Kulturális-közéleti havilap | 2017


2014 december Interjú


Színtiszta voluntarizmus – Marosi Ernővel beszélget Mélyi József

– Né­hány nap­ja meg­hall­gat­tam Or­bán Vik­tor be­szé­dét, amel­­lyel meg­nyi­tot­ta a Vár át­ala­kí­tá­sá­ért fe­le­lõs Hauszmann Bi­zott­ság ala­ku­ló ülé­sét. Sza­va­i­ból az raj­zo­ló­dott ki, hogy a Várnegyedet va­ló­szí­nû­leg a Potzner Fe­renc-fé­le, két év­vel ez­elõtt nyil­vá­nos­ság­ra ke­rült ter­vek sze­rint fog­ják át­épí­te­ni. Azt ja­va­sol­nám, hogy eb­bõl az el­kép­ze­lés­bõl ki­in­dul­va a kulcs­fon­tos­sá­gú hely­szí­nek­rõl, a Pa­lo­tá­ról és a Szent György tér­rõl be­szél­ges­sünk, il­let­ve ar­ról, hogy mit le­het és mit sza­bad csi­nál­ni a Vár­ral.

– Nem is­me­rem Or­bán Vik­tor nyi­lat­ko­za­tát és nem va­gyok Bu­da hely­raj­zá­nak a szak­ér­tõ­je sem, ezért nem gon­do­lom, hogy sok ér­tel­me len­ne a terv rész­le­te­i­be bo­csát­koz­ni. An­nak, aki eb­be a tör­té­net­be akár egy ki­csit is be­le­sza­golt, tel­je­sen vi­lá­gos, hogy mi tör­té­nik, ha az egész Várnegyedhez hoz­zá­nyú­lunk, és az is, hogy mit nem kel­le­ne csi­nál­ni. De azért én is tu­dok Or­bánt idéz­ni, aki az Ame­ri­kai Ke­res­ke­del­mi Ka­ma­ra év­for­du­lós ün­nep­sé­gén a Par­la­ment épü­le­té­nek nagy­sá­gá­val ös­­sze­füg­gés­ben azt mond­ta: „elõ­de­in­ket men­ti, hogy az ak­ko­ri or­szág te­rü­le­té­vel ará­nyos volt”. Eb­ben én két dol­got tar­tok ér­de­kes­nek. Az egyik az ir­re­den­ta fel­hang, a má­sik pe­dig, hogy az épü­let ma­ga megalomán el­kép­ze­lés­bõl ke­let­ke­zett, és a mai Ma­gyar­or­szág­hoz ké­pest túl­mé­re­te­zett. Ezt nem én mon­dom, ha­nem Or­bán Vik­tor. En­nek len­ne ér­tel­me utá­na­men­ni.

– Ak­kor pró­bál­juk meg ezt a gon­do­la­tot a Vár­ra át­ül­tet­ni.

– Ki­in­dul­nék ab­ból, amit min­den­ki tud, hogy a Vár ese­té­ben az át­ala­kí­tás alap­já­nak ki­je­lö­lé­se sem egy­sze­rû. Mert nem úgy van ám, hogy a bel­sõ­ben egy ki­csit hely­re­ál­lít­juk a ré­gi dol­go­kat, meg­csi­nál­juk új­ra a ko­ra­be­li stuk­kó­kat és rá­rak­juk õket a fa­lak­ra, mert a fa­lak sem ott van­nak már, ahol vol­tak. A má­sik ok, hogy ezek a fa­lak ré­gé­sze­ti ér­te­lem­ben már nem egy­ne­mû­ek, a fel­szí­nük más, mint az anya­guk. Nem ar­ról van szó, hogy a há­bo­rús pusz­tí­tás, a tûz­vész meg a bon­tá­sok so­ra meg­kí­mélt vol­na va­la­mi­lyen ál­ló szer­ke­ze­te­ket. És ne fe­lejt­sük el, hogy míg a Pa­lo­ta épü­le­te 1945-tõl a het­ve­nes évek ele­jé­ig el­ké­szült, ad­dig iszo­nyú men­­nyi­sé­gû terv­vál­to­zá­son ment ke­resz­tül, köz­ben bon­tot­tak ott szük­sé­ges ré­gi dol­go­kat, meg szük­ség­te­len újat is, mind­ez nem is fel­tét­le­nül kö­vet­he­tõ. Egyet azon­ban egé­szen biz­to­san tu­dok, hogy a Hauszmann-féle és a Má­ria Te­ré­zia-ko­ri épü­let kö­zött egy át­la­go­sí­tás zaj­lott le. Ez azt je­len­tet­te, hogy oda­men­tek, el­ké­szí­tet­ték a fel­vé­te­li raj­zo­kat és el­dön­töt­ték, hogy mi­lyen lá­ba­za­ti pár­kány, mi­lyen fõ­pár­kány ké­szül­jön, és ezt vé­gig­vit­ték kö­rös­kö­rül, akár meg­volt a ré­gi, akár nem.

– Ez az át­la­go­sí­tás idõ­hi­ány­ból fa­kadt vagy pénz­hi­ány­ból?

– Szak­sze­rû­ség­bõl. Így csi­nál­ták a Steindlék, így csi­nál­ták a Schulekék is: el­dön­töt­ték, hogy mi le­gyen. A dön­té­si me­cha­niz­mus­ról el­sõ­sor­ban anek­do­ták lé­tez­nek, hogy pél­dá­ul Rá­ko­si ki­fe­je­zett el­len­szenv­vel vi­sel­te­tett a „je­zsu­i­ta stí­lus­sal” szem­ben – ez a ba­rokk­nak már ak­kor is túl­ha­la­dott mi­nõ­sí­té­se volt –, s ki is nyil­vá­ní­tot­ta, hogy nem akar ilyen stí­lu­sú épü­let­ben lak­ni. Ezen csak egy mó­don le­he­tett se­gí­te­ni, el kel­lett ron­ta­ni egy ki­csit a je­zsu­i­ta stí­lust. A Hausz­mann-féle épü­let és va­la­mi­lyen ál­ta­lá­nos klas­­szi­kus for­ma­kincs kö­zött kel­lett egyen­sú­lyoz­ni. A Mû­egye­te­men és a vég­zett épí­té­szek kö­zött is min­dig volt olyan, aki ezt meg­fe­le­lõ for­ma­ta­ni szak­sze­rû­ség­gel for­má­ba tud­ta ön­te­ni. Így jött ki egy ilyen sze­lí­dí­tett átlagbarokk.

– Te­hát mind­ez ré­gé­sze­ti ér­te­lem­ben kor­rekt el­já­rás volt?

– Hogy mi a kor­rekt a ré­gé­szet szem­pont­já­ból, azt egy idõ­já­ték­kal tud­nám ér­zé­kel­tet­ni. Ha mond­juk há­rom­száz év múl­va az ad­dig­ra már va­ló­szí­nû­leg rom­ként lé­te­zõ Vá­rat egy ré­gész fel­tár­ná, egy­sze­rû­en meg­õrül­ne. Meg­ma­gya­ráz­ha­tat­lan dol­go­kat ta­lál­na a XVIII. szá­zad­tól, de akár a XV. szá­zad­tól kezd­ve is. Mi azt is­mer­jük a XV. szá­za­di épü­let­bõl, ami ép­pen a pin­cé­ben volt, vagy ami a pin­cé­bõl ki­ló­gott. Ahol rá le­he­tett ala­poz­ni a fa­lak­ra, ott nem is­mer­jük. A mai át­ala­kí­tók­kal kap­cso­lat­ban egy há­rom­száz év múl­va mû­kö­dõ ré­gész kény­te­len len­ne ar­ra a kö­vet­kez­te­tés­re jut­ni, hogy ezek­nek el­ment az eszük. Olyan dol­go­kat ol­dot­tak meg action gratuite mó­don, nyil­ván na­gyon drá­gán és nagy erõ­fe­szí­té­sek­kel, ame­lyek ese­té­ben azt sem le­het ér­te­ni, hogy mi le­he­tett a prob­lé­ma.

– Non­szensz len­ne a mai át­ala­kí­tás is?

– Nem tech­ni­kai ér­te­lem­ben tar­tom non­szensz­nek, hi­szen sok min­den több-ke­ve­sebb rá­ci­ó­val, dísz­let­épí­té­si mód­sze­rek­kel meg­va­ló­sít­va el­kép­zel­he­tõ. Az at­ti­tû­döt nem ér­te­né az a jö­võ­be­li ré­gész, hogy ilyen dol­gok­ba pénzt fek­tet­tek.

– Ez a hat­va­nas évek­be­li át­ala­kí­tá­sok­ra is ér­vé­nyes?

– A hat­va­nas évek: meg­tör­tén­tek. Mos­ta­ná­ban ki­de­rült, hogy a meg­tör­tént dol­go­kat, a vég­le­ges meg­ol­dá­so­kat bár­mi­kor tet­szés sze­rint le­het vis­­sza­csi­nál­ni. Ez egy­faj­ta men­ta­li­tás, ame­lyet úgy hív­nak, hogy vo­lun­ta­riz­mus. Azt je­len­ti, hogy min­dent le­het, csak akar­ni kell. En­nek a men­ta­li­tás­nak azu­tán per­sze van­nak funk­ci­o­ná­lis kö­vet­kez­mé­nyei. En­nek egyik ele­me, amit nem lá­tok le­ír­va, de lé­nye­gi, hogy a pa­lo­ta, az egy la­kó­épü­let. A pa­lo­tá­ban kell egy fõ­bér­lõ­nek, egy gaz­dá­nak len­nie, aki ál­ta­lá­ban ko­ro­nás fõ, fe­je­de­lem. A Bu­dai Vár­ral kap­cso­lat­ban itt sú­lyos gon­dok van­nak, hogy kié is ez a kas­tély? Ami­ó­ta a Vár 1541-ben el­esett, kér­dés, hogy ki la­kik ben­ne? Az is­ten­nek se akar­tak itt lak­ni: Má­ria Te­ré­zia in­kább an­gol­kis­as­­szo­nyo­kat te­le­pí­tett be­le, utá­na meg az egye­te­met, csil­lag­vizs­gá­ló to­ron­­nyal együtt. Mond­ják egyéb­ként, hogy a nagy­szom­ba­ti egye­tem Bu­dá­ra köl­tö­zé­se­kor volt itt egy cso­dá­la­tos, ró­mai ko­ri fel­ira­tos kö­vek­bõl ál­ló gyûj­te­mény, amit be­fa­laz­tak va­la­hol, kö­rül­be­lül olyan ös­­sze­ál­lí­tás­ban, mint ahogy ez mind­má­ig ta­nul­má­nyoz­ha­tó a bé­csi Österreichische National­biblio­thek elõ­csar­no­ká­ban. Eb­be a fel­irat­gyûj­te­mény­be hí­res da­ra­bok tar­toz­tak, ame­lyek a klas­­szi­kus ki­ad­vány­ok­ban is ben­ne van­nak, köz­tük olyan fel­ira­tos kö­vek­kel is, ame­lyek Má­tyás gyûj­te­mé­nyé­ben sze­re­pel­tek. Akik most hoz­zá­fog­nak az át­ala­kí­tás­hoz, ilyen dol­gok­kal ta­lál­koz­hat­nak, ame­lyek ese­té­ben ré­gé­sze­ti fel­tá­rás­ra is len­ne igény. Ez most a se­lejt bos­­szú­ja: meg­szün­tet­ték a ré­gé­sze­ti fel­tá­rá­so­kat, só­val hin­tet­ték be a mû­em­lé­ki szer­ve­zet rom­ja­i­nak a he­lyét is, és most jön egy olyan al­ka­lom, amit egy kul­tú­rál­lam­ban nem le­het­ne ki­ke­rül­ni. Az öt­ve­nes évek­ben ki le­he­tett ke­rül­ni, és er­rõl is csak anek­do­ta­kincs van. De vis­­sza­tér­ve a pa­lo­ta gaz­dá­i­hoz, ké­sõbb a királyhelyettesek lak­tak itt, elõ­ször a ná­dor, ké­sõbb az el­sõ, aki csa­lá­dos­tul be­köl­tö­zött, Hor­thy Mik­lós volt. Hor­thy min­tá­ja pe­dig Hu­nya­di Já­nos volt, aki­nek a fi­át si­ke­rült trón­ra ül­tet­ni, majd Kos­suth La­jos. Csak an­­nyit aka­rok mon­da­ni ez­zel a funk­ci­o­ná­lis prob­lé­má­val kap­cso­lat­ban, hogy a pa­lo­ta di­nasz­tia nél­kül sem­mit sem ér…

– A mos­ta­ni Pa­lo­ta-át­ala­kí­tá­sok ugyan­úgy az 1944 elõt­ti ál­la­po­tok hely­re­ál­lí­tá­sát je­len­te­nék, mint a Kos­suth tér ese­té­ben?

– Nem. Az 1918 elõt­ti ál­la­po­to­két. Vagy az 1458 elõt­ti­e­két. Kü­lön­ben nem lesz más, mint egy óri­á­si ho­dály, ami Or­bán sze­rint is túl­mé­re­te­zett. De a Sán­dor-pa­lo­ta is ugyan­ilyen, ott sem hal­lot­tam még, hogy tu­mul­tus lett vol­na.

– Or­bán Vik­tor sze­rint a Vár el­sõ­sor­ban kul­tu­rá­lis hely­szín le­het­ne majd.

– Ha ez tény­leg így lesz, ak­kor kér­dés, hogy mi lesz eb­ben az õrü­le­tes mé­re­tû épü­let­ben? Ne­héz el­kép­zel­ni, hogy ezt a ja­va­részt mú­ze­um cél­ja­i­ra át­épí­tett épü­let­együt­test, amely­ben most ki­csi szo­bák, iro­dák, könyv­tá­rak is van­nak, ho­gyan épí­tik át. A Ma­gyar Nem­ze­ti Ga­lé­ri­á­nak há­rom szint­je van. De egy pa­lo­tá­ban csak a föld­szint­nek van ér­té­ke, ahol a ga­lé­ri­ák és az elõ­csar­nok­ok van­nak, meg az el­sõ eme­let­nek, a pi­a­no nobilének. Mi lesz a töb­bi­vel?

– A Vár­kert Ba­zár­nak sem ta­lál­tak ki elõ­re funk­ci­ót.

– A Ba­zár ugyan­en­nek a „fel­fú­jás­nak” az ered­mé­nye. Most azt sem tud­juk, mi­bõl fú­junk fel va­la­mit. Azt mond­ják, hogy min­den nagy­sze­rû­en do­ku­men­tált. Per­sze, min­den, ami­rõl fény­kép van. De fény­kép csak ar­ról van, ami nyil­vá­nos volt, az el­du­gott he­lyek­rõl nincs sem­mi.

– A Potzner-féle terv gya­kor­la­ti­lag lát­vá­nyos te­rek fü­zé­ré­vé akar­ja ten­ni a Pa­lo­tát.

– Igen, itt van pél­dá­ul az en­fi­lade, a föld­szin­ti fo­lyo­só hely­re­ál­lí­tá­sa, en­nek ha­mis­sá­gát más tör­té­nel­mi kö­rül­mé­nyek kö­zött Václav Havel lep­lez­te le a Hra­dzsin­ban, szer­zett egy gör­kor­cso­lyát és az­zal köz­le­ke­dett a fo­lyo­só­kon. Nem tu­dom, me­lyik ma­gyar po­li­ti­kus lesz haj­lan­dó itt vé­gig­rol­le­rez­ni.

– Még­is, van­nak olyan ter­mek, ame­lyek hely­re­ál­lít­ha­tók len­né­nek, ilyen pél­dá­ul a Szent Ist­ván-te­rem.

– Ak­kor men­jünk sor­ban né­hány lát­vá­nyos ter­men. Volt a Bál­te­rem, ami az épí­té­sze­ti ke­re­te­it, a fa­lai he­lyét te­kint­ve meg­van, eb­ben ma a Mun­kácsy- és Paál Lász­ló mû­vek ta­lál­ha­tók. Van­nak fel­vé­te­lek, nyil­ván terv­anya­gok is, le­het dísz­le­tez­ni, meg le­het csi­nál­ni. En­nek a pár­hu­za­ma a Dísz­te­rem – Trón­te­rem – volt, ahol ma a gó­ti­kus szárnyasoltárok van­nak. Az is nagy­já­ból meg­fe­lel a he­lyé­nek. Már nincs meg a Habs­burg-te­rem, amely a C-épületben a ku­po­lás ös­­sze­kö­tõ rész­ben volt, ott a pi­a­no nobilére le­he­tett fel­men­ni, mert volt egy ívelt, két­ka­rú lép­csõ. Azt is hely­re le­het ál­lí­ta­ni Savoyai Eugén lo­vá­nak a fa­rá­nál.

– Ezek a te­rek az épü­let leg­kü­lön­bö­zõbb he­lye­in van­nak szét­szór­va. Le­het­sé­ges-e, hogy ezek­bõl a fény­pont­ok­ból egy­sé­ges egész jöj­jön lét­re?

– Ezek­nek a fel­újí­tá­sa, új­ra­for­má­lá­sa dön­tés kér­dé­se. De köz­tük, vagy köz­ben va­la­mi­nek len­nie kell. Ha ezt az együt­test lá­to­gat­ja va­la­ki, ak­kor azok­ra a több száz mé­tert ki­te­võ fo­lyo­sók­ra is kell va­la­mit ten­ni. Amit Hauszmann egy­kor meg­va­ló­sí­tott, azt szá­moz­ni szok­ták: volt az iga­zi ro­ko­kó, a má­so­dik ro­ko­kó, és hát ezt sze­ren­csés eset­ben „har­ma­dik ro­ko­kó­nak” le­het ne­vez­ni. A ber­li­ni Bauakademie-n Hauszmann is­ko­la­tár­sa volt Lech­ner Ödön, és Hauszmannt is meg­érin­tet­te a né­pi sze­ces­­szió szel­le­me. Ne­ki is meg­volt a Huszka-féle könyv a ma­gyar or­na­men­ti­ká­ról. Lechnerrel szem­ben vi­szont úgy gon­dol­ta, hogy ne­ki nem a ma­gyar or­na­men­se­ket kell a hím­zé­sek­rõl egy az egy­ben át­ten­nie a fa­lak­ra, ha­nem a tu­li­pá­no­kat és egyéb ele­me­ket kell be­le­ke­ver­nie a ro­ko­kó stuk­kó-or­na­men­sek­be. Na­gyon ér­de­kes len­ne egy­más mel­lett lát­ni, hogy is né­zett ki idõ­ben tel­je­sen pár­hu­za­mo­san az Ipar­mû­vé­sze­ti Mú­ze­um mel­lett ez a má­sik, ez a ro­ko­kó­ba ol­tott ma­gyar nép­mû­vé­szet. Ez szin­tén ha­za­fi­as tett volt, a bé­csi ural­ko­dó ma­gyar apos­to­li ki­rály­sá­gát volt hi­va­tott meg­je­le­ní­te­ni. Ezek az ele­mek le­het­né­nek itt a fa­la­kon.

– A fo­lyo­sók mel­lett azért vol­tak még fon­tos tör­té­ne­ti te­rek.

– Igen, ilyen volt a Hu­nya­di-te­rem, neoreneszánsz ar­chi­tek­tú­rá­val, Fadrusz Má­tyás-szob­ra ott állt ki­csi­ben, Ben­czúr­tól ren­del­ték ide a Má­tyás-ké­pe­ket. Ott volt azu­tán a Szent Ist­ván-te­rem Roskovics Ig­nác Szent Ist­ván-ké­pe­i­vel. 1930 tá­ján épí­tet­ték a Cor­vin-ter­met, a Cor­vin lánc tes­tü­le­té­nek szen­té­lyét. En­nek fé­lig-med­dig mú­ze­u­mi funk­ci­ó­ja volt. Eh­hez tar­to­zott egy Má­tyás-port­ré, amely ma a Szép­mû­vé­sze­ti Mú­ze­um­ban van, Lord Rothermere vá­sá­rol­ta meg és ado­má­nyoz­ta Ma­gyar­or­szág­nak. Eb­ben a tér­ben az ir­re­den­ta gon­do­lat és a Má­tyás-kul­tusz kap­cso­ló­dott ös­­sze. Itt õriz­ték még a Bécs­bõl vissza­szer­zett fe­hér már­vány Má­tyás és Be­at­rix port­ré­párt, és a Cor­vi­na-kó­de­xe­ket is, el­sõ­ként azt a két mo­de­nai kéz­ira­tot, ame­lyet hos­­szú elõ­tör­té­net után Mus­so­li­ni dip­lo­má­ci­ai aján­dék­ként jut­ta­tott vis­­sza. A Cor­vin-te­rem fi­zi­kai ér­te­lem­ben ma is áll, még­pe­dig egé­szen kü­lön­le­ges mó­don egy eme­let te­te­jén, mint egy fecs­ke­fé­szek; itt a Szé­ché­nyi Könyv­tár ki­ál­lí­tá­so­kat szo­kott ren­dez­ni. A ká­pol­nát vi­szont el­tö­röl­ték a föld szí­né­rõl. Cza­gány Ist­ván épí­tész kö­zöl­te 1967-ben azo­kat a fény­ké­pe­ket, ame­lyek meg­mu­tat­ták a Szent Zsig­mond-ká­pol­na el­tün­te­té­sé­nek kö­rül­mé­nye­it. A ká­pol­na ugyan­is nem­hogy el­pusz­tult vol­na, de jobb ál­la­pot­ba ke­rült a há­bo­rús rom­bo­lás so­rán: sze­ren­csés bom­ba­ta­lá­la­tot ka­pott, amely el­tün­tet­te a Hauszmann-féle neo­ba­rokk be­ren­de­zést, le­vit­te a fal­ról a Hausz­mann-féle de­ko­rá­ci­ót és mö­göt­te ere­de­ti szép ro­ko­kó fest­mé­nyek ke­rül­tek elõ. A hat­va­nas évek­ben csak dön­tés kér­dé­se lett vol­na, hogy a te­ret a ba­rokk ál­la­po­tá­ban tart­ják meg. Nem így tör­tént. Sze­gény ta­ná­runk, Dercsényi De­zsõ, ak­kor mi­nisz­té­ri­u­mi osz­tály­ve­ze­tõ­ként alá­ír­ta a bon­tás­ról szó­ló ren­del­ke­zést. Po­gány Ö. Gá­bor, aki nem le­het mon­da­ni, hogy jó vi­szony­ban lett vol­na Dercsényivel, a Mû­vé­szet­tör­té­ne­ti Ér­te­sí­tõ­ben kö­zöl­te a ren­de­le­tet és a fo­tó­kat, nagy bot­rány lett be­lõ­le, ami a kö­vet­ke­zõ szám­ban hely­re­iga­zí­tás köz­lé­sé­vel zá­rult. A ká­pol­na te­hát el­tûnt, a hom­lok­za­ti fa­la ta­lán meg­ma­radt. A krip­ta vi­szont meg­van a ká­pol­ná­ból, ott gyász­mi­sét tar­tot­tak már a nyolc­va­nas évek vé­gén is, a Habs­burg csa­lád tag­ja­i­nak rész­vé­te­lé­vel. Hely­re­ál­lí­ta­ni egy­sze­rû dísz­le­te­zé­si ak­ci­ó­val le­het­ne.

– Mi le­het­ne ak­kor a funk­ci­ó­ja ezek­nek a te­rek­nek?

– Itt el­ju­tot­tunk oda, hogy ami eb­bõl a hely­re­ál­lí­tás­ból adód­na, az el­sõ­sor­ban mú­ze­u­mi ter­mé­sze­tû. De hát van is ott egy mú­ze­um! Mert egyet­len mú­ze­u­mi nyer­te­se lát­szik en­nek az át­ala­kí­tás­nak, ez pe­dig a Bu­da­pes­ti Tör­té­ne­ti Mú­ze­um Vár­mú­ze­u­ma, amely­nek ott a he­lye. El­ha­tá­ro­zás kér­dé­se, hogy a Szent Ist­ván-ter­met szá­muk­ra hely­re­ál­lít­ják-e, és an­nek­tál­hat­ják akár a Cor­vin-ter­met is. A Cor­vin-te­rem­ben egyéb­ként nem­csak kó­de­xek vol­tak, egy tör­té­ne­ti könyv­tár is tar­to­zott hoz­zá. Kis ki­té­rõ: hogy in­téz­ték el Pá­rizs­ban, ami­kor a Bibliothèque Nationale-ban már egyet­len köny­vet sem le­he­tett be­nyom­ni a pol­cok­ra? A Rue de Richelieu-n meg­õriz­tek egy tör­té­ne­ti könyv­tá­rat, meg a mu­ze­á­lis gyûj­te­mé­nye­ket – ezt mel­lé­ke­sen a Mû­vé­szet­tör­té­ne­ti In­té­zet­re bíz­ták –, a könyv­tár pe­dig a bel­vá­ro­son kí­vül egy új, a gya­ra­pí­tást is meg­en­ge­dõ épü­let­ben ka­pott he­lyet. A Cor­vin-te­rem kon­ti­nu­i­tá­sa is amel­lett szól, hogy ott tör­té­ne­ti könyv­tár­nak len­ne a he­lye – és ki­nek a fel­ség­te­rü­le­te len­ne ez? A Szé­ché­nyi Könyv­tá­ré! Most tér­jünk vis­­sza azok­ra a fo­lyo­sók­ra, ame­lyek­re rá le­het fûz­ni eze­ket a te­re­ket. Mit le­het­ne oda ten­ni? Hát, leg­in­kább nagy ké­pe­ket a ma­gyar tör­té­ne­lem­bõl, le­he­tõ­leg kro­no­ló­gi­ai rend­ben. És ak­kor hely­ben is va­gyunk, er­re ki­vá­ló­an meg­fe­lel a Ma­gyar Nem­ze­ti Ga­lé­ria!

– A te­rek te­hát meg­va­ló­sul­hat­nak, de és­­sze­rû len­ne-e az át­ala­kí­tás?

– Én az egész át­ala­kí­tást egy nagy disz­nó­ság­nak és pénz­ki­do­bás­nak tar­ta­nám. Egy sú­lyos szo­ci­á­lis gon­dok­kal küz­dõ or­szág­ban pi­masz­ság­nak gon­do­lom, ugyan­olyan­nak, mint ami­lyen a Ta­bán le­rom­bo­lá­sa volt; en­nek fõ oka a har­min­cas évek­ben az volt, hogy Hor­thy garden partyjairól nem volt kel­le­mes egy dzsum­buj­ra pil­lan­ta­ni. En­nek el­le­né­re nyil­ván­va­ló, hogy ma ez az át­ala­kí­tás meg­va­ló­sít­ha­tó, ugyan­ak­kor bi­zo­nyo­san nem le­het ben­ne meg­ke­rül­ni a mu­ze­á­lis ele­me­ket. Az, hogy a II. La­jos holt­test­ének meg­ta­lá­lá­sát ott hagy­ják a he­lyén, vagy a Szép­mû­vé­sze­ti Mú­ze­um­ból köl­csön­zik ki a Vár szá­má­ra, az eb­bõl a szem­pont­ból mind­egy.

– A ku­po­la át­ala­kí­tá­sá­ba be­le le­het-e fog­ni mind­et­tõl füg­get­le­nül?

– Bár­mi­kor. Le le­het­ne rom­bol­ni és le­het­ne a he­lyé­be egy má­si­kat épí­te­ni. Er­re a ku­po­lá­ra a szoc­re­ál­nak és a klas­­szi­kus épí­té­szet­el­mé­let­nek az ös­­szes el­vét rá­ol­vas­ták. Tud­juk, a ku­po­la az épü­let leg­ne­me­sebb ré­sze, és a klas­­szi­kus el­vek sze­rint egyet­len lég­te­re kell, hogy le­gyen. Itt lett is ket­tõ, mert kü­lön­ben egy víz­ak­na tér­ha­tá­sá­val ve­te­ked­ne. A má­sik, a ku­po­la, mint esz­mei hang­súly. Az esz­mei hang­súly eb­ben az volt, hogy ami­kor meg­ket­tõz­ték a Má­ria Te­ré­zia-ko­ri épü­le­tet, ak­kor ab­ból egy hos­­szú le­pény lett, Hausz­mann-nak pe­dig volt annyi for­ma­ér­zé­ke, hogy kö­zép­re egy fel­ki­ál­tó­je­let te­gyen. Ez esz­mei tar­ta­lom­nak nem sok. A Vár ku­po­lá­ja Rast­rellinek a le­nin­grá­di és ki­je­vi ku­po­lá­já­ból szár­ma­zik, Nagy Pé­ter és Ka­ta­lin Oroszországának ku­po­la­épí­té­sze­té­bõl. Le tud­juk ta­gad­ni, hogy volt egy ilyen kor­sza­ka Ma­gyar­or­szág­nak, ami­kor ezek ér­té­ket je­len­tet­tek? Nem le­het le­ta­gad­ni. Azu­tán ott van­nak a hom­lok­za­ton a mû­ve­lõd­ni vá­gyó dol­go­zó nép alak­jai a trak­to­ris­ta lány­tól a szem­üve­ges ve­gyé­szig. Eze­ket mi­to­ló­gi­ai fi­gu­rák­ra vis­­sza­cse­rél­ni ne­héz lesz. A har­ma­dik, ami­tõl még meg le­het­ne vál­ni, az a te­rek már­vány­bur­ko­la­ta, en­nek ih­le­tõ­je a moszk­vai met­ró. Fe­hér- és vörös­már­vá­nyok van­nak ben­ne, utób­bi a leg­erõ­tel­jes­eb­ben a vér­vö­rös Mun­kás­moz­gal­mi Mú­ze­um au­lá­já­ban tom­bolt. Ab­ban több vö­rös van, mint a Le­nin Ma­u­zó­le­um­ban. De hát tu­laj­don­kép­pen az a kér­dés, hogy egy épü­let, amely­nek foly­to­nos tör­té­ne­te van, meg­foszt­ha­tó-e a tör­té­ne­té­nek va­la­me­lyik sza­ka­szá­tól, vagy ki­emel­he­tõ-e eb­bõl a tör­té­net­bõl egyet­len elem vagy kor­szak? Az 1950-es, 1960-as, 1970-es évek mosz­ko­vi­ta kul­tú­rá­já­nak van-e he­lye az épü­le­ten? Vagy más­ként: vissza le­het-e csa­var­ni egy mû­em­lék ki­lo­mé­ter­órá­ját? Azt gon­do­lom, hogy a vis­­sza­csa­va­rás a tör­té­ne­lem­­mel szem­ben ta­nú­sí­tott vo­lun­ta­ris­ta ma­ga­tar­tás. Ez nem jön be, ezt le­lep­le­zik, a har­ma­dik ro­ko­kó­ról pe­dig ki fog de­rül­ni, hogy bul­ga­ko­vi fo­ga­lom­mal él­ve har­mad­la­gos fris­ses­sé­gû, az­az bûz­lik. És bûz­lik az a tár­sa­da­lom is, amely ilyes­mi­vel fog­lal­ko­zik.

– Te­hát hagy­juk így az épü­le­tet?

– Igen. Nem ér an­­nyit, mint ahány év­be ez ke­rül­ne.

– Mi a hely­zet a Szent György tér át­épí­té­sé­vel, hi­szen ez is kulcs­fon­tos­sá­gú a Várnegyed jö­võ­je szem­pont­já­ból. Ide a Potzner-féle terv a Te­le­ki-pa­lo­ta új­já­épí­té­se mel­lett egy ha­gyo­mány­õr­zés­re szánt Szent György-há­zat, egy Ma­gyar­ság Há­zát, il­let­ve a túl­só ol­dal­ra a XXI. szá­za­di Ma­gya­rok Ha­gya­té­ka Há­zát ál­mod­ta.

– Nem tu­dom, mi le­het­ne a tar­tal­ma ezek­nek a há­zak­nak, azt sem, mi­ért kell egy a ma­gyar­ság­nak, s egy má­sik a ha­gya­ték­nak. Ide sok min­dent ál­mod­tak már, egy ka­na­dai be­ru­há­zó a ki­lenc­ve­nes évek­ben vi­gal­mi ne­gye­det akart itt lé­te­sí­te­ni. Mind­ez az­zal kap­cso­ló­dik ös­­sze, hogy a Vár men­­nyi­ben a nem­ze­té és men­­nyi­re ma­gán­el­kép­ze­lé­sek szín­te­re. De mind­ez megint csak ös­­sze­függ a funk­ció kér­dé­sé­vel és a vo­lun­ta­riz­mus­sal. Po­li­ti­ku­sok és épí­té­szek gya­ko­ri tév­hi­te, hogy le­het­sé­ges mû­em­lé­ket lé­te­sí­te­ni, még­pe­dig le­he­tõ­leg zöld­me­zõ­sen. El­ha­tá­ro­zom, hogy va­la­mi mû­em­lék lesz, és úgy épí­tem meg, hogy az mû­em­lék le­gyen. Mû­em­lé­ket azon­ban nem le­het lét­re­hoz­ni. Ah­hoz elõbb meg kell hal­ni, és el kell tel­nie egy idõ­nek, míg va­la­mi­nek a mû­em­lék jel­le­ge ki­kris­tá­lyo­so­dik, és ak­kor mint kor­do­ku­men­tum és mint az esz­té­ti­kum hor­do­zó­ja meg­je­len­het. Ezt meg­ren­del­ni nem le­het.

Comments

kommentek

Cimkék: