon a ci­vi­le­ken kí­vül is, akik­kel ed­dig is se­gí­tet­tük egy­mást.

– Ci­vi­lek­kel vagy pár­tok­kal?

– Min­den­ki­vel, aki egyet­ért a cél­ja­ink­kal.

– Azért a netadó el­le­ni tün­te­tés hõ­fo­kát és az ot­ta­ni rész­vé­telt az­óta sem tud­ták meg­kö­ze­lí­te­ni sem. A mos­ta­ni már­ci­us 15-i tün­te­tés elõt­ti­ek be­áll­tak egy pár ­ez­res lét­szám­ra – az nem ele­gen­dõ a kampányolásra.

– A netadó min­den­kit ide­ge­sí­tett, az Or­bán-hí­võ­ket is, kár eh­hez mér­ni. Ezért kell épít­kez­ni.

– Nem le­het­sé­ges, hogy e mö­gött a lany­hu­ló tün­te­té­si kedv mö­gött az ab­ból fa­ka­dó ki­áb­rán­dult­ság is meg­hú­zód­hat, hogy a gyors si­kert ho­zó netadótüntetés után önök vissza­fog­ták ma­gu­kat ahe­lyett, hogy a gáz­ra lép­tek vol­na, és a tár­sa­dal­mi el­len­ál­lás még ra­di­ká­li­sabb for­má­i­val áll­tak vol­na elõ? Az­tán a tün­te­té­sek el­kezd­tek sza­po­rod­ni, volt né­hány na­gyon ros­­szul si­ke­rült is, és a netadó ügyé­nél még meg­lé­võ tö­meg las­san el­ked­vet­le­ne­dett?

– Ezért is lép­tünk a tün­te­té­se­ken túl a nép­sza­va­zá­si kez­de­mé­nye­zés­sel.

– Men­­nyit ér az em­be­rek Face­book-aktivitása, amit ki­hasz­nál­nak? Úgy tû­nik, so­kan a va­ló­di rész­vé­tel he­lyett meg­elé­ged­nek a fo­tel­ben lájkokat nyo­mo­ga­tó „el­len­ál­lás­sal”.

– Egy jó Facebook-posztra nyil­ván kön­­nyebb több ezer lájkot sze­rez­ni, mint több ezer em­bert az ut­cá­ra vin­ni, de ar­ra leg­alább jó, hogy olyan em­be­rek­hez is el­jus­sa­nak a kor­mány­nak ke­vés­bé ked­ves hí­rek, akik­hez egyéb­ként nem jut­ná­nak. Azok­ban a vi­dé­ki vá­ro­sok­ban pe­dig, ahol csak kor­mány­pár­ti he­lyi mé­dia van, kü­lö­nö­sen fon­tos a Face­book – kor­lá­to­zott – ha­tó­kö­re is. Ezt lát­tuk a vi­dé­ki tün­te­té­sek szer­ve­zé­sé­nél. A sok év alatt ki­ala­kult kö­zöny pe­dig nem tud né­hány hó­nap alatt le­bom­la­ni. Ahogy az Or­bán-rend­szer is tég­lán­ként bon­tó­dik, úgy a de­mok­ra­ti­kus kö­zös­ség is tég­lán­ként tud épül­ni. Fon­tos volt, hogy so­kan meg­ta­pasz­tal­ták, le­het si­ke­res egy tün­te­tés. En­nek is kö­szön­he­tõ, hogy so­kan el­hit­ték, nem csak a Fi­desz nyer­het meg egy idõ­kö­zi vá­lasz­tást. Vé­gül Veszp­rém­ben a Fi­desz a két­har­ma­dát is el­buk­ta.

– Ho­gyan mû­kö­dik a „Szá­zez­ren az internetadó el­len” Facebook-csoport? Ez az ön egy­sze­mé­lyes vál­lal­ko­zá­sa, vagy egy ki­sebb te­am dol­go­zik raj­ta?

– Töb­ben csi­nál­juk. Ez egy­részt egy in­for­má­ci­ós fe­lü­let, amel­­lyel azok­hoz is meg­pró­bá­lunk el­jut­ni, akik­hez ke­vés kor­mány­kri­ti­kus vé­le­mény jut el. Más­részt pe­dig egy ötletelõ ba­rá­ti, is­me­rõ­si kö­zös­ség, amely ezt a plat­for­mot hasz­nál­ja a tár­sa­dal­mi ak­ti­vi­tás ser­ken­té­sé­re, ami fõ­leg a kü­lön­bö­zõ ci­vil tün­te­té­sek tá­mo­ga­tá­sát je­len­ti.

– Pe­dig úgy tûnt, kü­lö­nö­sen a ja­nu­ár 2-i ope­ra­há­zi tün­te­tés kap­csán, hogy elég csú­nyán ös­­sze­vesz­tek egy­más­sal a ci­vil szer­ve­zõi cso­por­tok.

– A leg­na­gyobb el­len­té­tek a po­li­ti­ká­hoz és az el­múlt „25 év­hez” va­ló vi­szony­ban ala­kul­tak ki. Az ope­ra­há­zi tün­te­tés szer­ve­zõi Kész Zol­tán meg­szó­la­lá­si le­he­tõ­sé­gét is el­uta­sí­tot­ták, mond­ván: hi­á­ba ci­vil, ha a je­len­le­gi pár­tok tá­mo­gat­ják. Mi Vaj­da Zol­tán­nal meg­hív­tuk Kész Zol­tánt fel­szó­lal­ni a feb­ru­ár 1-jei Kos­suth té­ri tün­te­tés­re. Há­rom hét­tel ké­sõbb a veszp­ré­mi vá­lasz­tást meg­nye­rõ Kész Zol­tán nem­csak ará­nya­i­ban ka­pott töb­bet, mint az Ös­­sze­fo­gás párt­ja­i­nak 2014-es je­lölt­je, ha­nem sza­va­zat­szám­ra is töb­bet nyert ala­cso­nyabb rész­vé­tel mel­lett. Te­hát mi egyet­ér­tet­tünk a vá­lasz­tók­kal, hogy egy ci­vil hi­te­le­sen együtt tud mû­köd­ni a pár­tok­kal.

– Ez len­ne a si­ke­res veszp­ré­mi mo­dell. Önök vé­gig­gon­dol­ták-e már azt, hogy ho­gyan le­het si­ke­res a je­len­le­gi ci­vil tár­sa­dal­mi ak­ti­vi­tás meg­õr­zé­se, fenn­tar­tá­sa? A Milla tör­té­ne­te sze­rin­tem ren­ge­teg ta­nul­ság­gal szol­gál­hat…

– Fog­lal­ko­zunk a Milla ta­nul­sá­ga­i­val. Azt gon­dol­juk, hogy az Or­bán-kor­mány le­vál­tá­sá­hoz min­den de­mok­ra­ti­kus cso­port­ra és párt­ra szük­ség van, ahol per­sze min­den párt­nak ko­moly antikorrupciós vál­la­lá­so­kat kell ten­nie.

– Ez­zel le kell mon­da­ni­uk a 2010 elõt­ti po­li­ti­kai pra­xis erõs bí­rá­la­tá­ról. Mi­köz­ben a tár­sa­da­lom­nak meg­le­he­tõ­sen mar­káns vé­le­mé­nye le­het er­rõl, hi­szen a 2010 elõt­ti idõk­höz kap­cso­ló­dó po­li­ti­kai erõk nem tud­tak még vis­­sza­erõ­söd­ni.

– Sok min­den el volt ront­va, de nem le­het ki­dob­ni az el­múlt hu­szon­öt évet. Hi­szen ha ki­dob­juk, ak­kor nem egy nyu­ga­ti de­mok­rá­ci­á­ba ér­kez­nénk, ha­nem a Ká­dár-rend­szer vé­gé­hez. Nem mon­dunk le a 2010 elõt­ti idõ­szak kri­ti­ká­já­ról, bí­rá­la­tá­ról, ugyan­ak­kor 2010 sze­rin­tünk vá­lasz­tó­vo­na­lat je­lent. Ad­dig alap­ve­tõ­en de­mok­ra­ti­kus ke­re­tek kö­zött zaj­lot­tak a dol­gok, az­óta vi­szont rend­szer­szin­ten sé­rül a de­mok­rá­cia. A kor­rup­ció is szin­tet lé­pett: a Transparency International sze­rint már a „state capture”, az­az az ér­dek­cso­por­tok ál­tal „fog­lyul ej­tett ál­lam” ál­la­po­tá­ba ke­rült Ma­gyar­or­szág. Az pe­dig pél­dát­lan, hogy a kor­mány sem­mit nem tesz a szo­ci­á­lis le­csú­szás el­len. Mi­köz­ben a kor­mány­fõ sta­di­ont épít a szü­lõ­fa­lu­já­ba, mint Ceausescu tet­te. Ezek el­len a ci­vi­lek­nek és a po­li­ti­zá­ló pol­gá­rok­nak is fel kell lép­ni­ük. Mint ahogy azt sem le­het szó nél­kül hagy­ni, hogy a Fi­desz­nek mi­lyen bû­nei van­nak a szél­sõ­job­bos be­széd­mód meg­erõ­sö­dé­sé­ben.

– Bi­zo­nyá­ra lát­ta leg­fris­sebb Ipsos-közvélemény-kutatást. A Job­bik elõ­re­tö­ré­se sze­rin­tem más meg­vi­lá­gí­tás­ba he­lyez sok min­dent. Le­het, hogy a tár­sa­da­lom egy ré­szé­nek egyet­ér­té­sé­vel ta­lál­ko­zik az az ál­lás­pont, amit önök el­fog­lal­nak, de egy jó­val na­gyobb ré­sze sok­kal ra­di­ká­li­sabb vé­le­mé­nyen van, és lé­nyeg­te­len­nek tart­ja azt a ha­tár­vo­na­lat, amit 2010 je­lent­het: egy­aránt el­uta­sít­ják a Fi­deszt és a de­mok­ra­ti­kus el­len­zé­ket. És le­het, hogy így van­nak a de­mok­ra­ti­kus ci­vi­lek­kel is…

– A Job­bik so­kat erõ­sö­dött, de kö­zel sem nyer­te meg az ös­­szes sza­va­zót, aki ott­hagy­ta a Fi­deszt. Nem be­csül­ném le a ve­szélyt, de nem is tart­hat­juk fel a ke­zün­ket, mint­ha a Job­bik erõ­sö­dé­se el­len sem­mit nem le­het­ne ten­ni. Fon­tos volt, amit a feb­ru­ár 1-jei tün­te­té­sün­kön Hammer Fe­renc üzent a de­mok­ra­ti­kus pár­tok­nak: „Dol­goz­za­tok, dol­goz­za­tok, dol­goz­za­tok!” Nyil­ván ak­kor tud­nak ezek a de­mok­ra­ti­kus pár­tok meg­nyer­ni több sza­va­zót, ha jó gon­do­la­to­kat, üze­ne­te­ket tud­nak meg­fo­gal­maz­ni, el­érik a vá­lasz­tó­i­kat, és kér­lel­he­tet­le­nül fel­lép­nek a kor­rup­ció el­len.

– Ön lát vál­to­zást ezen a té­ren?

– Azt ér­zé­ke­lem, hogy a de­mok­ra­ti­kus el­len­zé­ki pár­tok kez­de­nek meg­ba­rát­koz­ni, hogy má­sok is van­nak a po­li­ti­kai küz­dõ­té­ren. Kész Zol­tán vagy a ci­vilszer­ve­ze­tek pél­dá­ja mu­tat­ja, hogy el tud­ják fo­gad­ni vagy job­ban tisz­tel­ik a ci­vi­lek au­to­nó­mi­á­ját. Jól pél­dáz­za Ju­hász Pé­ter is, aki a ci­vi­lek­kel együtt­mû­köd­ve küzd a kor­rup­ció el­len. De va­ló­ban sok­kal több­re len­ne szük­ség. Hi­szen a ci­vi­lek nem tud­nak min­den prob­lé­mát meg­ol­da­ni.

– Et­tõl még a Job­bik to­vább­ra ver­­seny­ben van a de­mok­ra­ti­kus erõk­kel.

– Igen, mert sem a Fi­desz, sem az el­len­zé­ki pár­tok nem fog­lal­koz­nak ve­le ér­dem­ben. Az el­len­zék nagy ré­sze úgy tesz, mint­ha a Job­bik egy kel­le­met­len mar­gi­ná­lis kis­párt vol­na, a hely­zet vi­szont az, hogy a Job­bik ma na­gyobb, mint a két leg­na­gyobb bal­ol­da­li párt együt­te­sen. Eb­ben a hely­zet­ben sú­lyos hi­ba azt mon­da­ni, hogy nem ál­lunk szó­ba a Job­bik­kal. Én ezért is gon­do­lom azt, hogy a pár­tok­nak a Job­bik­kal le kell ül­ni vi­tat­koz­ni. Az ele­gáns el­zár­kó­zás már ke­vés, hi­szen meg kell vív­ni az ér­vek csa­tá­ját, és le kell lep­lez­ni a Jobbikot. Más­részt sok szó esik a Job­bik ret­te­ne­tes vi­lág­né­ze­té­rõl, tag­ja­i­nak, ve­ze­tõ­i­nek ná­ci­ba­rát haj­la­ma­i­ról. An­nál ke­ve­seb­bet be­szé­lünk vi­szont ar­ról, hogy mi­lyen ab­szur­di­tá­sok és ha­zug­sá­gok van­nak a köz­po­li­ti­kai el­kép­ze­lé­se­ik­ben. Hogy mi­lyen gaz­da­sá­gi és szo­ci­á­lis ka­taszt­ró­fá­hoz ve­zet­ne, ha meg­va­ló­sul­ná­nak a Job­bik tö­rek­vé­sei. Ezek­­rõl is be­szél­ni kell. Ha az el­len­zék nem vál­toz­tat sür­gõ­sen stra­té­gi­át, kön­­nyen ab­ban a hely­zet­ben ta­lál­hat­ja ma­gát, hogy az antináci re­to­ri­ká­val fel­tü­zelt de­mok­ra­ti­kus sza­va­zók tíz- vagy akár szá­zez­rei in­kább Or­bán Vik­tor­ra sza­vaz­nak 2018-ban, csak hogy meg­aka­dá­lyoz­zák a Job­bik kor­mány­ra ke­rü­lé­sét. A ta­pol­cai idõ­­kö­zi vá­lasz­tás ered­mé­nyei meg­mu­tat­ják majd, hogy azon­nal lép­ni kell, vagy le­het-e még ha­lo­gat­ni ezt a kér­dést. De hogy vál­toz­tat­ni kell, az bi­zo­nyos. A rend­szer­bon­tó nép­sza­va­zás pe­dig ar­ra is jó le­het, hogy lát­ha­tó­vá vál­jon: a de­mok­ra­ti­kus ol­dal tény­leg tesz az Or­bán-rend­szer el­len, míg a Job­bik csak ló­zun­gok­kal népszerûsködik.

Comments

kommentek

Cimkék: