Kulturális-közéleti havilap | 2017


2015 június Interjú


„Magyarországon az ellenkezõje történik annak, amit Piketty ajánl” – Kuncze Gáborral és Surányi Györggyel beszélget Vicsek Ferenc

Va­la­mi­be na­gyon be­le­tra­fált Thomas Piketty, mert A tõ­ke a 21. szá­zad­ban cí­mû köny­ve vi­lág­ra szó­ló best­sel­ler lett, an­nak el­le­né­re, hogy ko­moly és ter­je­del­mes tu­do­má­nyos mun­ka, va­la­mint a ka­pi­ta­liz­mus vég­órá­it elõ­re­ve­tí­tõ po­li­ti­kai dek­la­rá­ció egy­szer­re. A szer­zõ leg­lé­nye­ge­sebb ál­lí­tá­sa: a ka­pi­ta­liz­mus fel­fal­ja ön­ma­gát, mert a leg­gaz­da­gab­bak még gaz­da­gab­bak, a töb­bi­ek pe­dig egy­re sze­gé­nyeb­bek lesz­nek, ez pe­dig be­lát­ha­tó idõn be­lül el­ve­zet a rend­szer ös­­sze­om­lá­sá­hoz. Piketty sze­rint a meg­ol­dás: a leg­va­gyo­no­sab­bak adó­ter­he­i­nek nö­ve­lé­se a rend­szer meg­men­té­se ér­de­ké­ben. A ma­gyar for­dí­tás meg­je­le­né­sét óri­á­si mar­ke­ting­kam­pány, kon­fe­ren­cia az Aka­dé­mi­án, ren­ge­teg in­ter­jú, kri­ti­kus és lel­kes cik­kek elõz­ték meg. A vi­lág leg­te­kin­té­lye­sebb köz­gaz­dá­szai sem fu­kar­kod­tak a jel­zõk­kel, Krugman pél­dá­ul ki­emel­ke­dõ mun­ká­nak tar­tot­ta, de a nem ke­vés­bé ne­ves pro­fes­­szo­rok kö­zött is akad olyan, aki ügyes po­li­ti­kai pro­pa­gan­da­anyag­nak te­kin­tet­te az írást.

– Ér­de­mes ko­mo­lyan ven­ni Piketty ál­lí­tá­sa­it? A ka­pi­ta­liz­mus vég­órá­ja kö­ze­leg?

Kuncze Gá­bor Az alap­prob­lé­ma Piketty sze­rint az a sta­tisz­ti­ka­i­­lag is iga­zolt el­lent­mon­dás, mely sze­rint a gaz­da­ság na­gyon las­san nö­vek­szik, és ez még vár­ha­tó­an így lesz a kö­vet­ke­zõ száz év­ben is, ez­zel szem­ben a tõ­ke ho­za­ma ma­ga­sabb, a pro­fit fo­lya­ma­to­san meg­ha­lad­ja a gaz­da­ság nö­ve­ke­dé­sét. A tõ­ke arány­ta­la­nul gyor­san nö­vek­szik, ezért egy­re na­gyobb va­gyon kon­cent­rá­ló­dik egy­re ke­ve­sebb tu­laj­do­nos ke­zé­ben. Az ál­lí­tás­hoz min­den­fé­le szá­mí­tá­so­kat mel­lé­kel a szer­zõ, ame­lyek ezt a té­zist nem iga­zol­ják. Mert a gra­fi­ko­nok­ból az lát­szik, hogy a té­zis igaz volt a 19. szá­zad­ra, va­la­mint a 20. szá­zad ele­jén is, az­tán jött az 1914 és 1955 kö­zöt­ti idõ­szak, ami­kor a két vi­lág­há­bo­rú mi­att a va­gyo­nok ér­té­ke le­zu­hant, meg­sem­mi­sült egy je­len­tõs ré­sze, amit egy kor­rek­ció kö­ve­tett, de nem állt vissza a szá­zad ele­jén jel­lem­zõ szint­re, és ek­kor Piketty azt ál­lít­ja, hogy a kö­vet­ke­zõ év­ti­ze­dek­ben a ko­ráb­bi ten­den­cia fog ér­vé­nye­sül­ni. Nem tud­hat­juk, hogy iga­za lesz, vagy nem lesz iga­za. Sze­rin­tem a könyv­nek ez a fe­le nem is olyan ér­de­kes, bár saj­nos el kel­lett hoz­zá ol­vas­ni négy­száz ol­dalt, hogy ezt meg­ál­la­pít­has­sam. Ez­zel szem­ben az utol­só száz ol­dal egy iga­zán fe­le­lõs tár­sa­da­lom­tu­dós el­mél­ke­dé­se és a fel­ve­tett prob­lé­má­ra a meg­ol­dás ke­re­sé­se. Van­nak kér­dõ­je­lek az­zal kap­cso­lat­ban, amit ja­va­sol, de meg­éri azo­kon gon­dol­kod­ni, amit mond, mert ren­ge­teg lé­te­zõ és a jö­võ­ben még na­gyobb ki­hí­vást je­len­tõ prob­lé­má­ra jól rá­vi­lá­gít.

Surányi György Nem­csak fel­ka­pott, de ér­té­kes könyv­rõl is van szó, amely a min­den­nap­ja­i­nkban je­len lé­võ gaz­da­ság­po­li­ti­kai alap­kér­dé­se­ket érint, bár nem va­gyok meg­gyõ­zõd­ve ar­ról, hogy a leg­fon­to­sabb fel­té­te­le­zé­se iga­zol­ha­tó len­ne. Egy­részt ne­he­zen el­kép­zel­he­tõ egy olyan nö­ve­ke­dé­si mo­dell, amely zárt gaz­da­sá­got te­kint­ve rö­vid tá­von túl – ami itt a há­rom-öt év – fenn­tart­ha­tó pá­lyát ered­mé­nyez­ne. Nem tû­nik va­ló­sze­rû­nek, hogy a tõ­ke ho­za­dé­ka, a pro­fit tar­tó­san és szá­mot­te­võ­en gyor­sab­ban nö­ve­ked­jen, mint a gaz­da­ság egé­sze. Eb­ben az eset­ben ugyan­is a pro­fit elég­sé­ges ke­res­let hí­ján alig­ha re­a­li­zál­ha­tó.

– Va­gyis az alap­ál­lí­tás nem igaz.

Surányi Min­den­eset­re ne­héz olyan makromodellt el­kép­zel­ni, ame­lyik zárt gaz­da­ság­ban ez­zel az elõ­fel­te­vés­sel tar­tó­san mû­köd­het­ne. Ha nyi­tott gaz­da­ság­ról be­szé­lünk, és glo­bá­lis ke­re­tek­ben vizs­gál­juk, hogy nö­ve­ked­het-e gyor­sab­ban a pro­fit, mint a ki­bo­csá­tás, ak­kor amed­dig a nem­zet­gaz­da­ság­ok kül­sõ egyen­súly­hi­á­nyai (de­fi­cit és szuf­ficit) fenn­tart­ha­tók, ad­dig ez a fo­lya­mat akár meg is va­ló­sul­hat. De egy­részt ez sem tart­hat a vég­te­len­sé­gig, más­részt a mér­té­ke sem kor­lát­lan, har­mad­részt a vi­lág egé­szét te­kint­ve ha­son­ló­an kor­lá­tok­ba üt­kö­zik, mint egy zárt nem­zet­gaz­da­sá­gon be­lül. Ugyan­ak­kor tény, hogy a jövedelemeloszlásban az el­múlt év­szá­zad­ban va­ló­ban ki­ala­kult egy U ala­kú gör­be. Tény­leg be­kö­vet­ke­zett az, hogy a 20. szá­zad ele­jé­hez tért vis­­sza a jövedelem­el­oszlás ará­nya az Egye­sült Ál­la­mok­ban, és Eu­ró­pá­ban is ez a ten­den­cia ér­vé­nye­sült. Azt is na­gyon va­ló­szí­nû, hogy en­nek a fo­lya­mat­nak mes­­sze ha­tó kö­vet­kez­mé­nyei le­het­nek a gaz­da­ság egé­szé­re. De a ren­del­ke­zés­re ál­ló té­nyek­bõl nem le­het le­von­ni azt az egye­nes kö­vet­kez­te­tést, hogy ez a trend meg­ál­lít­ha­tat­lan. Ha a jö­ve­de­lem­egyen­lõt­len­ség nö­ve­ke­dé­sé­nek trend­je olyan gyor­san foly­ta­tód­na, mint a nyolc­va­nas évek és a de­pres­­szió ki­ala­ku­lá­sa kö­zöt­ti idõ­szak­ban, ak­kor ez az arány­ta­lan­ság ön­ma­gá­ban kor­lát­ját je­len­te­né a gaz­da­ság nö­ve­ke­dé­sé­nek. Mint ezt a 2008-ban ki­rob­bant vál­ság is mu­tat­ta már. A gaz­da­ság­tör­té­net azt bi­zo­nyít­ja, hogy ezek­nek a vál­sá­gok­nak a ta­nul­sá­ga­it elõbb-utóbb le­von­ják. Nem­csak az el­mé­le­ti köz­gaz­dász­ok, ha­nem a gya­kor­la­ti gaz­da­ság­po­li­ti­ku­sok és a po­li­ti­kai moz­­gal­mak is.

A jö­ve­de­lem­el­osz­tás hul­lám­zá­sá­nak fo­lya­ma­ta az ame­ri­kai pél­dá­val il­luszt­rál­ha­tó. A 20. szá­zad ele­jén a leg­gaz­da­gabb 1 szá­za­lék ren­del­ke­zett a lét­re­ho­zott jö­ve­de­lem 20 szá­za­lé­ká­val. Ez az arány a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú után, az öt­ve­nes évek­tõl egé­szen a nyolc­va­nas éve­kig a fe­lé­re csök­kent. Va­gyis a leg­gaz­da­gabb 1 szá­za­lék a lét­re­ho­zott jö­ve­de­lem 10 szá­za­lé­kát bir­to­kol­ta. Majd az egyen­lõt­len­ség is­mét nö­ve­ke­dés­nek in­dult a nyolc­va­nas évek­ben, és 2006-ig vis­­sza­állt a ko­ráb­bi szint­re, va­gyis a leg­gaz­da­gabb 1 szá­za­lék ré­sze­se­dé­se a jö­ve­del­mek­bõl is­mét el­ér­te a 20 szá­za­lé­kot. En­nek fon­tos kö­vet­kez­mé­nye lesz. Ha a vég­sõ ke­res­let nem nõ, ak­kor a gaz­da­ság sem nö­ve­ked­het. Ha nincs ke­res­let­nö­ve­ke­dés, ak­kor nincs be­ru­há­zás, nincs foglalkoztatásbõvülés. Ha te­hát a jö­ve­de­lem­el­osz­tás így tor­zul, ak­kor an­nakaz egyik kö­vet­kez­mé­nye a kró­ni­kus ke­res­let­hi­ány. A ma­gas jö­ve­del­mû­ek köl­té­si ha­tár­haj­lan­dó­sá­ga ugyan­­is sok­kal ki­sebb, mint az ala­csony jö­ve­del­mû­e­ké. Az alul lé­võk alig ta­ka­rí­ta­nak meg, ez­zel szem­ben a felül lé­võk sok­kal töb­bet, mi­vel a pri­mer szük­ség­le­te­i­ket már ki­elé­gí­tet­ték. Ezért lesz ke­res­let­hi­ány a gaz­da­ság­ban, ak­kor pe­dig a pro­fit sem nö­ve­ked­het ha­tár­ta­la­nul.

A ke­res­let­hi­ány tom­pí­tá­sa a gaz­da­ság­po­li­ti­ka ta­lán leg­na­gyobb ki­hí­vá­sa. Eu­ró­pá­ban és Észak-Ame­ri­ká­ban is az tör­tént, hogy alig nö­ve­ke­dett a mediánjövedelem a nagy re­ces­­szi­ót meg­elõ­zõ év­ti­ze­dek­ben. Az át­la­gos csa­lá­dok re­ál­ke­re­se­te nem nõtt vagy nem szá­mot­te­võ­en emel­ke­dett 1985 és 2005 kö­zött. En­nek a kö­vet­kez­mé­nye, hogy meg kel­lett te­rem­te­ni a nö­vek­võ ke­res­le­tet, mert egyéb­ként a gaz­da­ság nem tud bõ­vül­ni. A pan­gó ke­res­let kényszerítette ki a na­gyon la­za fis­ká­lis és mo­ne­tá­ris po­li­ti­kát Ame­ri­ká­ban is és Eu­ró­pá­ban is. Kis egy­sze­rû­sí­tés­sel: csak úgy le­he­tett a vég­sõ ke­res­le­tet bõ­ví­te­ni, hogy fe­le­lõt­len fis­ká­lis és mo­ne­tá­ris po­li­ti­kát ve­tet­tek be, hagy­ták, hogy el­adó­sod­jon az ál­lam és a ház­tar­tá­sok is. Le­he­tõ­vé vált, hogy ol­csó hi­te­lek fel­vé­te­lé­vel olyan ke­res­let­élén­kí­tés kö­vet­kez­zen be – a költ­ség­ve­tés és la­kos­ság ela­dó­sí­tá­sá­val –, amit amúgy a re­ál­jö­ve­del­mük­bõl nem te­het­tek vol­na. Ezek a for­rá­sok ide­ig-órá­ig, akár tíz-ti­zen­öt évig biz­to­sít­hat­ják az elég­sé­ges ke­res­le­tet a gaz­da­ság nö­ve­ke­dé­sé­hez, de ez a lu­fi egy idõ után ki­puk­kad.

– Ak­kor nem­csak a nö­ve­ke­dést biz­to­sít­ja, ha­nem a vál­sá­got is…

Surányi Vé­gül is igen. Szin­te tör­vény­sze­rû­en biz­to­sít­ja a vál­sá­got is. En­nek a fo­lya­mat­nak a meg­ér­té­sé­ben le­het je­len­tõs Piketty köny­ve, még ha nem is õ az el­sõ, aki leír­ja a jö­ve­de­lem­stag­ná­lás és a jö­ve­de­lem­dif­fe­ren­ci­á­ló­dás le­het­sé­ges sú­lyos kö­vet­kez­mé­nye­it. Ezek­re a ve­szé­lyek­re már a ki­lenc­ve­nes évek vé­gén és nem sok­kal az ez­red­for­du­ló után több – el­sõ­sor­ban ame­ri­kai – köz­gaz­dász is fi­gyel­mez­te­tett.

– Azért lett a könyv best­sel­ler, mert tu­do­má­nyos kön­tös­ben je­le­nik meg egy tö­meg­igény, hogy ve­gyük el a gaz­da­gok­tól, ami­jük van, de leg­alább­is fi­zes­se­nek több adót, és ezt po­li­ti­kai moz­ga­lom­má is le­het fej­lesz­te­ni?

Kuncze Ah­hoz nem kell na­gyon okos­nak len­ni, hogy ha kö­rül­néz az em­ber, ak­kor azt lát­ja, hogy sok baj van a vi­lág­ban, Eu­ró­pá­ban is, Ame­ri­ká­ban is. Ná­lunk, Ma­gyar­or­szá­gon is. Az a jó­lé­ti ál­lam, amely­ben so­kan hit­tek ko­ráb­ban, meg az a jó­lé­ti rend­szer­vál­tás, amely ná­lunk is si­ke­res ígé­ret volt, el­ér­ke­zett a sa­ját ha­tá­ra­i­hoz, anél­kül hogy a sa­ját ma­ga ál­tal ger­jesz­tett prob­lé­mák meg­ol­dá­sá­ra ja­vas­la­ta len­ne. Az egész­ség­ügy, az ok­ta­tás gond­ja­it is­mer­jük. A szo­ci­ál­po­li­ti­kák prob­lé­má­it is lát­juk. Min­den­ki szét­tár­ja a kar­ját, nem lát­nak meg­ol­dást. Ek­kor jön Piketty, és azt ja­va­sol­ja, hogy a gaz­da­gok­tól el kell szed­ni an­­nyit, amen­­nyi­re szük­ség van a ba­jok or­vos­lá­sá­hoz. A tõ­két meg kell ke­mé­nyen adóz­tat­ni, a jö­ve­del­me­ket meg kell ke­mé­nyen adóz­tat­ni, majd az meg­te­rem­ti a fe­dez­etet az al­rend­sze­rek fel­zár­kó­zá­sá­hoz, és ak­kor a tõ­ke fé­kez­he­tet­len nö­ve­ke­dé­se is meg­áll, és még a de­mok­rá­cia is erõ­sö­dik. Na, ez na­gyon sok bal­ol­da­li szá­má­ra szim­pa­ti­kus le­het, mond­ván, hur­rá, itt a meg­ol­dás, csap­juk agyon a gaz­da­go­kat, és ak­kor min­den rend­be jön. Sze­rin­tem eb­ben rej­lik a nép­sze­rû­sé­ge. Mert be­le­rak­ja egy szép ívû gon­do­lat­me­net­be, rá­adá­sul alá­tá­maszt­ja so­kak sze­rint hi­á­nyos szá­mí­tá­sok­kal meg fur­csa gra­fi­ko­nok­kal meg kép­le­tek­kel. De a lé­nyeg az, amit mond­tam, és ez le­het nép­sze­rû­sé­g­ének a ma­gya­rá­za­ta.

– A Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mi­án áp­ri­lis vé­gén ren­dez­tek egy kon­fe­ren­ci­á­ra ha­ja­zó könyv­be­mu­ta­tót, ahol az úgy­ne­ve­zett pa­nel­be­szél­ge­tés­ben Surányi György vi­lá­gí­tott rá, hogy mi­lyen lép­ték­ben ér­de­mes eze­ket a fo­lya­ma­to­kat szem­lél­ni. Az õ pél­dá­já­ban az 1929-es vi­lág­vál­ság­ból há­rom le­het­sé­ges úton ke­res­te a vi­lág a ki­utat. Az egyik a fa­siz­mus volt, az ha­mar el­bu­kott, az­tán volt a szo­ci­a­liz­mus, és a har­ma­dik út­nak az úgy­ne­ve­zett em­ber­ar­cú ka­pi­ta­liz­mus kí­nál­ko­zott. Úgy te­kint­sünk ezek­re a bor­zal­mak­ra, il­let­ve az em­ber­ar­cú ka­pi­ta­liz­mus­ra, mint a vál­ság meg­ol­dá­si kí­sér­le­te­i­re?

Surányi Ami­ó­ta a mo­dern köz­gaz­da­ság­tan lé­te­zik, te­hát Adam Smith óta a leg­fon­to­sabb kér­dés a ha­té­kony ke­res­let fel­tét­ele­i­nek a fo­lya­ma­tos biz­to­sí­tá­sa. Van­nak köz­gaz­dász­ok, is­ko­lák, el­sõ­sor­ban a li­be­rá­lis is­ko­la, ha tet­szik, Hayek, Friedmann, Schumpeter, Böhm-Ba­werk, akik sze­rint kvá­zi au­to­ma­­ti­ku­san meg­te­rem­tõ­dik a ha­té­kony ke­res­let, fel­té­ve, hogy az ál­lam nem avat­ko­zik be­le, nem tor­zít­ja a ver­senyt, nem csi­nál kü­lö­nö­sebb ba­jo­kat. És van egy má­sik is­ko­la, a keynesiánusoké vagy neokeynesiánusoké, akik nem hi­szik azt, hogy a mo­dern pi­ac­gaz­da­ság ön­ma­gá­ban ké­pes sú­lyos vis­­sza­esé­sek­tõl men­te­sen, fo­lya­ma­to­san biz­to­sí­ta­ni az egyen­súlyt. Õk úgy gon­dol­ják, hogy a ter­mé­sze­tes cik­lu­so­kat szük­sé­ges és le­het­sé­ges gaz­da­ság­po­li­ti­kai esz­kö­zök­kel tom­pí­ta­ni.

Az 1929-es vi­lág­gaz­da­sá­gi vál­ság egy olyan for­du­ló­pont a mo­dern gaz­da­ság­tör­té­net­ben, amely­re há­rom­fé­le el­vi vá­lasz adód­ha­tott. Az egyik volt a fa­siz­mus, a má­sik a kom­mu­niz­mus–szo­ci­a­liz­mus, a har­­ma­dik pe­dig az em­ber­ar­cú ka­pi­ta­liz­mus. A fa­siz­mus sze­ren­csé­re vi­szony­lag rö­vid éle­tû­nek bi­zo­nyult, bár an­nál több és an­nál sú­lyo­sabb rom­bo­lást és mér­he­tet­len sok szen­ve­dést ho­zott az em­be­ri­ség­nek. A kom­mu­niz­mus nem ke­vés­bé. A má­­so­dik vi­lág­há­bo­rú után az em­lí­tett há­rom­fé­le el­ága­zás okán jö­het­tek lét­re a fel­tét­elei az em­ber­ar­cú ka­pi­ta­liz­mus­nak. Az em­ber­ar­cú ka­pi­ta­liz­mus lét­re­hoz­ta a jó­lé­ti ál­la­mot, egy olyan szo­ci­á­lis há­lót, amely szé­les tö­me­gek ré­szé­re el­fo­gad­ha­tó élet­fel­té­te­le­ket biz­to­sí­tott. Makro­öko­nómiai szem­pont­ból azon­ban na­gyon fon­tos, hogy a nö­ve­ke­dés fo­lya­ma­tos­sá­gát úgy biz­to­sí­tot­ták, hogy a nö­ve­ke­dés ho­za­dé­kát ará­nyo­san osz­tot­ták el a tõ­ke és a mun­ka kö­zött. Ha tet­szik, a bér­bõl és fi­ze­tés­bõl élõk ré­sze­se­dé­se a GDP-bõl fo­lya­ma­to­san ha­son­ló mér­té­kû volt, rá­adá­sul úgy, hogy 1950 és 1985 kö­zött je­len­tõs, tar­tós el­to­ló­dás ment vég­be az ará­nyok­ban a mun­ka ja­vá­ra. Ez az idõ­szak egyéb­ként a mo­dern ka­pi­ta­liz­mus arany­ko­ra. A mo­dern jó­lé­ti ál­lam ki­ala­ku­lá­sá­nak a fény­ko­ra. Ezt kö­ve­tõ­en for­du­lat állt be, szin­te egyik pil­la­nat­ról a má­sik­ra. Az a jö­ve­de­lem­el­osz­lás-arány, amely sta­bil­nak lát­szott, hir­te­len el­sza­ba­dult, és vis­­sza­állt a ko­ráb­bi, sok­kal na­gyobb el­té­rést mu­ta­tó, száz év­vel ko­ráb­ban jel­lem­zõ szint­re.

– Mi tör­tént, ami fel­bo­rí­tot­ta a ren­det?

Surányi Nem tu­dom bi­zo­nyí­ta­ni, csu­pán az az ér­zé­sem, hogy a nyolc­va­nas évek ele­jé­re min­den­ki szá­má­ra fe­ke­tén-fe­hé­ren ki­de­rült, hogy a szo­ci­a­liz­mus mint ver­seny­mo­dell már esély­te­len. Sõt az ösz­­sze­om­lás fe­lé szé­de­leg. Már ré­gen túl­ vol­tunk a hat­va­nas évek­ben még di­va­tos konvergenciaelmé­le­te­ken, már szó nem volt kon­ver­gen­ci­á­ról. Ke­let-Kö­zép-Eu­ró­pa kon­ver­­gált az ös­­sze­om­lás fe­lé.

Kuncze Csak zá­ró­jel­ben jegy­zem meg, hogy 1985-ben száll­tunk be a cég­gel, ahol ak­kor dol­goz­tam, a KGST komp­lex prog­ram­já­ba, ami az Eurékát volt hi­vat­va utol­ér­ni. Ak­kor azt mond­tuk, hogy 2000-re a szo­ci­a­lis­ta or­szá­gok be­hoz­zák az Eu­ró­pai Uni­ót. Zá­ró­jel be­zár­va.

Surányi Meg­szûnt az a kül­sõ nyo­más a fej­lett pi­ac­gaz­da­sá­go­kon, amely egy­faj­ta ön­kor­rek­ci­ót kény­szerített ki a szo­ci­a­lis­ta mo­dell je­len­lé­te mi­att. A ver­seny to­tá­lis hi­á­nya, a ri­vá­lis el­por­la­dá­sa le­he­tõ­vé tet­te, sza­bad­já­ra eresz­tet­te a ka­pi­ta­liz­mus ter­mé­sze­té­bõl fa­ka­dó sa­já­tos­sá­gát, az ön­zést. In­nen­tõl kezd­ve vis­­sza­áll­tak a száz év­vel ko­ráb­bi ará­nyok. El­te­kint­ve at­tól, hogy sze­mé­lye­sen sem tet­sze­nek a szél­sõ­sé­ges va­gyo­ni és jö­ve­del­mi kü­lönb­sé­gek, ezek a gaz­da­ság po­ten­ci­á­lis nö­ve­ke­dé­se szem­pont­já­ból is erõ­tel­jes kor­lá­tot je­len­te­nek. A (neo)keynesi el­mé­le­tek­bõl tud­ni le­het, hogy ha a fo­gyasz­tói ke­res­let nem nõ meg­fe­le­lõ ütem­ben, ezen be­lül a bér­bõl és fi­ze­tés­bõl élõk re­ál­jö­ve­del­me is el­ma­rad a gaz­da­ság egé­szé­nek a di­na­mi­ká­já­tól, az elõbb-utóbb sú­lyos egyen­súly­ta­lan­sá­go­kat okoz, ami elõbb-utóbb a nö­ve­ke­dés gát­já­vá vá­lik. A vi­lág­po­li­ti­kai vál­to­zá­sok is na­gyon ko­moly sze­re­pet játsz­hat­tak ab­ban, hogy a há­rom-négy év­ti­zed alatt ki­ala­kult jö­ve­de­lem­ará­nyok tör­té­nel­mi lép­ték­kel mér­ve vá­rat­la­nul gyor­san vis­­sza­áll­tak a múlt szá­zad ele­ji ér­ték­re. Meg­bom­lott az a jól ki­ala­kult jövedelemeloszlási arány, amely biz­to­sí­tot­ta a fo­lya­ma­tos nö­ve­ke­dés fel­tét­ele­it is.

Kuncze A me­ne­dzser­jö­ve­del­mek el­sza­la­dá­sá­val kap­cso­lat­ban úgy fo­gal­maz Piketty, hogy vol­tak olyan ál­la­mok, ame­lyek 80–90 szá­za­lé­kos adó­kat ve­tet­tek ki a leg­ma­ga­sabb jö­ve­del­mek­re, de emi­att a me­ne­dzse­rek­nek már ér­tel­met­len volt küz­de­ni­ük a sa­ját jö­ve­del­mük nö­ve­lé­sé­ért, hi­szen a nö­vek­mény tíz-húsz szá­za­lé­kát kap­ták vol­na csak meg. És a vál­la­lat­nak sem ér­te meg, hogy gi­gan­ti­kus áron ve­gyen me­ne­dzsert, mert a hor­ri­bi­lis fi­ze­té­sek túl­nyo­mó ré­szét nem a me­ne­dzser, ha­nem az ál­lam sze­rez­te meg ma­gá­nak. Ami­kor a szél­sõ­sé­ges adó­kat le­vit­ték az öt­ven szá­za­lék alá, ak­kor a me­ne­dzse­rek már haj­tot­tak a ma­ga­sabb jö­ve­de­lem­re, ki­ala­kult a ver­seny a posz­to­kért, és Piketty sze­rint ez az oka an­nak, hogy a jö­ve­del­mi sá­vok en­­nyi­re el­tá­vo­lod­tak is­mét egy­más­tól.

– Gon­do­lom, a de­mok­ra­ták több­sé­ge ab­ban a hit­ben él, hogy a de­mok­rá­cia is, a ka­pi­ta­liz­mus is olyan szisz­té­ma, amely­ben a sza­bad ver­seny, a sza­bad po­li­ti­kai küz­de­lem és an­nak ga­ran­ci­ái mint ön­sza­bá­lyo­zó me­cha­niz­mu­sok meg­vé­dik a rend­sze­re­ket az ös­­sze­om­lás­tól. Konk­ré­tan a leg­va­gyo­no­sabb ré­teg­nek erõs ér­de­ke, hogy ne dõl­jön ös­­sze a rend­szer, amely­nek a ha­szon­él­ve­zõ­je. Ha a szo­ci­a­liz­mus ha­té­kony sza­bá­lyo­zó erõ le­he­tett, ki­vált­ha­tott a ka­pi­ta­liz­mus­ban ön­mér­sék­le­tet, ak­kor a jó­zan ész mi­ért nem le­het ilyen sza­bá­lyo­zó? A zsu­go­ri­ság erõ­sebb min­den más ér­dek­nél?

Surányi A ka­pi­ta­liz­mus leg­na­gyobb haj­tó­ere­je va­ló­szí­nû­leg az em­be­ri ön­zés. Eb­bõl, jó eset­ben, a nap vé­gén egy­faj­ta har­mó­nia jön lét­re. Az ön­zés­nek bi­zo­nyos korlátai ki­ala­kul­hat­nak. Le­het ilyen kor­lát, ha a rend­szer­rel szem­ben van egy ri­vá­lis, egy ver­sen­gõ má­sik. Egy olyan mo­dell, amely az egyen­lõ­sé­get, a tár­sa­dal­mi igaz­sá­gos­sá­got hang­sú­lyoz­za, szé­les tö­me­gek szá­má­ra biz­to­sít szo­ci­á­lis há­lót. Ez nyil­ván nem a lé­te­zõ szo­ci­a­liz­mus­ban volt, de ami­re ez fe­ke­tén-fe­hé­ren nyil­ván­va­ló­vá vált, ad­dig­ra el­telt több év­ti­zed. Köz­ben az is ki­de­rült, hogy tel­je­sen élet­kép­te­len a rend­szer. De amíg van egy po­ten­ci­á­lis ver­seny­tár­sa a li­be­rá­lis de­mok­rá­ci­á­nak, a ma­gán­tu­laj­don ver­se­nyén ala­pu­ló pi­ac­gaz­da­ság­nak, ad­dig az be­le­kény­sze­rí­ti egy­faj­ta ön­kor­lá­to­zás­ba és em­pá­ti­á­ba a le­sza­kad­tak iránt. En­nek az egyik ered­mé­nye a há­rom-négy év­ti­ze­dig tar­tó, tü­ne­mé­nye­sen ha­té­kony idõ­sza­ka­sza a mo­dern ka­pi­ta­liz­mus­nak, amely­ben el­ké­pesz­tõ gaz­da­sá­gi-tár­sa­dal­mi jó­lé­ti ug­rás kö­vet­ke­zett be. Ami­kor a ver­seny­társ ki­esik, mert be­bi­zo­nyo­so­dik, hogy tel­je­sen élet­kép­te­len, ak­kor a ka­pi­ta­liz­mus im­ma­nens ön­zé­se új erõ­re kap.

Ar­ra is ér­de­mes em­lé­kez­ni, hogy a Gá­bor ál­tal em­lí­tett 80–90 szá­za­lé­kos adók már-már a ka­pi­ta­liz­mus mû­kö­dé­sét fe­nye­get­ték. A tel­je­sít­mény vis­­sza­fo­gá­sa vál­sá­gok­hoz ve­ze­tett pél­dá­ul a skan­di­náv or­szá­gok­ban. Rop­pant ne­héz meg­mon­da­ni, hogy hol van az ide­á­lis el­osz­tá­si arány. A 80–90 szá­za­lé­kos adó­el­vo­nás biz­tos ab­szurd, ha­son­ló­an az egy­kul­csos adók 20 szá­za­lék alat­ti mér­té­ké­hez. Va­la­hol a két szél­sõ­ség kö­zött kell a nor­má­lis ará­nyo­kat meg­ta­lál­ni. Eb­bõl a szem­pont­ból a thatcheri és a re­a­ga­ni for­ra­da­lom jól mu­tat­ja, ami­re utal­tam. Ami­kor fé­kez­ték a túl­zott el­vo­ná­so­kat, az fel­len­dü­lés­hez ve­ze­tett, de ami­kor a jö­ve­del­mi kü­lönb­sé­gek dur­ván po­la­ri­zá­lód­tak, az a vé­gén a gaz­da­ság tel­je­sít­mé­nyét fé­kez­te, vál­ság­ba tor­kol­lott.

– Ér­de­kes, hogy a gaz­da­sá­gi ön­sza­­bá­lyo­zás­ra vá­la­szol­ta­tok, de a de­mok­ra­ti­kus­ra nem. A ki­egyen­lí­tõ fo­lya­ma­tok a de­mok­rá­ci­á­ban ki van­nak szol­gál­tat­va a leg­va­gyo­no­sabb ré­teg min­dent be­fo­lyá­so­ló ké­pes­sé­gé­nek? Most hir­te­len a mé­dia­tu­laj­do­nok­ra gon­do­lok, de szám­ta­lan esz­kö­zük le­het ezen túl. Ma az mi­ért nem mû­kö­dik, hogy egy­szer csak el­kez­de­nek tö­meg­moz­gal­mak ar­ra ját­sza­ni, hogy az élé­re áll­nak az arány­ta­lan­sá­gok csök­ken­té­sé­nek, mert ez­zel a gaz­da­ság fel­len­dü­lé­sét szol­gál­ják? Nem er­rõl be­szél Piketty?

Surányi Azt hi­szem, elég szo­ros a kap­cso­lat a gaz­da­ság nö­ve­ke­dé­sé­nek be­szû­kü­lé­se, a lét­re­ho­zott jö­ve­del­mek el­osz­tá­sá­ban az ará­nyok meg­bom­lá­sa és a de­mok­rá­cia mû­kö­dé­se kö­zött. Ter­mé­sze­te­sen nem egyik nap­ról a má­sik­ra kö­vet­kez­nek be ezek a ha­tá­sok, de az arány­ta­lan­ság, a per­verz el­osz­tá­si vi­szo­nyok a de­mok­rá­cia mû­kö­dé­sét is ve­szé­lyez­te­tik. Ha kö­rül­né­zünk Eu­ró­pá­ban, azt lát­juk, hogy meg­erõ­söd­tek az unió­el­le­nes erõk Ang­li­á­ban, Spa­nyol­or­szág­ban, Gö­rög­or­szá­got is­mer­jük, Né­met­or­szág­ban öt­ven év óta elõ­ször fel­tû­nik egy olyan po­li­ti­kai erõ, amely han­go­san Eu­ró­pai Kö­zös­ség-el­le­nes. Finn­or­szág­ban az Igaz Fin­nek ép­pen most lép­tek be a kor­mány­ko­a­lí­ci­ó­ba. Fran­cia­or­szág­ban Marine Le Pen fej fej mel­lett ha­lad a jobb- és a bal­kö­zép­pel. Most a ke­let-kö­zép-eu­ró­pai or­szá­gok­ról ne is be­szél­jünk. Va­gyis az a fo­lya­mat, amely a jö­ve­del­mi és va­gyo­ni vi­szo­nyok szét­hú­zá­sa mi­att ve­ze­tett gaz­da­sá­gi vál­ság­hoz, az már a de­mok­rá­ci­át fe­nye­ge­tõ po­li­ti­kai moz­gal­mak élet­re kel­té­sé­hez ve­ze­tett.

– Úgy te­kint­sünk te­hát a ka­pi­ta­liz­mus fõ haj­tó­ere­jé­re, a kap­zsi­ság­ra, az ön­zés­re, a fel­hal­mo­zá­si vágy­ra, hogy az az önsorsrontásig is el­ve­zet­het az­zal, hogy olyan szer­ve­ze­tek, moz­gal­mak szü­le­té­sé­hez as­­szisz­tál, sõt ge­ne­rál­ja õket, amely moz­gal­mak a de­mok­rá­ci­át dönt­he­tik be, és az­zal a ka­pi­ta­liz­must is fe­nye­ge­tik?

Surányi Az em­be­ri ön­zés, ami a ka­pi­ta­liz­mus moz­ga­tó­ru­gó­ja, hasz­nos, de ha nin­cse­nek kor­lá­tok, ak­kor a fék­te­len­ség sú­lyos vál­sá­gok­hoz ve­zet­het. A jó­zan mér­té­kek meg­ta­lá­lá­sa rend­kí­vül fon­tos. A tõ­ke­vi­szony nem mû­kö­dik ha­té­ko­nyan ott, ahol az al­kal­ma­zot­tak nem jut­nak mun­ká­juk­nak meg­fe­le­lõ, mél­tó jö­ve­de­lem­hez. Ki­csit egy­sze­rû­sít­ve ez az él­ni és él­ni hagy­ni el­ve. Ha a va­gyo­no­sabb ré­teg nem lát­ja be, hogy a má­sik ki­lenc­ven szá­za­lék is meg­fe­le­lõ kö­rül­mé­nyek kö­zött ké­pes csak a ma­gas szín­vo­na­lú mun­ká­ra, ak­kor az­zal ön­ma­gá­nak árt.

– Ezek sze­rint még­is­csak Piket­ty­nek van iga­za. Az em­be­ri ter­mé­szet lé­nye­ge és a ka­pi­ta­liz­mus bel­sõ tör­vé­nyei húz­zák a sza­ka­dék fe­lé a ma­gán­tu­laj­do­non ala­pu­ló gaz­da­sá­gi mo­dellt.

Surányi De a ka­pi­ta­liz­mus­nak volt olyan há­rom-négy év­ti­ze­de, ami­kor ha­té­ko­nyan mû­kö­dött. Va­gy­is ké­pes volt olyan ke­re­te­t szab­ni a sa­ját mû­kö­dé­sé­nek, amely amúgy az én íz­lé­sem­nek is job­ban meg­fe­lelt, mert nem volt ext­rém dif­fe­ren­ci­á­ló­dás, és a gaz­da­ság is szé­pen bõ­vült. Nor­mál de­mok­rá­ci­ák­ban meg­van­nak azok a gaz­da­ság­po­li­ti­kai esz­kö­zök és ér­dek­egyez­te­té­si me­cha­niz­mu­sok, ame­lyek biz­to­sí­ta­ni tud­ják, hogy fo­lya­ma­to­s – per­sze nem cik­lu­sok­tól men­tes – le­gyen a fej­lõ­dés.

– Va­ló­ban, hi­szen minden­nek el­le­né­re még egyet­len nyu­gat-eu­ró­pai or­szág­ban sem vet­ték át a ha­tal­mat a ra­di­ká­li­sok, ta­lán azért, mert az egy­sze­rû ön­zés se­gí­ti azt a fel­is­me­rést, hogy ne­hogy má’ ki­ver­je­nek az elé­ge­det­le­nek a sa­ját kas­té­lyom­ból! Ak­kor ez­zel szé­pen el­ér­kez­tünk Ma­gyar­or­szág­ra. Or­bán Vik­tor po­li­ti­ká­já­nak egyik sa­rok­kö­ve a had­üze­net a li­be­rá­lis gaz­da­ság­po­li­ti­ká­nak, a má­sik sa­rok­kö­ve a had­üze­net a jó­lé­ti rend­sze­rek­nek. Azt mond­ja, amit Piketty su­gall. Mi­re vél­jük a szö­ve­get? Néz­het­jük-e úgy, hogy Or­bán Vik­tor a Ma­gyar­or­szág ne­vû köz­gaz­da­sá­gi la­bo­ra­tó­ri­um­ban meg is va­ló­sít­ja azt, amit Piketty ja­va­sol? Per­sze lát­juk, hogy eköz­ben a jö­ve­del­mi sá­vok tá­vo­lod­nak egy­más­tól. Min­den­na­pi él­mény, hogy nem jár­nak job­ban az ala­cso­nyabb sor­ban lé­võk, vi­szont a sze­münk elõtt most szer­ve­zõ­dik az új tu­laj­do­no­si osz­tály.

Kuncze A kér­dés­bõl úgy tûn­het, mint­ha Or­bán va­la­mi­lyen kö­vet­kez­te­tés­re ju­tott vol­na. Szo­kott mon­da­ni mon­da­to­kat, de en­­nyi. Nem ju­tott sem­mi­lyen kö­vet­kez­te­tés­re. Piketty ál­lí­tá­sa az, hogy a ka­pi­ta­liz­mus jó do­log (a de­mok­rá­ci­á­ról nem is be­szél­ve), csak bi­zo­nyos dol­gok ve­szé­lyez­te­tik a rend­szert. Azo­kat kell kor­ri­gál­ni. Or­bán és a kor­má­nya hom­lo­ke­gye­nest az el­len­ke­zõ­jét csi­nálja an­nak, amit a tu­dós ja­va­sol. Ha az mér­ték­adó fo­lya­mat lesz, ami­rõl Piketty be­szél, va­gyis be­in­dul­hat­nak ki­egyen­lí­tõ fo­lya­ma­tok, per­sze csak idõ­vel, nos, ak­kor lesz szem­be­öt­lõ, hogy Ma­gyar­or­szá­gon az el­len­ke­zõ­je tör­té­nik an­nak, amit Piketty ajánl. Örö­kö­sö­dé­si adó el­tör­lé­se. Az egy­kul­csos adó be­ve­ze­té­se. A jö­ve­del­mek el­en­ge­dé­se, a re­zsi­csök­ken­tés… Mi­nek foly­tas­sam? Nem is le­het egy la­pon em­lí­te­ni Or­bánt és Pikettyt!

– Ha­csak azért nem, mert Piketty sze­rint vál­ság­hoz ve­zet­nek a jö­ve­del­mek el­osz­tá­sá­ban ki­ala­ku­ló túl nagy arány­ta­lan­sá­gok, már­pe­dig Ma­gyar­or­szág most ép­pen ab­ban az irány­ban ha­lad. Hol tar­tunk most ezen az úton?

Kuncze Amit Piketty ki­szá­mol, 2100-ig fut­tat­va a gör­bé­ket, azt mi az Or­bán-fé­le la­bo­ra­tó­ri­um­ban öt év alatt le­játs­­szuk. Azt sem hagy­hat­juk fi­gyel­men kí­vül, hogy a tár­sa­da­lom mi­lyen kép­ze­te­ket tár­sít a va­gyo­no­so­dás­hoz. Az el­múlt húsz év­ben so­kan meg­gaz­da­god­tak, de ezt nagy­részt el­fo­gad­ták a tö­me­gek, mert ar­ra is gon­dol­hat­tak, hogy aki elõbb­re ju­tott, az ér­tett is ah­hoz, ami­tõl meg­gaz­da­go­dott. Ma nem kell szak­ér­te­lem, elég, ha a ke­gyel­tek kö­zé tar­to­zik a vál­lal­ko­zó, ak­kor szin­te biz­to­san nyer a pá­lyá­za­ton. És nem kell hü­lyé­nek len­ni ah­hoz, hogy gyor­san el­ve­szít­se a va­gyo­nát, aki ko­ráb­ban szak­em­ber­nek szá­mí­tott, és ne is re­mény­ked­jen ab­ban, hogy nyer­het a pá­lyá­za­to­kon.

Surányi Néz­zük a té­nye­ket. Ma­­­gyar­or­szá­gon a jö­ve­de­lem­egyen­­­lõt­len­ség a szo­ká­sos mé­rõ­szá­mo­kat te­kint­ve az át­la­gos­nál ki­sebb a mai Eu­ró­pá­ban át­la­gos­hoz ké­pest. En­nek el­le­né­re igaz az, amit Gá­bor is jel­zett, hogy a fe­szült­sé­gek nõ­nek. Mi­ért van ez? Ugyan nem pél­da nél­kü­li, de nem is jel­lem­zõ, hogy vál­ság­ban vagy vál­sá­got kö­ve­tõ pe­ri­ó­dus­ban nö­ve­ked­je­nek a va­gyo­ni és a jö­ve­del­mi kü­lönb­sé­gek. 2015-ben a re­ál­jö­ve­del­mek el­ér­ték a 2008-as szin­tet, de ezen be­lül, sta­tisz­ti­kai ada­tok­kal iga­zol­ha­tó­an, az el­múlt tíz év­ben nõt­tek a jö­ve­de­lem­egyen­lõt­len­sé­gek. Eb­bõl egy­ér­tel­mû­en adó­dik, hogy a leg­fel­sõ ti­zed gaz­da­go­dott, és a kö­zép­sõ, il­let­ve al­só ti­ze­dek sze­gé­nyed­tek. Ami­kor a jö­ve­del­mi kü­lönb­sé­gek úgy po­la­ri­zá­lód­nak, hogy köz­ben az át­lag süllyed, a te­te­je pe­dig emel­ke­dik, az sú­lyos tár­sa­dal­mi konf­lik­tu­sok­hozve­zet­het. Ná­lunk a fe­szült­sé­gek nö­ve­ke­dé­sé­nek kö­vet­kez­mé­nye, hogy az or­szág egy­re in­kább ve­võ a szél­sõ­sé­ges né­ze­tek­re, lásd a Job­bik vagy az ide­gen­el­le­nes­ség meg­erõ­sö­dé­se. Ugyan­­azt lát­juk, mint ami­rõl Nyu­gat-Eu­ró­pa kap­csán be­szél­tünk. Ha a jö­ve­de­lem­dif­fe­ren­ci­á­ló­dás nem or­ga­ni­kus fej­lõ­dés ered­mé­nye, ha­nem tu­da­tos és té­ves gaz­­da­ság­po­li­ti­kai és po­li­ti­kai dön­té­sek­nek, ér­ték­vá­lasz­tás­nak kö­szön­he­tõ, ak­kor ez a fo­lya­mat ki­fe­je­zet­ten vis­­sza­ve­ti a gaz­da­ság tel­je­sít­mé­nyét, ná­lunk is. Nem mel­les­leg ki­kez­di a de­mok­ra­ti­kus ke­re­te­ket is. Az adó­po­li­ti­ka, a tár­sa­da­lom­po­li­ti­ka, a kor­rup­ció a gaz­da­ság tel­je­sít­mé­nyét je­len­tõ­sen fé­ke­zi.

– Néz­zük más as­pek­tus­ból is a dol­go­kat. Az Aka­dé­mi­án Vér­tes And­rás fon­tos­nak tar­tot­ta meg­je­gyez­ni, hogy a ma­gyar gaz­da­ság­nak nem a jö­ve­de­lem­arány­ta­lan­ság az iga­zi ba­ja, ha­nem a hi­te­les­ség el­ját­szá­sa, a ki­szá­mít­ha­tat­lan­ság és a kor­rup­ció, a de­mok­ra­ti­kus in­téz­mény­rend­sze­rek ki­üre­sí­té­se, a sza­bad ver­seny tisz­ta fel­tét­ele­i­nek ki­ját­szá­sa…

Surányi Osz­tom azt az ál­lás­pon­tot, hogy az el­múlt öt év tel­je­sít­mé­nyé­ben az el­ma­ra­dás több­nyi­re a ki­szá­mít­ha­tat­lan­ság, a vo­lun­ta­ris­ta dön­té­sek és hi­te­les­ség el­vesz­té­sé­nek az ered­mé­nye, de ezek kéz a kéz­ben jár­nak azok­kal a vál­to­zá­sok­kal, ame­lyek­rõl ed­dig be­szél­tünk. Hi­szen mi­ért kel­lett a kor­mány­nak ilyen ki­szá­mít­ha­tat­lan dön­té­se­ket hoz­nia? Mi­ért kel­lett a ma­gán­tu­laj­don biz­ton­sá­gát sok szem­pont­ból ve­szé­lyez­tet­ni, mi­ért kel­lett szám­ta­lan vis­­sza­me­nõ­le­ges ha­tá­lyú tör­vényt be­ve­zet­ni? Azért, mert olyan pri­mer dön­té­se­ket ho­zott, ame­lyek na­gyon sú­lyos rö­vid, kö­zép- és hos­­szú tá­vú makroöko­nómiai kö­vet­kez­mén­­nyel jár­tak. Az egy­kul­csos adó pél­dá­ul 550 mil­li­árd fo­rint­tal csök­ken­tet­te a költ­ség­ve­tés be­vé­te­le­it. Sem rö­vid, sem kö­zép-, sem hos­­szú tá­von nem ho­zott olyan mak­ro­gaz­da­sá­gi nö­ve­ke­dést az adó­csök­ken­tés, ami kom­pen­zál­ta vol­na a be­vé­tel­ki­esést. Ha­son­ló eset a vál­lal­ko­zá­si adó­nak az el­sõ 500 mil­lió fo­rin­tig a 16 szá­za­lék­ról a 10 szá­za­lék­ra csök­ken­té­se. Ez 160–170 mil­li­ár­dot vitt ki a költ­ség­ve­tés­bõl. Ez sem ho­zott sem­mi­lyen élén­kí­tést a gaz­da­ság­ban. A be­vé­tel­ki­esés kom­pen­zá­lá­sá­ra – em­lék­szünk, úgy fo­gal­maz­tak: át­me­ne­ti­leg – vál­ság­adó­kat ve­zet­tek be. Azt ígér­ték, a vál­ság­adó­kat ki­ve­ze­tik. Má­ig mind ott ma­radt, leg­fel­jebb át­ke­resz­tel­ték. A mér­té­ke­ik nem csök­ken­tek, leg­fel­jebb újab­bak­kal egé­szül­tek ki, mint pél­dá­ul a tranz­ak­ci­ós adó, a rek­lám­adó, a ve­ze­ték­adó, áfaemelés, egyé­ni biz­to­sí­tá­si já­ru­lék eme­lé­se, a do­hány­ipar­ra egy év­re ki­ve­tett adó ide­jé­nek meg­hos­­szab­bí­tá­sa, hogy a teg­na­pi hírt idéz­zem ide, és így to­vább. Va­gyis mi­köz­ben igaz, hogy a ki­szá­mít­ha­tat­lan­ság, a vo­lun­ta­riz­mus, a ma­gán­tu­laj­don ve­szé­lyez­te­té­se alap­ve­tõ, ez alig­ha el­vá­laszt­ha­tó az adó­zás­ban is meg­je­le­ní­tett ér­ték­vá­lasz­tás­tól. A ma­gán­tu­laj­dont kon­fis­ká­ló, mert vesz­te­sé­get is adóz­ta­tó szek­tor­adók töb­bek kö­zött azért ég­tek be­le a rend­szer­be és egé­szül­nek ki újak­kal – fo­koz­va a ki­szá­mít­ha­tat­lan­sá­got –, mert a jö­ve­de­lem­disz­pa­ri­tás emel­ke­dé­sét és en­nek nö­ve­ke­dés-vis­­sza­fo­gó ha­tá­sát így tud­ták el­len­té­te­lez­ni a költ­ség­ve­tés­ben. Az adó­vál­to­zá­sok és a szo­ci­ál­po­li­ti­ka ál­tal is fel­erõ­sí­tett jö­ve­de­lem­dif­fe­ren­ci­á­ló­dás a gaz­da­ság ha­té­kony­sá­gát csök­ken­tet­ték, az ered­mé­nyes­sé­get kor­lá­toz­ták, mert a nagy több­ség­nek a re­ál­jö­ve­del­mét le­szo­rí­tot­ták. De az el­múlt két év­ben van­nak a rend­szer­ben el­len­té­tes irá­nyú moz­gá­sok is. Ilyen a meglepetés-dezinfláció mi­att a nyug­dí­jak vá­sár­ló­ere­jé­nek fel­ér­té­ke­lõ­dé­se vagy a köz­mun­ka nyo­mor­eny­hí­tõ ha­tá­sa, de a fo­lya­mat irá­nyát nem ezek szab­ják meg. A vég­ered­mény, hogy ös­­szes­sé­gé­ben ke­res­let­hi­ány van a gaz­da­ság­ban. Nem­csak a ma­gán­be­ru­há­zá­sok­ban, ha­nem a fo­gyasz­tói ke­res­let­ben is, ami a gaz­da­ság nö­ve­ke­dé­sét kor­lá­toz­za.

– Tart-e elég sok ke­gyel­tet, lé­nye­gé­ben köz­pén­zen, a ma­ga kö­ze­lé­ben a rend­szer ah­hoz, hogy iga­zán ne kell­jen ag­gód­nia a vál­ság el­mé­lyü­lés­tõl, il­let­ve at­tól, hogy a tár­sa­dal­mi konf­lik­tu­sok ve­szé­lyez­tet­he­tik a stá­tu­su­kat?

Kuncze Már nem tud olyan rend­szer­vál­tás be­kö­vet­kez­ni, hogy az egész­ség­ügy­ben, az ok­ta­tás­ban ne le­gyen jobb a hely­zet. Az or­szág negy­ven szá­za­lé­ka a jö­võ­je mi­att ag­gó­dik, má­ról hol­nap­ra él, nél­kü­löz. Nincs te­nyé­ren hor­dott má­sik negy­ven szá­za­lék. A la­kos­ság han­gu­la­ta egy­re ros­­szabb, ke­se­rûn ve­szik tu­do­má­sul a csa­lá­dok szá­zez­rei, hogy a gye­re­kük el­me­ne­kül eb­bõl az or­szág­ból. A hely­zet tra­gi­kus. És rom­lik.

– Bár­mi­lyen rossz a gaz­da­ság­po­li­ti­ka, az uni­ós pén­zek, mint egy men­tõ­öv, meg­men­tik az el­sül­­lye­dés­tõl az or­szá­got.

Surányi Le­het, csa­ló­dást okoz, amit mon­dok, de úgy lá­tom, hogy Ma­gyar­or­szág gaz­da­sá­gi ér­te­lem­ben sem­mi­lyen szem­pont­ból nem kö­ze­lít az ös­­sze­om­lás­hoz. Ez épp­úgy nem fe­lel meg a té­nyek­nek, mint az, hogy Ma­gyar­or­szág job­ban tel­je­sít. Ha­to­dik éve szufficitje van az or­szág­nak a kül­sõ szám­lá­in. Em­lé­kez­zünk, 120 szá­za­lék volt a kül­föl­di adós­ság 2009-ben, ma pe­dig 75–80 szá­za­lék kö­rül van. En­nek per­sze rész­ben az az oka, hogy kel­lõ bi­za­lom hi­á­nyá­ban rop­pant ala­csony a ma­gán­be­ru­há­zás szint­je. Most is je­len­tõs a kül­föl­di fi­nan­szí­ro­zá­si több­let, ami­nek a fe­le–két­har­ma­da az, ami az uni­ó­ból ér­ke­zik. 2014-ben és idén is a po­ten­ci­á­lis le­he­tõ­sé­gét meg­ha­la­dó mér­ték­ben nö­vek­szik a gaz­da­ság. A po­ten­ci­á­lis nö­ve­ke­dé­si ütem 2–2,5 szá­za­lék, eh­hez ké­pest a nö­ve­ke­dés ta­valy 3,5 szá­za­lék volt, az idén 3 szá­za­lék kö­rü­li, és jö­võ­re sem zár­ha­tó ki a 2,5 szá­za­lék. Mi­ért ma­ga­sabb a nö­ve­ke­dés a bel­sõ adott­sá­gok­nál? Egy­részt az ál­la­mi be­ru­há­zást élén­kí­tõ uni­ós transz­fe­rek, más­részt a meglepetés-dezinf­láció (az im­por­tált ár­csök­ke­nés) re­ál­jö­ve­del­met, ben­ne a nyug­dí­ja­kat eme­lõ ha­tá­sa, har­mad­részt a ki­ug­ró cse­re­arány-ja­vu­lás (ener­gia, nyers­­anyag ár­esé­se), vé­gül a la­kás­hi­te­lek fo­rin­to­sí­tá­sa (ami­nek a költ­sé­gét egye­dül a ban­kok áll­ják) ál­tal meg­emel­ke­dõ diszponíbilis jö­ve­del­mek mi­att.

– De még min­dig a víz alatt lesz­nek…

Surányi Nem, ezek a csa­lá­dok a víz fe­let­ti­ek, mert a víz alat­ti­ak­ról megint meg­fe­led­ke­zett az egész tár­sa­da­lom. Van 120 ezer olyan csa­lád, akik már rég­óta nem tud­nak tör­lesz­te­ni, õk egy fil­lér se­gít­sé­get nem kap­nak. Vis­­sza­tér­ve a lé­nyeg­re, úgy tû­nik, hogy a pri­mer gaz­da­sá­gi fo­lya­ma­tok nem mu­tat­nak köz­vet­len ve­szélyt, per­sze nem lát­hat­juk elõ­re, hogy mi tör­té­nik a vi­lág­ban, pél­dá­ul Gö­rög­or­szág­ban. De azt is meg­koc­káz­tat­hat­juk, hogy a je­lek sze­rint mint­ha Eu­ró­pa is kez­de­ne a vál­ság mély­pont­já­tól tá­vo­lod­ni, és ez ne­künk ked­ve­zõ. Ma­gyar­or­szá­gon sok­kal in­kább a tár­sa­da­lom­po­li­ti­kai fo­lya­ma­tok dönt­he­tik majd el a NER jö­võ­jét, mint­sem a köz­vet­len gaz­da­sá­gi kér­dé­sek.

Kuncze És még akár az­zal is di­cse­ked­het az Or­bán-kor­mány, hogy a maastrichti kri­té­ri­um, a 3 szá­za­lék alat­ti költ­ség­ve­té­si hi­ány tel­je­sí­té­sé­vel ér­te el a sza­bad moz­gás­te­ret a ma­ga szá­má­ra, ami­nek azon­ban óri­á­si ára van. Ezt az árat va­la­ki­nek meg kell fi­zet­nie. Mert úgy vont ki pénzt az al­rend­sze­rek­bõl, hogy sem­mit nem tett az át­ala­kí­tá­suk ér­de­ké­ben, va­gyis nem lett ha­té­ko­nyabb az ok­ta­tás, az egész­ség­ügy, csak ke­ve­sebb pénz­bõl kell ugyan­azt csi­nál­ni­uk. Ez kép­te­len­ség. Le­pusz­tí­tot­ták az ok­ta­tást, az egész­ség­ügyet, a kul­tú­rát. Hi­á­ba mond­ja, hogy men­­nyi szép kór­há­zat újí­tot­tunk fel – meg­jegy­zem, az EU pén­zé­bõl –, ha kel­le­me­sen le­het majd azok­ban alud­ni, mert or­vo­sok nem fog­ják za­var­ni az em­bert a reg­ge­li vi­zit­kor. És a szo­ci­á­lis rend­szer? Ha ta­lál­nak egy gye­re­ket, aki két éve él egy kam­rá­ba be­zár­va, az azért for­dul­hat elõ, mert a szo­ci­á­lis rend­szer nem mû­kö­dik. Va­gyis a kö­vet­ke­zõ tíz-ti­zen­öt év­ben eze­ket a szám­lá­kat va­la­ki­nek áll­nia kell.

Surányi Kis­sé még ár­nyal­nám a ké­pet. 2008 és 2010 kö­zött nagy­já­ból ugyan­ak­ko­ra volt az ál­lam­ház­tar­tá­s hi­á­nya, mint ma. Csak­hogy mi­vel ak­kor még mû­kö­dött a ma­gán­nyug­díj-pénz­tá­ri rend­szer, na­gyobb­nak mu­tat­ko­zott a de­fi­cit. Ér­de­mi ja­vu­lás ezen a té­ren te­hát nincs. Eh­hez kell még hoz­zá­ad­ni, hogy az ál­lam­adós­ság szint­je az el­múlt öt év­ben tény­le­ge­sen erõ­tel­je­sen, a GDP 15–20 szá­za­lé­ká­val nõtt. A nyug­díj­va­gyon el­por­lasz­tá­sa ugyan­is azt is je­len­ti, hogy az ál­lam jö­võ­re vo­nat­ko­zó nyug­díj-ki­fi­ze­té­si kö­te­le­zett­sé­gei en­­nyi­vel meg­emel­ked­tek. Még egy pél­da ar­ra, amit az elõbb Kuncze Gá­bor em­lí­tett a jö­võ fel­élé­sé­re utal­va: 2016-ban egy szá­za­lék­kal csök­ken a sze­mé­lyi jö­ve­de­lem­adó. Ez 120 mil­li­árd fo­rint be­vé­tel­ki­esés. En­­nyi pénz­bõl akár a fel­sõ­ok­ta­tást, akár az egész­ség­ügyet ér­zé­kel­he­tõ mó­don le­het­ne meg­erõ­sí­te­ni. Ez az egy szá­za­lék po­li­ti­kai ho­zam­mal nem na­gyon ke­cseg­tet, és el­sza­laszt egy le­he­tõ­sé­get, hogy bár­me­lyik ága­zat­ban ér­dem­ben ja­vít­sa a bé­re­ket. Ha ezt meg­te­szik az ok­ta­tás­ban, ak­kor pél­dá­ul azon a te­rü­le­ten se­gí­te­né­nek, amin a jö­võ ge­ne­rá­ci­ó­já­nak ver­seny­ké­pes­sé­ge mú­lik.

S vé­gül ki kell emel­ni: ah­hoz, hogy Ma­gyar­or­szág tár­sa­dal­mi és gaz­da­sá­gi prob­lé­má­i­val ér­dem­ben le­hes­sen fog­lal­koz­ni, ah­hoz éven­te 4–5 szá­za­lé­kos nö­ve­ke­dés­re len­ne szük­ség. A mai gaz­da­ság­po­li­ti­ka ön­ma­gá­ban 2–2,5 szá­za­lé­kos nö­ve­ke­dést hoz, ami exogén té­nye­zõk ha­tá­sá­ra ±1 szá­za­lék­kal el­tér­het. Meg­bo­ru­lás­ról te­hát nincs szó, de az ala­csony ha­zai és kül­föl­di ma­gán­be­ru­há­zás je­len­le­gi szint­je édes­ke­vés Ma­gyar­or­szág meg­úju­lás­hoz és a nem­zet­kö­zi fel­zár­kó­zás meg­in­du­lá­sá­hoz.

Comments

kommentek

Cimkék: