Kulturális-közéleti havilap | 2017


2015 augusztus Interjú


Vicsek Ferenc: „A bűnpártolás nem évül el” – Gőgös Zoltánnal beszélget Vicsek Ferenc

– Majd be­szé­lünk a szo­ci­a­lis­ta párt kü­lö­nös hely­ze­té­rõl is, de elõbb fel­ten­nék né­hány egé­szen sze­mé­lyes kér­dést. Ha be­le­néz a vis­­sza­pil­lan­tó tü­kör­be, ak­kor mit lát a tá­vo­li múlt­ban? Hon­nan in­dult?

– Azt a há­rom­száz­nyolc­van­hat la­ko­sú fa­lut lá­tom, ahol még a hat­va­nas évek vé­gén is meg­osz­tott osz­tá­lyok vol­tak az is­ko­lá­ban. Az el­sõ­sök a har­ma­di­ko­sok­kal, a má­so­di­ko­sok a ne­gye­di­ke­sek­kel ül­tek egy-egy osz­tály­ban. Pá­pá­tól 17 ki­lo­mé­ter­re van Dabrony, ahol ak­ko­ri­ban az is­ko­lá­ban volt csen­des óra meg han­gos óra is, meg­muk­kan­ni sem sza­ba­dott az egyik­ben, és sza­ba­don le­he­tett be­szél­get­ni a má­sik­ban. Fel­sõ­be már egy fa­lu­val ar­rébb, Nagyalásonyba jár­tam, aho­va az öt szom­szé­dos köz­ség­bõl hord­ták a gye­re­ke­ket. Ma ki­lenc te­le­pü­lés­rõl gyûj­tik ös­­sze a köly­kö­ket ah­hoz, hogy ne kell­jen be­csuk­ni az is­ko­lát. Fo­lya­ma­to­san csök­ken a né­pes­ség, nagy az el­ván­do­ro­lás a vá­ros­ba. Én 74-ben ke­rül­tem Pá­pá­ra, a kol­lé­gi­um­ba, on­nan az­tán to­vább a fõ­is­ko­lá­ra, és 84-ben jöt­tem visz­­sza, ak­kor a fe­le­sé­gem­mel már ide is köl­töz­tünk, mind­ket­ten itt ta­lál­tunk mun­kát.

– Néz­zünk egy ki­csit még visszább.

– Anyai nagy­apám ács volt. Az anyai ágon min­den­ki más ott­hon dol­go­zott, és a föl­de­ken. Apám volt az el­sõ, aki fel­jebb emel­ke­dett. Fa­vá­gó volt, majd fa­ki­ter­me­lõ mun­kás, és ab­ból lett bri­gád­ve­ze­tõ, az­tán el­vé­gez­te a tech­ni­ku­mot Keszt­he­lyen. Apám ap­ja volt a te­jes­em­ber a fa­lu­ban, õ ke­zel­te a fa­lu­nak a te­jét, õ volt a csar­no­kos. Apám a tech­ni­kum után lett üzem­egy­ség-ve­ze­tõ, az­tán 63-ban té­esz­el­nök, de ké­sõbb sem vég­zett fel­sõbb is­ko­lát. Az ösz­tö­nös tu­laj­don­sá­ga­i­val lett a kö­zös­ség ve­ze­tõ­je, és egé­szen 92-ig csi­nál­ta, ad­dig min­dig új­ra­vá­lasz­tot­ták. Hu­szon­ki­lenc évig ve­zet­te a kö­zös­sé­get. És én eb­be nõt­tem be­le. Reg­gel négy­kor el­ment ott­hon­ról, hogy meg­néz­ze min­de­nütt, ren­de­sen fej­nek-e, van-e gond bár­mi­vel. Ak­kor a csa­lá­dok­nál is vol­tak a gaz­da­ság­ból ál­la­tok. Az­tán ha­za­jött hét­kor, és ami még haj­nal­rólma­radt fér­fi­mun­ka, azt el­ren­dez­te a nagy­apám­mal, és per­sze ve­lem, az­tán szé­pen át­öl­tö­zött, és be­ment a té­esz­iro­dá­ba. Dél­ben ha­za­jött, az ebéd után pe­dig min­den­ki aludt egy órát. Utá­na ment vis­­sza. Az a mû­szak egé­szen es­te nyol­cig tar­tott.

– Mi volt eb­ben a be­le­nö­vés?

– Ötö­di­kes ko­rom­ban már jár­tam dol­goz­ni az er­dõ­be, cse­me­té­ket ül­tet­tünk.

– Mi­kor de­rült ki, hogy van esé­lye a to­vább­ta­nu­lás­ra?

– He­te­dik­ben ne­kem még csak két tan­tárgy­ból volt ké­pe­sí­tett ta­ná­rom, a töb­bi mind ké­pe­sí­tés nél­kül ta­ní­tott. Já­ro­gat­tam ta­nul­má­nyi ver­se­nyek­re, fõ­leg ma­te­ma­ti­ká­ból. Föld­rajz­ból me­gyei ver­senyt is nyer­tem.

– A bal­ol­da­li el­kö­te­le­zett­sé­ge már ek­kor el­dõlt? Mond­juk azért, mert édes­ap­ja a rend­szer­nek kö­szön­het­te a fel­emel­ke­dé­sét?

– Az egy­ér­tel­mû. Nagy­apám na­gyon sok­szor mond­ta: fi­am, ha nincs a rend­szer­vál­tás 45-ben, ak­kor mi nincs­te­len cse­lé­dek len­nénk ma is. Így meg szak­mát ta­nul­ha­tott, ács lett, gaz­dál­kod­hat­tunk is. Per­sze ret­ten­tõ ide­ges volt, ami­kor be kel­lett vin­ni a te­he­net a té­esz­be, az meg­vi­sel­te, de az­tán a meg­él­he­tés jól ala­kult, és az meg­nyug­tat­ta.

– A té­esz­el­nök gyer­me­ke­ként vol­tak ki­vált­sá­gai?

– Apám fi­ze­té­se a trak­to­ros fi­ze­té­sé­nek a dup­lá­ja volt. Mint min­den­ki más, mi is tar­tot­tunk ott­hon ál­la­tot, te­he­net is, disz­nót is. Jól él­tünk. Igaz, le­mez­ját­szót elõ­ször a fa­lu klub­já­ban lát­tam, ahol a he­lyi csiz­ma­dia, Susz­ter Jan­csi bá­csi fel­ügyelt ránk, oda jár­tunk ping­pon­goz­ni, köny­ve­ket köl­csö­nöz­ni, jó éle­tünk volt. Ha jól em­lék­szem, ta­lán 75-ben volt az el­sõ hor­doz­ha­tó rá­di­óm.

– A sze­gé­nyek­hez ké­pest él­tek jól?

– Nem na­gyon volt sze­gény em­ber ak­ko­ri­ban a fa­lu­ban. Olyan idõ­szak­ban nõt­tem fel, ami­kor szin­te min­den­ki­nek volt má­sod­ál­lá­sa, hiz­lal­ták a disz­nót, azt ko­or­di­nál­ta a té­esz, az egész rend­szer ar­ra épült, hogy ezer­fé­le dol­got le­he­tett csi­nál­ni. Nyá­ron le­he­tett li­bát tép­ni, má­sok a ker­té­szet­ben ta­lál­tak ma­guk­nak mun­kát. A fi­a­ta­lok is be­száll­tak, se­gí­tet­tünk az idõ­sek­nek, ga­bo­nát hord­tuk a há­zak­hoz. Amit ke­res­tünk, ab­ból men­tük a Ba­la­ton­ra, és ott két nap alatt el­ver­tük a ke­res­ményt. Ti­zen­öt éves ko­rom­tól há­rom nya­rat már vé­gig­arat­tam mint se­géd­ve­ze­tõ, majd kom­báj­nos. In­nen ered­het a mû­sza­ki vé­nám. Én min­dig a trak­to­ro­kat büty­köl­tem. Gö­döl­lõ­re sze­ret­tem vol­na men­ni, de oda nem vet­tek fel, ezért kö­töt­tem ki Nyír­egy­há­zán. Ott let­tem az­tán in­kább kö­zös­sé­gi em­ber. A kol­lé­gi­um­ban pél­dá­ul tit­kár.

– Nyír­egy­há­zán ké­pez­ték ak­kor a té­e­szek mû­sza­ki ve­ze­tõ­it?

– Igen. A fõ­is­ko­la után a pá­pai ál­la­mi gaz­da­ság­nál let­tem gé­pész­gya­kor­nok. A ka­to­na­ság­ból már mû­sza­ki ága­zat­ve­ze­tõ­nek jöt­tem vis­­sza, ott volt üre­se­dés, sze­ren­csém volt, de bi­zo­nyá­ra meg­fe­lel­tem, azt csi­nál­tam ti­zen­ki­lenc évig.

– A po­li­ti­kai kar­ri­er­je szem­pont­já­ból ez az idõ­szak akár úgy is ne­vez­he­tõ: vak­folt. Sem­mi­lyen po­li­ti­kai te­vé­keny­sé­get nem vég­zett. Van még a szo­ci­a­lis­ta párt­ban va­la­ki, aki az if­jú­sá­gát gép­mû­he­lyek­ben töl­töt­te?

– Fo­gal­mam sincs. Nem néz­tem utá­na.

– De fel­tûnt vol­na…

– Én ko­ráb­ban so­ha sem­mi­lyen párt­ap­pa­rá­tus­nak nem vol­tam ré­sze. Csak an­­nyi­ban érin­tett meg a po­li­ti­ka, hogy az ál­la­mi gaz­da­ság­nál na­gyon ko­moly KISZ-élet volt. Mi nem po­li­ti­zál­tunk, ha­nem jó kö­zös­ség ala­kult ki. Az ezer­öt­szá­zas lét­szám­ból 160 em­ber­nek volt fel­sõ­fo­kú vég­zett­sé­ge. Per­sze min­den­ki fi­a­tal volt. Ter­mé­sze­te­sen ala­kult csa­pat­tá a ban­da.

– Le­he­tett vol­na zöld­bá­ró?

– So­ha nem haj­tot­tam ar­ra. Ab­ban a té­esz­ben, amit apám ve­ze­tett, ne­kem há­rom ti­zed szá­za­lé­kom van. Ki­ké­rik a vé­le­mé­nye­met, szá­mí­ta­nak rám, de so­ha nem akar­tam ott ve­ze­tõ len­ni.

– Mi a zöld­bá­rók és Gõ­gös Zol­tán ag­rár­stra­té­gi­á­ja kö­zött a kü­lönb­ség?

– Nem hi­szek a nagy­üze­mek ki­zá­ró­la­gos­sá­gá­ban. És nem hi­szek a kis, csa­lá­di gaz­da­sá­gok ki­zá­ró­la­gos­sá­gá­ban sem. A vi­dé­ki élet ar­ról szól, hogy kell él­ni, de kell él­ni hagy­ni is. Ma is jól mû­köd­het, ami a nyolc­va­nas évek­ben na­gyon be­vált. A nagy­gaz­da­sá­gok és a ki­csik szé­pen ki­egé­szí­tet­ték egy­mást. Azt vizs­gá­lom, ho­gyan le­het­ne ezt a mo­dellt vis­­sza­hoz­ni.

– Se­hogy. Ez nem ver­seny­ké­pes.

– Most is van olyan gaz­da­ság, ahol jól mû­kö­dik ez a szisz­té­ma. Mi­ért ne le­het­ne vis­­sza­hoz­ni? A CNC-esz­ter­gát ma is be le­het ten­ni egy üres té­esz­mû­hely­be, és ott gyárt­hat­nák, amit kell.

– Van­nak ilyen mû­he­lyek?

– Ren­ge­teg al­kat­rész­gyár­tó van. Csak ma nem ilyen az ösz­tön­zés. A multikat sem úgy pres­­szi­o­nál­ták, hogy he­lyez­ze­nek ki gyár­tást a fal­vak­ba, bár­ho­va. A kor­mány­nak meg lett vol­na er­re a le­he­tõ­sé­ge.

– Ez a kon­cep­ció biz­to­san az el­len­ke­zõ­je an­nak, amit Or­bán Vik­tor kép­vi­sel.

– Nem egé­szen az el­len­ke­zõ­je. An­­nyi­ban nem, hogy õ a pa­raszt­gaz­da­ság­ok­ra osz­ta­ná ki ezt a fel­ada­tot, én meg ál­lí­tom, hogy azok er­re al­kal­mat­la­nok. A csa­lá­di gaz­da­ság­nak is szük­sé­ge van a na­gyobb test­vér­re. A szá­rí­tó­ba õk is be­vi­szik a ter­ményt, mi­nek min­den­ki­nek sa­ját szá­rí­tó? Mi­nek ven­ne hi­das trak­tort a per­me­te­zés­hez, ha az száz­mil­li­ó­ba ke­rül, ami­kor ki­bé­rel­he­ti a cég trak­to­rát, hi­szen a cég nem­csak ter­mel, ha­nem szol­gál­tat is. A nagy­nak is van elõ­nye, a ki­csi­nek is. A csa­lá­di bir­to­kon min­den­ki csak a sa­ját jö­ve­del­mét ter­me­li meg, és en­nek ér­de­ké­ben szé­pen együtt­mû­köd­nek a na­gyok­kal. Hadd te­gyem hoz­zá, ne­kem már az sem tet­szik, ahogy a csa­lá­di gaz­da­sá­gok mel­lett egy­re gyak­rab­ban fel­tû­nik a cse­léd­ség. La­kó­ko­csi­ban la­kik, kap ka­ját, pi­át, de annyit so­ha­sem ke­res­het, hogy a sa­ját lá­bá­ra áll­has­son. Sen­ki nincs be­je­lent­ve. Ez nem az én vi­lá­gom.

– Van, aki ha­son­ló­an gon­dol­ko­zik az or­szág­ban?

– So­kan van­nak. Azok a ko­ráb­bi ve­ze­tõk, akik nem ha­rá­csol­tak ösz­­sze ma­guk­nak or­szág­ré­sze­ket, ha­nem tisz­tes­sé­ge­sen dol­goz­tak, és mun­kát ad­tak a kö­zös­ség­nek, ahol él­tek. Ma is van olyan al­föl­di cég, amely­nek a Ba­la­to­non van üdü­lõ­je a mun­ka­tár­sai szá­má­ra, in­gyen ebé­del­nek a mun­ka­hely­ükön az al­kal­ma­zot­tak, va­gyis a ve­ze­tõ úgy ér­zi, hogy a kö­zös­ség elõbb­re va­ló, mint a sa­ját gaz­da­go­dá­sa. Nem sze­gé­nyek, de nem is mil­li­ár­do­sok. Sze­rin­tem a zöld­bá­ró és az oli­gar­cha kö­zött óri­á­si a kü­lönb­ség: a zöld­bá­ró­nak ugyan­olyan sza­ros a csiz­má­ja, mint az ál­lat­te­nyész­tõ­nek a mar­ha­te­le­pen. Az oli­gar­cha pe­dig kom­pu­ter­rõl irá­nyít, mond­juk Mal­lor­cá­ról.

– Vagy egy ká­vé­ház­ból, Pest­rõl.

– Ha az em­ber na­pon­ta ta­lál­ko­zik az al­kal­ma­zot­ta­i­val, ak­kor tud­ja, hogy mi a kol­lé­gái prob­lé­má­ja. Be­jön a trak­to­ros fe­le­sé­ge, és azt mond­ja, Zo­li, teg­nap volt fi­ze­tés, és az em­ber el­ját­szot­ta a nye­rõ­gé­pen az egé­szet. Pél­dá­ul ezért sem le­het azon cso­dál­koz­ni, hogy én nem va­gyok játékgéppárti. De a lé­nyeg: ilyen­kor le­het okos­kod­ni is, meg a baj­ra va­la­mi meg­ol­dást ta­lál­ni. Mond­tam, adok elõ­le­get a kö­vet­ke­zõ ha­vi bér­bõl, az­tán majd vis­­sza­adod, ha tu­dod. És egy ré­sze vis­­sza­jött. Egy­szer be­jött a te­lep­ve­ze­tõ, hogy baj van, fõ­nök, az ös­­szes fe­jõ ré­szeg. Volt egy Sán­dor-nap, és köz­tük egy Sán­dor, és en­­nyi. De nem hagy­hat­tuk a te­he­nek­ben a te­jet. Ak­kor le­ment a te­lep­ve­ze­tõ meg két sze­re­lõ meg én, és né­gyen le­fej­tük az ál­lo­mányt.

– Hon­nan van ön­ben az ele­men­tá­ris in­du­lat az új­ná­cik el­len?

– Két oka van. Még di­ák­ko­rom­ban vol­tam Ausch­witz­ban, egy­részt on­nan…

– Vol­tak a fa­lu­ban zsi­dók?

– Csak a bol­tos, Mar­ton Bé­la bá­csi. Sze­ret­ték a fa­lu­ban, min­den­kin se­gí­tett. Per­sze ÁFÉSZ-bolt volt az övé, ak­kor az le­he­tett. A má­sik: kol­lé­gis­ta ko­rom­ban több­ször be­men­tünk a zsi­na­gó­gá­ba Pá­pán. Jó­val ké­sõbb jó­ba is let­tünk a he­lyi zsi­dó kul­tu­rá­lis egye­sü­let ve­ze­tõ­jé­vel, akit on­nan is­me­rek rég­rõl, hogy min­dig õ te­me­tett, ha nem egy­há­zi te­me­tést kér­tek a kör­nyé­ken. Vis­­sza a kér­dés­re: én azért gyû­lö­löm az új­ná­ci ban­dát, mert lá­tom, hogy mi­ket ír­nak. Ar­ról több tu­dó­sí­tás meg­je­lent, ami­kor az or­szá­gos ren­dez­vé­nyen be­jött az em­lék­vo­nat, és a he­lyi Job­bik ve­ze­tõ­je, aki né­hány mé­ter­re állt tõ­lem, azt mond­ta a ha­ver­ja­i­nak, hogy õ szí­ve sze­rint a csok­rot a ká­pó­ra rak­ná, ar­ra, aki a zsi­dók­ra vi­gyá­zott a va­go­nok­nál, hogy meg ne szök­je­nek. Ezt meg­hal­lot­tuk töb­ben. Én le­ír­tam. Azt mond­tam, hogy te egy mocs­kos, sze­mét ná­ci vagy. Õ be­pe­relt. Majd vis­­sza­von­ta, mert a bí­ró­ság ki­mond­ta ró­luk, hogy õk azok.

– Mi­lyen is­ko­lák­ba járt még?

– El­vé­gez­tem a pénz­ügyi és szám­vi­te­li fõ­is­ko­lát Za­la­eger­sze­gen, és Gyön­gyö­sön a vi­dék­fej­lesz­té­sit.

– Nem ér­zi ma­gát egye­dül a szo­ci­a­lis­ta párt­ban? Egy nyel­vet be­szél­nek?

– Hát, az a baj, hogy sok­szor nem ér­tem õket. Idõn­ként ne­kem nem stim­mel an­nak a lo­gi­ká­ja, ahogy gon­dol­kod­nak. Ki­csit más sróf­ra jár az agyam. Ez a min­dent alá­ren­de­lek a pil­la­nat­nyi po­li­ti­kai ér­dek­nek, ez ne­kem nem megy. Azt a nyo­mást, hogy nem le­het egy pil­la­nat­ra sem meg­áll­ni, kis le­ve­gõ­vé­tel­re sem, ezt nem sze­re­tem. Mon­dok egy pél­dát. Eb­ben ki­sebb­ség­ben ma­rad­tam, amit tu­do­má­sul is ve­szek, de én sem­mi­kép­pen nem tá­mo­gat­nám az olim­pi­át. Én nem tu­dok flan­­cot el­kép­zel­ni, ami­kor fa­lun éhez­nek az em­be­rek.

– Ez len­ne a ren­des bal­ol­da­li po­li­ti­ka.

– Ilyen­kor sze­rin­tem azt kel­le­ne mon­da­ni, fel­ve­szem a kesz­tyût, és be­le­ál­lok ab­ba a szto­ri­ba, mert ha ki­van a seg­gem, ak­kor nem ve­szek fe­lül­re szmo­kin­got.

– Azt mond­ták, hogy több lesz a be­vé­tel az olim­pi­á­ból, mint a ki­adás.

– Egy cso­mó költ­sé­get meg nem szá­mol­tak be­le. Ele­ve úgy sza­vaz­tak meg va­la­mit, hogy az ezer­há­rom­száz ol­dal­ból pá­rat lát­tak csak. Az a lo­pás­nak a ra­vasz mód­ja, ami­re ké­szül a kor­mány. Most tár­gyal­tuk az úszó-vébé-t. Már lát­szik, hogy nem­csak azok a te­rü­le­tek let­tek ki­sa­já­tít­va, amelyek kel­lettek, ha­nem a Garancsi-féle biz­nisz nagy­ban hí­zik. Ha olyan kor­má­nya van az or­szág­nak, amely min­dig azt né­zi, mit le­het­ne el­lop­ni, ilyen­kor le­het szem­be is men­ni. Ilyen tí­pu­sú konf­lik­tu­sa­im vol­tak a párt­ban. Meg még lesz­nek is. De én eze­ket nem te­kin­tem ki­bé­kít­he­tet­len el­len­té­tek­nek. Van, ami­rõl meg tu­dom gyõz­ni õket, van, ami­rõl nem. Az per­sze baj, ha nincs kö­zös ál­lás­pont­ja a párt­nak, mert ak­kor el­kez­­dõ­dik a ki­be­szé­lés. Ezt még min­dig nem csi­nál­juk jól. A me­ne­kült­ügy­rõl is egé­szen mást gon­do­lok. Sze­rin­tem né­hány ezer me­ne­kült­nek len­ne Ma­gyar­or­szá­gon mun­ka. Per­sze nem egy­sze­rû a me­ne­kül­tek al­kal­ma­zá­sa, be­ta­ní­tá­sa, de több ér­tel­me van, mint a ke­rí­tés­nek. Ar­ra az unió is ad­na pénzt, ha ké­pez­nénk a be­ván­dor­ló­kat. So­kan jól jár­ná­nak az­zal a gaz­dák kö­zül is. En­nek el­le­né­re fe­gyel­me­zett em­ber va­gyok, és tu­do­má­sul ve­szem azt is, ha a kö­zös­ség­ben a több­ség más­hogy dönt.

– Van itt még egy lyuk az élet­rajz­ban. Gráf Jó­zsef­nek ho­gyan ju­tott eszé­be?

– So­kat küld­tek en­gem a me­gyei párt­szer­ve­zet­tõl egyez­te­té­sek­re a mi­nisz­té­ri­um­ba még 2002 elõtt. Vá­ro­si párt­el­nök is vol­tam, ön­kor­mány­zat­ban is kép­vi­se­lõ, a he­lyi po­li­ti­ká­val fog­lal­koz­tam. Már 94 és 98 kö­zött ta­nács­adó­ja vol­tam az ak­ko­ri ag­rár­mi­nisz­te­rek­nek. Ott fi­gyel­het­tek fel rám, így let­tem 2002-ben kép­vi­se­lõ, és mi­u­tán a Jó­zsi­val a szak­má­ról sok min­den­ben ugyan­úgy gon­dol­kod­tunk, 2006-ban let­tem ál­lam­tit­kár mel­let­te.

– Már nya­kig va­gyunk a párt­po­li­ti­ká­ban. Kezd­jük el a má­sik in­ter­jút. A leg­utób­bi köz­vé­le­mény-ku­ta­tá­si ada­tok jú­ni­us ele­jén azt mu­tat­ják, hogy a szo­ci­a­lis­ta párt tá­mo­ga­tott­sá­ga to­vább csök­ken, nõ a le­ma­ra­dá­sa a Job­bik mö­gött, a Fi­desz elõ­nye több mint két­sze­res. Egy éve a párt el­nök­he­lyet­te­se. Úgy vá­gott be­le a mun­ká­ba, hogy ez­zel a párt­tal még van mit kez­de­ni. Most ho­gyan lát­ja, si­ke­rült?

– A szer­ve­ze­ti meg­újí­tá­son lé­nye­gé­ben túl va­gyunk. Ko­ráb­ban fo­ko­za­to­san le­épült a sze­mé­lyes há­ló, amely még a múlt­ból ma­radt ránk. Ar­ra gon­do­lok, hogy vol­tak he­lyi po­li­ti­ku­sok, aki­ket meg le­he­tett ke­res­ni, ha va­la­mi he­lyi ügy adó­dott. Az el­ko­pás egyik ma­gya­rá­za­ta, hogy a he­lyi ak­ti­vis­tá­ink je­len­tõs ré­sze ki­öre­ge­dett. Ezért kel­lett új há­ló­za­tot épí­te­nünk. Azt mond­ha­tom, hogy a há­ló­zat 90 szá­za­lé­kos, ezt úgy kell ér­te­ni, hogy min­den­hol van va­la­ki, de nem min­den­hol jó az em­ber, akit ta­lál­tunk. Azért tar­tom ezt fon­tos­nak, mert én ab­ban nem hi­szek, hogy ki­mon­dot­tan mé­dia­párt­tal kor­mány­ké­pes erõt le­het csi­nál­ni. Ah­hoz kö­ze­lebb kell ke­rül­ni az em­be­rek­hez.

Ezt a Job­bik már be­bi­zo­nyí­tot­ta.

– Rész­ben igen, de azért sok ab­ban a rek­lám, hogy be­áll­tak min­de­nütt fát vág­ni. De­hogy. Egy-két he­lyen csi­nál­ták, és so­kat be­szél­tek ró­la. Szó se ró­la, õk hely­ben je­len van­nak. Ezt a fel­ada­tot mi két­ezer kö­rül en­ged­tük el. A kor­mány­zás mel­lett nem ju­tott er­re fi­gye­lem. Ami­re még össz­pon­to­sí­ta­ni kell, az a szol­gál­ta­tó tí­pu­sú MSZP, ami­hez hoz­zá­szok­tak ko­ráb­ban az em­be­rek. Hogy le­gyen in­gye­nes jog­se­gély­szol­gá­la­tunk, a na­gyobb vá­ro­sok­ban leg­alább­is. Le­gye­nek olyan ak­ci­ó­ink, ame­lyek a sze­gé­nyeb­be­ken se­gí­te­nek. Mon­dok pél­dát: most volt ru­ha­osz­tás, étel­osz­tás.

Ezek­rõl sem­mit nem hal­la­ni.

– Azért nem le­het ezek­rõl tud­ni, mert ezek nem hírek.

A tá­mo­ga­tott­ság nem csak a hí­rek­tõl nõ. De az ilyen ak­ci­ók­tól nem nõtt.

– Ön­ma­gá­ban et­tõl nem nõ a tá­mo­ga­tott­ság, de ezek nél­kül az ak­ci­ók nél­kül biz­tos nem tud­na az MSZP nép­sze­rûbb len­ni. Van egy vi­lá­gos me­net­ren­dünk 2017-ig. A tár­sa­dal­mi nyi­tás­ról szól 2015 és 16 ele­je. 2016 vé­gé­re elõ kell áll­nunk olyan al­ter­na­tív szak­mai anyag­gal, amely a tár­sa­da­lom szá­má­ra egy­ér­tel­mû­vé te­szi, hogy mi sok­kal job­ban kor­má­nyoz­nánk az or­szá­got, mint ahogy a Fi­desz ve­ze­ti. Egy­elõ­re nem így gon­dol­ják az em­be­rek, de még van idõ.

És mi az üze­net?

– Nem­csak az üze­net kell, kel­le­nek új em­be­rek is. Ad­dig­ra ga­tyá­ba kell ráz­ni a szö­vet­sé­gi po­li­ti­kát, hogy min­den­ki pon­to­san tud­ja, ne­ki mi a dol­ga. Eh­hez majd kell egy olyan ki­vá­lasz­tá­si rend­szer, amely­­lyel meg­old­ha­tó a kö­zös fel­lé­pés 2018-ban.

Ve­gyük egyen­ként. A szak­mai prog­ram elõtt kel­le­ne még va­la­mi, ne­vez­zük új iden­ti­tás­nak. Ahogy a rend­szer­vál­tás ide­jén a re­formszo­ci­a­lis­ták lét­re­hoz­ták az MSZMP-bõl az MSZP-t, most is va­la­mi ha­son­ló nagy­ság­ren­dû vál­to­zás len­dít­het­né át a pár­tot a sza­ka­dék fe­lett. En­nek még az elõ­je­le­it se lát­ni. Csak azért ho­zom ezt szó­ba, mert a föld­bér­le­tek el­le­ni fel­lé­pé­sé­vel, a Kis­han­tos mel­let­ti ki­ál­lá­sá­val mint­ha fel­vil­lant vol­na va­la­mi az új hang­ütés­bõl, az új mun­ka­mód­szer­bõl, de nem lá­tok má­so­kat, akik ha­son­ló­an fel­ké­szül­ten és ha­tá­ro­zot­tan áll­tak vol­na ki azok mel­lett, aki­ket sú­lyos igaz­ság­ta­lan­sá­gok ér­tek az el­múlt évek­ben. Nincs sok­kal több konf­ron­tá­ció, nin­cse­nek nyer­sebb szö­ve­gek an­nál, ahogy min­dig is po­li­ti­zál­gat­tak a szo­ci­a­lis­ták.

– Ér­tem én, és ezen dol­go­zunk. Már­mint azon, hogy a két­har­ma­dos sok­kot ki­he­ver­je, túl­él­je a párt. Ez most a leg­na­gyobb meccs a párt­ban. Az apá­ti­á­ból csak úgy le­het ki­jön­ni, ha túl­lép a párt a ha­gyo­má­nyon, hogy min­dig bent­rõl, ma­gunk kö­zül vá­lasz­tot­tunk új sze­rep­lõ­ket, he­lyi em­be­re­ket, egye­bet. Amíg nagy nép­párt volt az MSZP, ad­dig ezt meg le­he­tett csi­nál­ni, mert nem is na­gyon vol­tak más sze­rep­lõk ezen a tér­fé­len. Hoz­zá kell ten­ni, hogy az or­szág je­len­tõs ré­szén most sincs iga­zi kon­ku­ren­ci­á­ja a szo­ci­a­lis­ták­nak.

Bal­ol­da­li, sa­ját, bel­sõ kon­ku­ren­cia… hát az sincs.

– Mi azt gon­dol­juk, hogy len­ne, de az nem biz­tos, hogy õket ott hely­ben el­fo­gad­ják az em­be­rek. Már­mint a párt he­lyi tag­jai. Ne­künk az is sú­lyos gond, hogy a kis­te­le­pü­lé­si kap­cso­lat­rend­sze­rünk is ki­öre­ge­dett. Az új kap­cso­la­ti há­ló ki­ala­kí­tá­sa na­gyon stra­pás, és szin­te elöl­rõl kell kez­de­nünk a mun­kát. Rend­sze­re­sen já­runk vi­dék­re, de én pél­dá­ul már csak tag­gyû­lés­re nem me­gyek le. Ha po­li­ti­kai fó­ru­mot tart­ha­tok, ak­kor szí­ve­sen, mert so­kan van­nak még min­dig, akik kí­ván­csi­ak ar­ra, hogy mi tud­nánk-e raj­tuk se­gí­te­ni. Ar­ról kell meg­gyõz­ni szin­te egyen­ként az em­be­re­ket, hogy mi kép­vi­sel­ni tud­juk az ér­de­ke­i­ket. Ez a mun­ka a ki­lenc­ve­nes évek után meg­állt. Szok­ták mon­da­ni, hogy Horn Gyu­la, ha meg­lá­tott ti­zen­öt em­bert a busz­meg­ál­ló­ban, ak­kor oda­ment hoz­zá­juk be­szél­get­ni.

És a nyel­vü­kön szólt hoz­zá­juk.

– Igen, eh­hez az is kell, hogy meg­ért­sék, amit mon­dunk.

Egy ke­ze­men meg tu­dom szá­mol­ni, hogy há­nyan van­nak a párt­ban, akik azon a nyel­ven is be­szél­nek, ame­lyen a gya­lo­go­sok.

– Én elég sok idõt el­töl­töt­tem olyan posz­to­kon, ahol a mun­ka­tár­sa­im tu­dás­szint­je na­gyon tá­vol állt a pro­fes­­szo­ro­ké­tól. Ne­kem el kel­lett ma­gya­ráz­nom a hat ele­mit vég­zett te­he­nész­nek is, hogy mit vá­rok el tõ­le, úgy, hogy meg is ért­se, és ked­ve is le­gyen a mun­ká­hoz. Kint­rõl nem lát­szik, de a mun­kánk­nak az is ré­sze, hogy iszo­nya­to­san sok ügyet in­té­zünk. Na­pon­ta több tu­cat olyan le­ve­let ka­pok, hogy itt és itt van a föl­dem, ké­ne ve­le va­la­mit kez­de­ni, kép­vi­se­lõ úr, se­gít­sen… Ren­ge­teg me­ló van ezek­kel, és azt is lá­tom, hogy a ben­ne rej­lõ kom­mu­ni­ká­ci­ós fe­lü­le­te­ket pe­dig mi egy­ál­ta­lán nem hasz­nál­juk.

En­nek mé­lyebb oka van. Mint­ha még min­dig nem ér­te­nék a szo­ci­a­lis­ták, hogy a mediatizált vi­lág­ban a po­li­ti­ka is egé­szen más ka­rak­te­rû, mint ko­ráb­ban volt. De ta­lán fon­to­sabb, hogy a bal­ol­da­li szo­li­da­ri­tás hang­ja még min­dig nincs el­ta­lál­va.

– El­fo­ga­dom. Ar­ra is em­lék­szem, hogy ami­kor ki­sebb volt a frak­ció, még 94 elõtt, ak­kor az a csa­pat a leg­jobb szak­em­be­rek­bõl állt ös­­sze, akik egy­sé­ges han­gon szó­lal­tak meg, és ren­ge­te­get jár­ták az or­szá­got, ál­lan­dó­an az em­be­rek kö­zött vol­tak. Most is ha­son­ló tem­pó­ban dol­go­zunk, csak mert is­me­ret­le­nek a kép­vi­se­lõ­ink, egy-egy lá­to­ga­tá­suk­nak ki­sebb a hír­ér­té­ke. És so­kat pa­nasz­kod­nak a kol­lé­gák, hogy ren­ge­te­get dol­goz­nak a par­la­ment­ben is, de a nyil­vá­nos­ság­ban az je­le­nik meg, aki­nek job­bak a kap­cso­la­tai.

Vagy job­bat mond…

– A ha­ve­rok vi­szik el a show-t. Ezért ta­ná­csol­tam ne­kik, hogy a vi­dé­ki mé­dia ki van éhez­ve a kép­vi­se­lõk­re. A fi­de­sze­sek nem men­nek, mert fél­nek, vagy nincs ide­jük. Aki­nek köz­jo­gi stal­lu­ma van a mi­e­ink kö­zül, azt kül­döm, men­jen, mert a me­gyé­ben, a me­gyei saj­tó­nak ér­de­kes, amit mond, per­sze ak­kor, ha ér­de­kes, amit mond. És min­den fa­lu­nap­ra el kell men­ni, és akár egy nap nyolc­szor kell pör­köl­tet en­ni, és eset­leg oda is kell pofátlankodni, ha va­la­me­lyik lap mun­ka­tár­sa csak a má­sik vé­le­mé­nyé­re kí­ván­csi, hogy par­don, de én is itt va­gyok… szó­val er­re szü­let­ni kell.

Lát sa­ját ma­gán kí­vül kül­de­té­ses szak­em­bert a me­gyék­ben?

– Van­nak ilyen em­be­rek.

Olya­nok õk, akik bár­mi­kor ki­áll­nak a sa­ját szak­te­rü­let­ükön vi­táz­ni a Fi­des­­szel, a Job­bik­kal, és ké­pe­sek el­hi­tet­ni a hall­ga­tó­ság­gal, hogy a bal­ol­da­li prog­ram jobb, ér­té­ke­sebb, hasz­no­sabb az or­szág­nak, mint amit a jobb­ol­dal kí­nál?

– Sze­rin­tem van­nak ilye­nek. A he­lyi ve­ze­tõ­ink, akik nagy ré­sze új és fi­a­tal, ke­mény, ha­tá­ro­zott, fel­ké­szült. A harc olyan ke­mény, és a Fi­desz olyan ra­fi­nált, hogy amint fel­tû­nik egy ilyen em­be­rünk, a Fi­desz azon­nal meg­pró­bál­ja va­la­hogy le­sze­rel­ni. Vagy meg­tá­mad­ja, és ha ta­lál fo­gást, sa­rok­ba szo­rít­ja, vagy ha nem ta­lál, ak­kor el­ter­jeszt va­la­mit. Ha úgy sem jut­ sem­mi­re, ak­kor meg­pró­bál­ja meg­ven­ni. Ez is ben­ne van a ka­lap­ban. Be­von­ják bi­zott­sá­gi mun­ká­ba, ki­sebb meg­bí­zá­so­kat ad­nak ne­ki, elõ­ször csak tel­je­sen ár­tat­lan fel­ada­to­kat, de ki­ala­kít­ják az együtt­mû­kö­dést, hogy utá­na ne­he­zebb le­gyen konf­ron­tá­lód­nia ott hely­ben. Ezért va­gyok el­le­ne a Job­bik­kal foly­ta­tott együtt­mû­kö­dés­nek. Kö­vet­ke­ze­te­sen ki­ál­lok amel­lett, hogy a mi em­be­re­ink a Job­­bik ál­tal ve­ze­tett vá­ro­sok­ban ne in­teg­rá­lód­ja­nak a szer­ve­zet­be. Én azt tûr­he­tet­len­nek tar­tom, hogy a szo­ci­a­lis­ták be­lesi­mul­ja­nak a jobbikos vá­ros­ve­ze­tés in­téz­mé­nye­i­be.

Mint­ha csak eset­le­ge­sen áll­na ös­­sze va­la­mi­vé, ne­tán párt­tá az, amit a meg­ta­lált he­lyi po­li­ti­ku­sok kép­vi­sel­nek, ami­lyen né­ze­te­ket meg­je­le­ní­te­nek. Úgy ér­zõ­dik, mint­ha nem len­ne stra­té­gia, nem len­ne is­ko­la, nem len­ne olyan erõs vi­lág­né­ze­ti alap, amely mág­nes­ként von­zot­ta vol­na a párt­hoz azo­kat az em­be­re­ket, akik­nek ko­ráb­ban is mély meg­gyõ­zõ­dé­sük volt, hogy ha­za­fi­as kö­te­les­sé­gük a ha­za meg­men­té­se, és ezt a bal­ol­da­li ér­té­kek kép­vi­se­le­té­vel le­het csak iga­zán el­ér­ni.

– Va­ló­szí­nû­leg azért van ez így, mert elõbb bi­zo­nyos ügye­ket le kell zár­nunk. Én ilyen­nek tar­tom a szél­sõ­job­bal va­ló együtt­mû­kö­dés rend­jé­nek ki­ala­kí­tá­sát is. An­nak be­lül­rõl kell jön­nie, hogy an­nak, aki a mi kör­nye­ze­tünk­ben van, a mi pár­tunk­ban van, an­nak eszé­be se jus­son, hogy a Job­bik­kal bár­mi­lyen for­má­ban együtt­mû­köd­jön. Az sze­rin­tem el­kép­zel­he­tet­len, hogy a szo­ci­a­lis­ták ko­a­lí­ci­ós meg­ál­la­po­dást kös­se­nek hely­ben a Job­bik­kal. Csak azért em­lí­tet­tem ezt, mert ez még min­dig a bel­sõ épít­ke­zés ré­sze, ami még min­dig nem hoz nép­sze­rû­sé­get. A tár­sa­dal­mi tá­mo­ga­tott­sá­got az nö­veli majd, ha már tö­me­gek hi­szik el, hogy mi már nem azt csi­nál­nánk, amit az elõ­de­ink tet­tek, ami­kor kor­má­nyoz­tak. Nem mel­les­leg azt már szin­te min­den­ki el­fe­lej­tet­te, hogy 2008-ban vi­lág­gaz­da­sá­gi vál­ság volt. Ar­ra em­lé­kez­nek, hogy el­vet­tük a 13. ha­vi nyug­dí­jat, el­vet­tük a 13. ha­vi fi­ze­tést, és ro­had­tul meg­szo­ron­gat­tuk a né­pet, ami­nek nyil­ván meg­volt az oka. És ezt az el­len­fe­le­ink jól ki is hasz­nál­ják. A Fi­desz tak­ti­ká­ja a kö­vet­ke­zõ: min­ket tel­je­sen el­ta­pos­ni.

Ez majd­nem si­ke­rült.

– Igen. Azért is, mert az a mé­dia­fe­lü­let, ahol ezt õ szaj­kóz­za, be­bo­rít­ja az or­szá­got, és iga­zá­ból vis­­sza­szól­ni meg nincs fe­lü­let.

Ez most ön­kri­ti­ka?

– Ak­kor van csak esé­lyünk ar­ra, hogy a mi meg­szó­la­lá­sunk is hall­ha­tó le­gyen, ha ugyan­olyan ke­mé­nyen és szak­mai ér­vek­kel be­szál­lunk a meccs­be. Ezen dol­go­zunk. És még va­la­mit vi­lá­gos­sá kell ten­ni: hogy nem ma­rad sem­mi bün­tet­le­nül azok­ból a mocs­kos­sá­gok­ból, ami­ket a Fi­desz az or­szág­gal el­kö­ve­tett. Nem bo­szor­kány­ül­dö­zés­rõl van szó, de ar­ról igen, hogy az em­be­rek igaz­ság­ér­zet­ét ret­ten­tõ­en bánt­ja, hogy kis­ki­rály­ok ural­kod­nak vi­dé­ken, egy­sze­rû­en sen­ki nem mer ne­kik szól­ni. Az or­szág­ban van­nak olyan kis­te­le­pü­lé­si pol­gár­mes­te­rek, akik mint a kö­zép­ko­ri föl­des­urak, úgy in­téz­ked­nek hely­ben. Ek­ko­ra ha­tal­muk van. És õk na­gyon-na­gyon be van­nak köt­ve a mos­ta­ni kor­mány­párt­hoz, mert az­zal tart­ják fent a ha­tal­mu­kat, hogy sok­kal több tá­mo­ga­tást kap­nak, mint amen­­nyit más sze­rez­ne a fa­lu­nak, de ezt az elõ­nyü­ket ar­ra is ki­hasz­nál­ják, hogy iszo­nya­tos meg­fé­lem­lí­té­si rend­szert épí­te­nek ki ma­guk alatt. Vagy ala­mizs­nát osz­to­gat­nak. Vi­lá­gos­sá kell ten­ni, hogy ezt nem hagy­juk. Az­tán azt is vi­lá­gos­sá kell ten­ni, hogy nem ma­rad­hat bün­tet­le­nül az a bûn­ül­dö­zõi rend­szer, ame­lyet ki­ala­kí­tot­tak, hogy min­den­kit ki­mos­nak, aki­rõl azt gon­dol­ják, hogy ki kell mos­ni­uk, és min­den­kit meg­vá­dol­nak, aki­rõl úgy gon­dol­ják, hogy az­zal a párt­nak jót tesz­nek. Nem ús­­szák meg, akik eb­ben a mocs­kos já­ték­ban part­ne­rei a Fi­desz­nek.

Va­gyis azt üze­ni a párt a rend­õr­ség­nek, az ügyész­ség­nek…

– …hogy ne si­mul­ja­nak be­le eb­be a rend­szer­be. El­mond­tam teg­nap a par­la­ment­ben is, hogy nem évül el a bûn­pár­to­lás 2018-ban. Egy­mil­lió olyan ese­tünk van, ahol egy­ér­tel­mû­en lát­szik a bûn­pár­to­lás. Ki fog­juk eze­ket a map­pá­kat nyit­ni.

A re­mény­te­len­ség bugy­ra­it sok­szor meg­jár­ták a szo­ci­a­lis­ták az el­múlt idõ­szak­ban. Hány­szor volt a ha­tá­rán an­nak, hogy el­en­ge­di a pár­­tot?

– Több­ször. Leg­elõ­ször ak­kor, ami­kor nem lép­tem be a plat­form­ba, ab­ba, amit Gyurcsány Fe­ri csi­nált. Elõt­te sem vol­tam tag­ja egyet­len plat­form­nak sem. En­nek oka le­het az is, hogy ko­ráb­ban nem vol­tam ma­gas ve­ze­tõi szin­ten. Ki­lenc­ven­ben vol­tam már kép­vi­se­lõ­je­lölt, el­ját­szot­tam a po­fo­zó­gé­pet. Az­tán úgy gon­dol­tam, hogy in­kább ma­ra­dok a csa­lád­nál, meg ren­de­sen csi­ná­lom a szak­mám. 2002-ben már erõ­sen úgy érez­tem, hogy va­la­mi mást is csi­nál­ni sze­ret­nék, mint a szûk szak­mát. Vis­­sza a Fe­ri plat­form­já­hoz. Én re­form­kö­rös vol­tam, ben­ne vol­tam az ala­pí­tók­ban, nem tud­tam el­kép­zel­ni, hogy azt, amit csi­nál­tunk plat­for­mok­kal, szét­szed­jük. Meg­gyõ­zõ­dé­sem volt, hogy a plat­for­mok leg­in­kább egy-egy sze­mély am­bí­ci­ó­it szol­gál­ták. A ta­go­za­tot még ér­tet­tem, de a plat­for­mok nem tet­szet­tek.

…és ak­kor fel­me­rült, hogy in­kább se­ho­va?

– A má­sik eset, ami­kor meg­for­dult a fe­jem­ben, hogy ott­ha­gyom a po­li­ti­zá­lást, az ta­valy má­jus­ban volt, ami­kor nem ke­rül­tem be a par­la­ment­be. Ak­kor el kel­lett azon gon­dol­kod­nom, hogy mi le­gyen a dol­gom. Kap­tam több aján­la­tot, a szak­má­ban, nyil­ván. Ak­kor én le is ír­tam, hogy itt a vé­ge. Az­tán na­gyon so­kan ma­rasz­tal­tak. Mester­házy is. Ren­ge­te­gen je­lez­ték, hogy ne száll­jak ki. Ha nem aka­rok a párt­ban dol­goz­ni, ak­kor ér­dek­kép­vi­se­lõ­ként is le­het dol­gom, de min­den­kép­pen szol­gál­jam az ügyet, már­mint az agráriumot, mert ha ki­szál­lok, ak­kor nem ma­rad­na sen­ki, aki ezt az ügyet vin­né. Na, így ma­rad­tam még­is. De nem so­kon mú­lott. Volt egy ap­ró­ság is, amit nem tud­tam meg­emész­te­ni. Ami­kor az­zal a hü­lye au­tó­pá­lya-mat­ri­cá­val le­ga­zem­be­rez­tek ben­nün­ket. A cse­pe­li kép­vi­se­lõ, Sza­bó Sza­bolcs dob­ta be, hogy mi is meg­sza­vaz­nánk, hogy au­tó­pá­lya-mat­ri­cát ve­hes­sünk ma­gunk­nak a ben­zin­pénz­bõl. Ez an­­nyi­ra fel­bos­­szan­tott, mert ér­tel­met­len volt, hi­szen ne­kem a ben­zin­pénz a ren­ge­teg vi­dé­ki prog­ram mi­att a ben­zin­re se volt elég. A hó­nap fe­lé­nél el­fo­gyott. Ak­kor fel­ment a vér­nyo­má­som. Hi­ány­zik ez ne­kem, hogy ilyen szín­vo­nal­ta­lan po­foz­ko­dás­ba be­le­rán­gas­sa­nak?

– Nem a Fi­desz ta­lál­ta ki az au­tó­­pá­lya-mat­ri­cát?

– De igen, de saj­nos tel­je­sen vé­let­le­nül ez­zel egy idõ­ben tár­gyal­tuk, és mi is tá­mo­gat­tuk a tör­vény­ja­vas­la­tot, hogy pél­dá­ul a ben­zin­kár­tyát a raj­ta­ lé­võ ke­ret ere­jé­ig sza­ba­dab­ban le­hes­sen hasz­nál­ni. Ami­kor ezért le­ga­zem­be­rez­tek ben­nün­ket, na­gyon ide­ges let­tem, és ezt lát­ta a fi­am is. Szó­vá is tet­te: hi­ány­zik ez ne­ked, fa­ter, hogy há­rom dip­lo­má­val, en­­nyi gya­kor­lat­tal, en­­nyi fi­ze­té­sért még mocs­kol­ja­nak is? Azért az fur­csa, hogy most, pár nap­ja, mi­u­tán az LMP, a Job­bik és a Fi­desz ugyan­eb­ben csend­ben meg­egye­zett, mi pe­dig ép­pen az elõbb em­lí­tett té­li tár­sa­dal­mi el­uta­sí­tás mi­att til­ta­koz­tunk, na most még egy mí­nu­szos hír sem lett a dön­tés­bõl.

Szó­val ak­kor nem áll­tam tá­vol at­tól, hogy ki­száll­jak. Csak azért ma­rad­tam, mert ha már el­vál­lal­tam a funk­ci­ót, ak­kor vé­gig­csi­ná­lom. Ná­lunk két év­re vá­laszt­ják a tiszt­ség­vi­se­lõ­ket. Ad­dig biz­tos csi­ná­lom. És amit eb­be be­le le­het pa­kol­ni mun­kát, az ben­ne van. Né­ha erõn felül is, de a lel­ki­is­me­re­tem tisz­ta. Öt­ven­öt éve­sen még bí­rom a ha­vi 6-7 ezer ki­lo­mé­ter ve­ze­tést, de ké­sõbb már biz­tos nem men­ne. Egy do­log biz­tos, hogy én nem fo­gok új pár­tot csi­nál­ni. Mert nem tar­tom ki­zárt­nak, hogy ha el­ma­rad a si­ker, ak­kor majd ez is fel­me­rül, de ab­ban én már nem sze­ret­nék dol­goz­ni. Fel­ve­tik, hogy ak­kor osz­las­suk fel az MSZP-t, és le­gyen egy unió­párt. Amit Gyurcsány mond, pél­dá­ul. Ab­ban rám ne szá­mít­sa­nak. Csi­nál­ja az­zal, aki­vel akar­ja, de ilyen­ben én nem len­nék part­ner. Nem hi­szek ben­ne. Az MSZP-ben vi­szont hi­szek. Ab­ban is, hogy vis­­sza le­het jön­ni.

A szá­mok azt mu­tat­ják, hogy a DK tá­mo­ga­tott­sá­ga nõ, a szo­ci­a­lis­tá­ké csök­ken.

– A DK ve­ze­tõ­jé­nek a mé­dia­tá­mo­ga­tott­sá­ga a hat­száz­szo­ro­sa az MSZP ve­ze­tõ­jéé­nek. Ez óri­á­si elõny.

Az is le­het, hogy jobb mé­dia­sze­rep­lõ. Ér­de­ke­seb­bet mond. Volt mi­nisz­ter­el­nök.

– Tu­dom. Nem is ne­ga­tí­van mond­tam. Az ne­kik elõny. És most mi nem tu­dunk és nem is aka­runk a szeg­rõl le­akasz­ta­ni egy má­sik Gyurcsány Fe­ren­cet. Nincs ná­lunk olyan.

Va­ló­ban nem so­kan van­nak a szo­ci­a­lis­ták­nál, akik­nél az ér­te­lem és az ér­ze­lem egy­mást erõ­sít­ve je­le­nik meg a meg­szó­la­lá­sok­ban. Ön­nek ez nem gond, és ta­lán Korózs La­jos­ be­szé­de­i­nél mû­kö­dik a mo­dell ha­son­ló­an. Az­tán hos­­szú szü­net. Ki van még?

– Az se megy át, ha mi mon­dunk va­la­mit. Leg­utóbb a par­la­ment­ben, a költ­ség­ve­té­si vi­tá­ban na­gyon fel­húz­tak, és tu­dom, ak­kor va­gyok jó, ha fel­pisz­kál­nak, mert ak­kor elõ­jön be­lõ­lem az õs­pa­raszt, de én ezt nem is aka­rom kor­lá­toz­ni ma­gam­ban, eszem ágá­ban sincs vis­­sza­fog­ni ma­gam, ha iga­zam van. De hi­á­ba mond­tam fon­tos dol­go­kat, nem ment át. A mé­di­át nem ér­de­kel­te.

A fel­szó­la­lá­sa­i­mat fel­tet­tük a Youtube-ra, meg meg­osz­tot­tuk, és a szö­veg most tart há­rom­ezer meg­osz­tás­nál. Egyet­len­egy mé­di­át nem ér­de­kelt. Nem fel­hány­tor­ga­tom, mert nem fog­lal­ko­zom ve­le, hogy ma­ga­mat fé­nyez­zem.

Pe­dig kel­le­ne, hogy iz­gas­sa. Ez a po­li­ti­ka. Ha nem jut el a tö­me­gek­hez a mon­da­ni­va­ló­ja, ak­kor a párt szim­pa­ti­zán­sai sem tud­hat­ják, hogy dol­goz­nak a kép­vi­se­lõ­ik. Ez len­ne pél­dá­ul a saj­tó­sok dol­ga. A fel­szó­la­lás té­má­ja az ál­la­mi se­gít­ség­gel le­nyúlt uni­ós föld­tá­mo­ga­tá­sok ügyé­ben 84 sze­rep­lõ el­len in­dí­tott nyo­mo­zás volt, amely­ben fik­tív sze­mé­lyek vagy iga­zi bir­tok­kal nem is ren­del­ke­zõ sze­mé­lyek igé­nyel­tek föld­ala­pú tá­mo­ga­tást, és az ügy­ben a Vi­dék­fej­lesz­té­si Hi­va­tal ve­ze­tõ­je is gya­nú­sí­tott volt.

– Eb­ben az ügy­ben ren­ge­teg plusz­in­for­má­ci­ót kap­tam a nyo­mo­zás­ról. Va­ló­szí­nû­leg azért si­ke­rült ne­kem, mert a nyo­mo­zók ag­gód­hat­tak ami­att, hogy az egész disz­nó­ság el lesz ken­ve. Én bár­ki­nek oda­ad­tam vol­na a fon­to­sabb do­ku­men­tu­mo­kat. De sen­kit nem ér­de­kelt, csak a Blik­ket. En­nél az ügy­nél is fon­tos em­lé­kez­ni ar­ra, hogy fé­lõ volt, hogy nem emel­nek vá­dat. Csak most is em­lé­kez­tet­nék rá, hogy a bûn­pár­to­lás nem évül el. Er­re utal­tam az elõbb. Ez az el­sõ eset, hogy bör­tön­be fog­nak men­ni ma­gas ran­gú Fi­desz-kö­ze­li em­be­rek. Az ki van zár­va, hogy eb­bõl ki­mos­sák az MVH el­nök­he­lyet­tes­ét meg a nem­ze­ti ag­rár­ka­ma­ra volt ma­gas ran­gú ve­ze­tõ­jét. A 84 vád­lott­ból az­tán a vé­gén nem lesz 84, mert van egy-ket­tõ, aki­t meg­ve­zet­tek. De a fõ­vád­lot­tak akár tíz évet is kap­hat­nak, mert ez bûn­szer­ve­zet­ben el­kö­ve­tett csa­lás, és csak az el­kö­ve­té­si ér­ték volt száz­mil­lió, de a pró­bál­ko­zás egy­mil­li­árd. A Blikk­ben há­rom­szor meg­je­lent, hogy ezt az ügyet én rob­ban­tot­tam ki. Sen­ki nem vet­te más­nap a te­le­font, hogy mi is van ez­zel a tör­té­net­tel. Va­ló­szí­nû­leg azért nem, mert most az sok­kal iz­gal­ma­sabb, hogy hét-nyolc fi­a­tal­em­ber le­tép­ke­di az uszí­tó pla­ká­to­kat. És Or­bán Vik­tor­nak az az ér­de­ke, hogy a pla­ká­tok­ról szól­jon min­den mé­di­um, és ne a csa­lá­sok­ról. Ne ar­ról, hogy bû­nö­zõk az em­be­rei, hogy mi­ni­mál­bért kel­le­ne emel­ni, mert éhen hal az or­szág. És ezt ön­kri­ti­ku­san mon­dom, hogy eb­ben mi nem va­gyunk jók. Én sem, más sem. Nem tud­juk el­ér­ni, hogy az a mé­dia, amely nem na­gyon utál min­ket, az leg­alább be­szá­mol­jon ren­de­sen ezek­rõl az ügyek­rõl. An­nak a mé­di­á­nak, amely na­gyon el­len­ér­de­kelt ab­ban, hogy Or­bán ma­rad­jon, nem ké­ne rá­ugor­nia Or­bán hü­lye­sé­ge­i­re.

Tér­jünk vis­­sza a költ­ség­ve­té­si vi­tá­hoz. Mi az alap­ja annak az ál­lí­tás­nak, hogy szán­dé­ko­san te­szik tönk­re a ma­gyar me­zõ­gaz­da­sá­got?

– A lé­nyeg: ez a kor­mány­zat nem ve­szi tu­do­má­sul, hogy a ma­gyar agráriumban, ahol negy­ven éven ke­resz­tül na­gyobb kö­zös­sé­gek­ben folyt a te­vé­keny­ség, ma­radt egy erõs kö­zép­vál­la­la­ti szint, ami túl­él­te az át­ala­kí­tást.

Ezek az egy­ko­ri szö­vet­ke­ze­tek.

– Zö­mé­ben. A Fi­desz-kor­mány sze­mé­ben min­den­ki gaz­em­ber, aki nem sa­ját ma­ga mû­ve­li a föl­det. Hoz­záte­szem, hogy aki­ket õk fa­vo­ri­zál­nak, azok sem sa­ját ma­guk ka­pir­gál­ják a föl­det. Ha­nem az olyan em­be­rek, mint pél­dá­ul a Mé­szá­ros Lõ­rinc, aki már na­gyobb cé­get csi­nált, mint a kö­zép­vál­la­la­tok, csak az a kü­lönb­ség a kö­ze­pes cé­gek és Mé­szá­ros Lõ­rinc kö­zött, hogy Lõ­rinc ki­vesz egy­mil­li­árd osz­ta­lé­kot, és el­köl­ti, vagy gon­do­lom, oda­ad­ja an­nak, aki a fõ­nö­ke, aki a Vik­tor, mert ki a ros­seb­nek ad­ná, vagy oda­ad­ja a Fi­desz­nek, de az õ cé­gé­nél öt­ven­ezer fo­rint az át­lag­bér. Ami csak úgy jö­het ki, hogy hi­va­ta­lo­san csak négy vagy hat órá­ban fog­lal­koz­tat. Te­hát sim­li­zik meg csal. A po­li­ti­ka sze­rint õ a ba­rát, õ nyer a föld­pá­lyá­za­to­kon. Az el­len­ség meg az a vál­lal­ko­zás, ame­lyik­nél leg­alább a mi­ni­mál­bér dup­lá­ja az át­lag­bér. Azért mon­dom, hogy szán­dé­ko­san te­szik tönk­re a me­zõ­gaz­da­sá­got, mert nem akar­ják meg­ér­te­ni, hogy ahol van há­rom­ezer jó­szág, ott a há­rom­ezer ál­lat­hoz nem elég 1200 hek­tár föld­te­rü­let, mert nem tud­ja biz­to­sí­ta­ni az ál­la­tok­nak szük­sé­ges ta­kar­mányt.

Ezt már fél éve is mond­ta az MSZP is, a Me­zõ­gaz­da­sá­gi Ter­me­lõk és Szö­vet­ke­zõk ve­ze­tõ­je is, és már lát­szik, hogy va­la­mi tönk­re­ment?

– Most már ott tar­tunk, hogy az al­kal­ma­zot­ta­ik­nak a föld­jét sem tud­ják a cé­gek vis­­sza­bé­rel­ni, ami ko­ráb­ban si­mán meg­old­ha­tó volt, és csi­nál­tak egy olyan tart­ha­tat­lan tá­mo­ga­tás­po­li­ti­kát, amely­ben az 1200 hek­tár fö­löt­ti ré­szért nem jár tá­mo­ga­tás. Az a szö­veg, hogy te nagy vagy, majd meg­ol­dod. Csak egy dol­got fe­lej­te­nek el, hogy ezek­nél a cé­gek­nél van a ma­gyar te­je­lõ te­he­né­szet­nek a nyolc­van szá­za­lé­ka. Mun­ka­he­lyet nem a föld­mû­ve­lés ad, ha­nem a kap­cso­ló­dó te­vé­keny­sé­gek. Rá­adá­sul nem is ér­te­nek a föld­mû­ve­lés­hez. Azok­nak, akik meg­kap­ták a föl­det, csak a 17 szá­za­lé­ka ren­del­ke­zik a szük­sé­ges is­me­re­tek­kel. Ki­ki­ál­tot­ták el­len­ség­nek a nagy­bir­to­kot, és tönk­re­te­szik a mun­ka­he­lye­ket. Eu­ró­pá­ban a 250 fõ és 12 mil­li­árd fo­rint be­vé­tel alat­tit csak kö­zép­vál­la­lat­nak hív­ják. Ötven fõ alatt meg ötmil­li­árd ár­be­vé­tel alatt meg kis­vál­la­lat­nak. Amit a Fi­desz az ipa­ri szfé­rá­ban fa­vo­ri­zál, a kis- és kö­ze­pes vál­la­la­tot, azt ki­irt­ja az ag­rár­szfé­rá­ban. Azért, mert azt mond­ja, hogy nem nor­má­lis a szö­vet­ke­zet­bõl meg­ma­radt gaz­dál­ko­dá­si for­ma.

Van an­nak oka, hogy ezt mond­ja.

– Per­sze. Kel­le­ne ne­ki azok­nak a föld­je is, amin most a kis- és kö­ze­pes üze­mek dol­goz­nak, hogy oda­ad­has­sa az em­be­re­i­nek, akik azon­ban nem tud­nak gaz­dál­kod­ni, és nem is le­het ab­ban az üzem­mé­ret­ben, amit ki­ala­kí­ta­nak. A klientúraépítés ol­tá­rán fel­ál­doz­za a ma­gyar me­zõ­gaz­da­sá­got. Ez azért is mo­csok­ság, mert itt nem ar­ról van szó, hogy hir­te­len ha­lál van, ha­nem föl­vág­tam az ere­it, az­tán majd el­vér­zik. Nem úgy mû­kö­dik a rend­szer, hogy az majd hol­nap be­dõl. Ha­nem elõ­ször azt mond­ták, hogy majd ha le­jár a bér­le­ti szer­zõ­dé­sed, ak­kor utá­na nem bé­rel­hetsz töb­bet föl­det. Most meg azt mond­ták, hogy egy bi­zo­nyos ha­tár fö­lött nem kap­hatsz tá­mo­ga­tást.

– Mi­ért nem kelt fel a kor­mány el­len a vi­dék?

– Idõ­sek azok a me­ne­dzse­rek, akik eze­ket a kö­zös­sé­ge­ket ve­ze­tik. Egy­re idõ­seb­bek.

Nem le­het, hogy a kö­ze­pes gaz­da­sá­go­k tönk­re­té­te­le nél­kül nem ér­he­tõ el az egyé­ni gaz­da­sá­gok szé­les kö­rû el­ter­je­dé­se?

– Ezt nem hi­szem.

Ak­kor?

– A tu­laj­do­nos, a cég­ve­ze­tõ ak­kor is el­lesz va­la­hogy, ha most el­ve­szik a vál­lal­ko­zá­sa jö­võ­jét. Ha a cég tönk­re­megy, at­tól még a ve­ze­tõ eg­zisz­ten­ci­á­ja nem ren­dül meg. A dol­go­zó meg azt hi­szi, hogy úgy­is meg­ol­dó­dik va­la­hogy a prob­lé­ma. Egé­szen ad­dig nem til­ta­ko­zik, amíg nem látja, hogy vi­szik el a te­he­ne­ket, ami meg­tör­tént Nagyesz­tergáron. Ott most ép­pen épül le a te­lep. Ott ti­zen­hat csa­lád él meg egy gaz­da­ság­ból, de most el­vet­ték az ös­­szes föld­jét, és oda­ad­ták egy olyan gye­rek­nek, aki­nek az­óta sincs egy da­rab bir­ká­ja sem, ezért az­tán mó­do­sí­tot­ta a ké­rel­mét man­ga­li­cá­ra, csak azt nem tu­dom, hogy most ak­kor mi­nek a man­ga­li­cá­nak le­ge­lõ. De az a baj, hogy már a gaz­dák is be­le­tö­rõd­tek. Har­col­tak, Perger Jó­zsi is 63 éves, har­colt az em­be­re­i­ért, amíg volt esély, de ahogy szép las­san nyug­díj­ba tud­ja õket te­rel­ni, az a fog­lal­koz­ta­tó meg fog szûn­ni Nagyesztergáron. Nem olyan sok, de ti­zen­hat csa­lád meg­élt be­lõ­le, a 250 te­hén­bõl. Az a gaz­da­ság meg­szû­nik, és nem lesz he­lyet­te sem­mi. Én azt mon­dom, hogy a Hor­to­bá­gyon is ös­­sze­ha­rá­csol­tak egy cso­mó le­ge­lõt, és utaz­tat­ják a szür­ke mar­há­kat kör­be-kör­be, hogy min­dig ott le­gye­nek, ahol ép­pen az el­len­õr­zés tart. Er­re ott van­nak a bi­zo­nyí­té­kok, a fény­ké­pek meg az el­hul­lott ál­la­tok ma­rad­vá­nyai, ame­lyek nem bír­ták a tú­rá­zást. Ez a mocs­kos mun­ka egy száz­éves ha­gyo­mány meg­szû­né­sé­hez ve­zet. Váncsodon min­den ki­csi csa­lád­tól el­vet­ték a le­ge­lõt, és be­ve­zet­ték há­rom ko­moly fideszes ér­de­kelt­sé­gû csa­lád ke­be­lé­be.

Ezek a rész­le­tes in­for­má­ci­ók hi­te­le­sí­tet­ték az ön meg­szó­la­lá­sa­it, et­tõl lett a szo­ci­a­lis­ták el­nök­he­lyet­te­se hi­te­les szak­em­ber.

– Ezért in­ter­pel­lál­tam a kor­mány­fõt a par­la­ment­ben, hogy med­dig ma­rad még a Fa­ze­kas mi­nisz­ter. Már el­me­szel­te az Al­kot­mány­bí­ró­ság a nem­ze­ti par­kok le­nyú­lá­si kí­sér­le­tét, vád­eme­lés van a be­osz­tott­jai el­len, és a föld­bér­le­ti pá­lyá­za­tok­nál is szo­rul a hu­rok. Er­re ki­je­löl­ték vá­lasz­adás­ra az ál­lam­tit­kárt, aki ma­ga is érin­tett volt az ügyek­ben. Mond­tam is ne­ki, ál­lam­tit­kár úr, nem az a baj, hogy nem ért hoz­zá, ha­nem az, hogy a mun­ká­juk­nak kö­szön­he­tõ­en ott ro­had a ho­dály­ban 15 ezer bir­ka a 45 fok­ban, mert nem le­het õket se­ho­va ki­haj­ta­ni, mert el­vet­ték a föl­det at­tól, aki ott le­gel­te­tett. Er­re ad­jon vá­laszt. Ne azt mond­ja, hogy ki­vizs­gál­ja, mert mit vizs­gál ki? Min­den­ki tud­ja, mi a hely­zet. Azt nem ér­tik, hogy a szürkemarha-csordába nem küld­he­ti be a ta­valy érett­sé­gi­zett di­á­kot az el­len­õr­zés­re, mert ott nem tud­ja meg­szá­mol­ni õket. Mert mo­zog­nak. Az el­len­õr­zést úgy kell el­vé­gez­ni, hogy be­te­re­lik az ál­la­to­kat a he­lyük­re, és ott szám­ba ve­szik õket. Ha ki­de­rül, hogy a fül­szá­mok alap­ján ott bal­lag a két éve el­hul­lott ál­lat, ak­kor azt on­nan szé­pen ki kell emel­ni, és a manusnak meg meg­mond­hat­ják, hogy fe­lej­tõs a föld­bér­le­te. Meg­né­zi a fü­lét, lát­ja a szá­mot. De ah­hoz be kell men­ni kö­zé­jük. Én be­me­gyek, bár tu­dom, ez ve­szé­lyes üzem. Plá­ne a szür­ke, mert az idi­ó­ta. Meg­tá­mad, meg min­den ba­ja van. Há­nyad­szor mon­dom, hogy a föld­bér­letpá­lyá­za­tok­nál sen­ki nem tart­ja be a meg­ál­la­po­dást. Én még olyan em­bert nem lát­tam, aki be­tar­tot­ta vol­na. Oké, per­sze be­ír­tak az élel­mi­szer-fel­dol­go­zó­tól a biogazda­sá­gig min­dent. Hol van ott bio­gaz­da­ság? Se­hol. Úgy van, hogy nem ka­szá­lom a le­ge­lõt, az­tán elõbb-utóbb gaz lesz raj­ta. Ne­kik ez a bio. Azt is ki kell mon­da­ni, hogy ezt az egész vir­csaf­tot vis­­sza le­het csi­nál­ni. Már­pe­dig vis­­sza le­het. De csak olya­nok­kal le­het ezt vis­­sza­csi­nál­ni, akik tud­ják, hogy hol le­het meg­fog­ni a rend­szert. Mi tud­juk. De vall­juk be, az is gond, hogy ezek a disz­nó­sá­gok ke­vés em­bert érin­tet­tek meg. Az internet el­len ki le­he­tett vin­ni száz­ezer em­bert az ut­cá­ra. A földmutyi nem érint meg an­­nyi em­bert.

Mit vár­nak a vi­dé­ken a pár­tok­tól?

– Ren­des vi­dék­fej­lesz­té­si prog­ra­mot. Nem köz­mun­kát, ha­nem tisz­tes­sé­ges mun­ka­he­lye­ket. Le­gyen a köz­mun­kán túl is élet. Volt Ma­gyar­or­szá­gon sok ilyen kis­üzem, amely­ben jól is­mer­ték a for­té­lya­it an­nak, ho­gyan le­het ezer fõt fog­lal­koz­tat­ni egy olyan gaz­da­ság­ban, amely­nek öt­ezer hek­tár föld­je van. Vagy 1500 em­bert nyolc­ezer hek­tá­ron, ahogy a volt mun­ka­he­lyem csi­nál­ta. Csak egy ki­csit ké­ne fel­idéz­ni, hogy mi­ként épült fel an­nak ide­jén egy ilyen vál­lal­ko­zás. Nem trak­to­ros­ból volt több, mint most, ha­nem min­den­faj­ta szol­gál­ta­tást a kö­zös­ség vég­zett el a fa­lu­nak. A kõ­mûvesbrigád, az épí­tõ­bri­gád, a la­ka­tos, az asz­ta­los bõ­ven ta­lált mun­kát, és nem kel­lett ne­ki haj­ta­nia a fel­ada­tért, mert a szol­gál­ta­tást a szö­vet­ke­zet nyúj­tot­ta. Mel­let­te még mû­köd­te­tett var­ro­dát, nyá­ron ker­té­sze­tet.

Ezt a mo­dellt még el­kép­zel­he­tõ­nek tart­ja 2016-ban Ma­gyar­or­szá­gon?

– Ab­szo­lút. Most le­ve­ze­tem, hogy mi tör­tént ná­lunk. Pél­dá­ul azt is mond­hat­ták vol­na, hogy el­ve­szünk tõ­led 130 mil­lió fo­rint tá­mo­ga­tást, de nem ves­­szük el, ha 20 fõ­vel meg­nö­ve­led az al­kal­ma­zot­tak szá­mát, ahogy ezt Eu­ró­pá­ban csi­nál­ták. Ott a bér­tá­mo­ga­tás­ba for­gat­ták a föld­ala­pú tá­mo­ga­tást. Az el­vo­nás­ból le­von­ha­tó volt a bér. Ha ne­künk ezt meg­en­ge­dik, ak­kor egy fil­lért sem buk­tunk vol­na. Ha a mun­ka­hely­te­rem­tést tá­mo­gat­ják, ab­ban a pil­la­nat­ban lett vol­na ná­lunk ker­té­szet.

Az egész tá­mo­ga­tás­meg­vo­nás­ban az a za­var­ba ej­tõ, hogy ezt a pénzt az unió ad­ta vol­na.

– Ad­ja is. Csak Ma­gyar­or­szág ke­ve­sebb ön­részt ad a tá­mo­ga­tás­hoz. Ná­lunk az ön­rész 15 szá­za­lék, a len­gye­lek­nél 25. Meg­ta­ka­rí­tott ennyi pénzt a sa­ját­já­ból. Or­bán el­en­ge­dett egy cso­mó pénzt az inf­rast­ruk­tú­ra­fej­lesz­té­si ágon. És in­nen pó­tol­ta az­zal, hogy a köz­vet­len tá­mo­ga­tá­sok egy ré­szét el­von­ta. Ez­zel ép­pen azok­tól az ága­za­tok­tól von­ta el a pénzt, át­té­te­le­sen, ame­lyek­nél amúgy is nagy a baj. Eu­ró­pá­ban a leg­na­gyobb gond a tej. Ami­ó­ta el­en­ged­ték a kvó­tát, már bün­te­tést sem kell fi­zet­ni­ük sem a dá­nok­nak, sem a né­me­tek­nek. Rá­adá­sul ott nem atom­erõ­mû­vet épí­te­nek, ha­nem nap­ele­mes is­tál­ló­kat, ami­re plusztá­mo­ga­tást kap­nak a gaz­dák. Va­gyis nem fog­ja ér­de­kel­ni, hogy men­­nyi­ért ve­szik meg az ola­szok a te­jet. Sem az oszt­rá­kok, sem a né­me­tek nem ab­ból él­nek, hogy mennyi te­jet ad­nak el, a pro­fi­tot a tá­mo­ga­tá­sok­ból fö­lö­zik le. Ná­lunk azon­ban a tej­ter­me­lõ a tej­el­adás­ból élt. Ha az ál­lat­te­nyész­tõ­ket né­zem, az hat­van-het­ven­ezer em­ber. Na­pi fél­mil­li­ós vesz­te­ség­gel nem le­het mû­köd­tet­ni egy ága­za­tot, ha nincs hon­nan ­pó­tol­ni a vesz­te­sé­get. Na, ezért nem tu­dom el­dön­te­ni, hogy ve­le­szü­le­tett ba­rom­sá­guk vagy szán­dé­kos kár­oko­zás, amit mû­vel­nek, mert ami­kor szak­em­be­re­ik­kel be­szé­lek, ak­kor õk is be­lát­ják, hogy mar­ha­sá­got kény­sze­rí­te­nek a gaz­da­ság­ra. És fo­lya­ma­to­san a leg­gaz­da­gabb né­hány gaz­da­ság­ra hi­vat­koz­nak, a Csányira, a Simicskára meg a töb­bi­ek­re. De az a cso­port nincs két tu­cat. A kö­ze­pes gaz­da­sá­gok pe­dig több ez­ren van­nak. A fog­lal­koz­ta­tott­sá­got a csa­lá­di gaz­da­sá­gok­ban nem le­het meg­ol­da­ni, mert ott az apa és a fia dol­go­zik, mást csak ak­kor en­ged­nek oda, ha va­la­mi­lyen idény van. És an­nál job­ban nem utál­nak sen­kit a fa­lu­ban, mint az új­gaz­da gaz­dá­kat. Mert sen­ki­nek mun­kát nem ad, de min­den év­ben ki­cse­ré­li a te­rep­já­rót. Lát­szik az iszo­nya­tos gaz­da­go­dás, ami ir­ri­tá­ló. Ne fe­led­jük: a rend­szer­vál­tás elõtt nyolc­száz­ezer em­bert fog­lal­koz­tat­tak a szö­vet­ke­ze­tek­ben, ami­bõl hat­száz­ezer a mel­lék­üzem­ágak­ban dol­go­zott.

Be­szél­jünk az idõ­kö­zi or­szág­gyû­lé­si vá­lasz­tás ku­dar­cá­ról! Elõt­te is, köz­ben is, utó­lag is stra­té­giai hi­bá­nak lát­szott, hogy ki­vel és mi­ért in­dul kü­lön az MSZP. Ki a fe­le­lõs?

– Csap­dá­ban vol­tunk, mert nem il­lett ha­ma­rabb in­dí­ta­ni a je­lölt­ke­re­sést. Mi úgy gon­dol­tuk, hogy nem vár­juk sen­ki­nek a ha­lá­lát. Eti­kus dön­tés volt, hogy nem kezd­tünk a je­lölt­ke­re­sés­be, amíg nem volt egy­ér­tel­mû, hogy idõ­kö­zi vá­lasz­tás lesz. Az sem mel­lé­kes, hogy a bal­ol­da­li ös­­sze­fo­gás je­lölt­je egy veszp­ré­mi ügy­véd lett vol­na, amit el­fo­gad­ha­tat­lan­nak tar­tot­tam. Egy nyolc­va­nez­res vá­lasz­tó­kör­zet­ben kell hogy le­gyen esé­lyes je­lölt.

De nem lett. A szak­szer­ve­ze­ti ve­ze­tõ a múlt­idé­zés ver­se­nyén le­he­tett vol­na esé­lyes.

– Az igazi baj az volt, hogy a va­ló­ság­ban nem áll­tak be mö­gé a szak­szer­ve­ze­tek.

Más ta­nul­ság nincs?

– Hogy­ne len­ne. Na­gyon ko­moly ta­nul­ság, hogy ne­künk va­ló­szí­nû­leg az alap­sza­bályt is mó­do­sí­ta­nunk kell, hogy ne dönt­hes­sen tíz pár­ttag hely­ben ar­ról, hogy ki le­gyen a je­lölt ab­ban a kör­zet­ben. Nyit­nia kell a párt­nak. Be kell en­ged­nie más vé­le­mé­nye­ket is, ha nem akar tel­je­sen ki­szo­rul­ni.

A mai MSZP a mai alap­sza­bá­lyá­val nem al­kal­mas az együtt­mû­kö­dés­re?

– Al­kal­mas, de csak ak­kor, ha a párt­szer­ve­zet­ben olyan em­be­rek van­nak, akik az önös ér­de­ke­i­ket alá­ren­de­lik, ha kell, a nem­ze­ti ér­dek­nek. Van er­re pél­da. A veszp­ré­mi alap­szer­ve­zet volt olyan bölcs, hogy be­állt Kész Zol­tán mö­gé, és nem kar­dos­ko­dott egy nye­rés­re va­ló­szí­nû­leg esély­te­len szo­ci­a­lis­ta je­lölt mel­lett. Eh­hez kel­lett a veszp­ré­mi szo­ci­a­lis­ták böl­cses­sé­ge. Ah­hoz, hogy az MSZP al­kal­mas le­gyen a nyi­tás­ra, mó­do­sí­ta­nunk kell az alap­sza­bályt, hogy az elõ­vá­lasz­tás jo­gi­lag le­het­sé­ges mód­szer le­gyen. Már­pe­dig elõ­vá­lasz­tás­ra sze­rin­tünk is szük­ség van.

Egy­szer ez a mo­dell már meg­bu­kott. A má­sik meg­ol­dás pe­dig ön­gól a töb­bi­ek­nek, mert min­de­nütt a pe­rem­vi­dé­ken a szo­ci­a­lis­ták nyer­né­nek.

– Le­het, de an­nak az elõ­vá­lasz­tás­nak az ered­mé­nyét sen­ki nem fo­gad­ná el. Ak­kor meg mi­nek? An­nak nincs ér­tel­me. Sze­rin­tem an­nak az elõ­vá­lasz­tás­nak len­ne ér­tel­me, amely­ben a ki­vá­lasz­tás szé­les ala­pon tör­té­nik, és nem iro­dák­ban dön­tik el, hogy hol ki­nek ké­ne nyer­nie, hogy me­lyik párt­nak a kör­ze­te lesz a Fej­ér me­gyei 1-es. 2014-ben nem az szá­mí­tott, hogy ki­nek van ab­ban a kör­zet­ben al­kal­ma­sabb je­lölt­je, ha­nem az iro­dák­ban osz­tot­ták fel egy­más kö­zött a kör­ze­te­ket. Csak­hogy az al­ku­do­zás­ban ul­ti­má­tu­mo­kat ad­tak egy­más­nak, és az­tán meg vol­tak le­põd­ve, hogy a kam­pány­ban a vé­gén, ami­kor a leg­na­gyobb szük­ség lett vol­na a tö­me­gek tá­mo­ga­tá­sá­ra, ak­kor a meg­zsa­rol­tak va­la­hogy nem vol­tak elég lel­ke­sek.

Mi­lyen len­ne az új rend­szer? In­dul­ná­nak egy­más­sal szem­ben em­be­rek, akik kö­zül a kö­zön­ség­nek a sze­rint kel­le­ne vá­lasz­ta­ni­a, hogy kit tar­t a leg­esé­lye­sebb­nek a vá­lasz­tá­son a Fi­des­­szel szem­ben? Ez így a párt­lo­gi­ka fel­adá­sa.

– A párt­lo­gi­kát fel is kell ad­ni. Azért is, mert tisz­tán párt­lo­gi­ká­ra ala­po­zott stra­té­gi­á­val eb­ben a vá­lasz­tá­si rend­szer­ben nem le­het le­gyõz­ni a Fi­deszt. Le­gyõz­ni tár­sa­dal­mi lo­gi­ká­ra ala­poz­va le­het. Ha eb­ben a cik­lus­ban va­la­me­lyik me­gyei tes­tü­let­ben fel­buk­kan egy-egy sze­rep­lõ, aki esé­lyes ar­ra, hogy meg­szo­rít­sa a Fi­desz je­lölt­jét, ak­kor tel­je­sen mind­egy, hogy me­lyik párt­nál in­dult ko­ráb­ban, most min­den­ki mö­gé áll­na a bal­ol­da­lon. Ha évek alatt bi­zo­nyí­tot­ta, hogy húz­za a há­tán a bal­ol­da­li ügyet, megy, mint a fal­tö­rõ kos, ak­kor be­áll­nak mö­gé a tö­me­gek. És az le­het az egyik kör­zet­ben a DK-s, má­sutt más.

Ha vé­let­le­nül meg­hall­ják itt a párt­ban, vagy el­ol­vas­sák a Moz­gó Vi­lág­ban, hogy mi­ket mond az el­nök­he­lyet­tes, ko­ráb­ban per­ce­ken be­lül meg­ne­he­ze­dett a szo­ci­a­lis­ták­nál az ilyen ve­ze­tõ éle­te. Vál­to­zott va­la­mi?

– A há­rom idõ­kö­zi vá­lasz­tás ép­pen elég tisz­tán meg­mu­tat­ta, hogy ha nem szé­les me­rí­tés­bõl vá­lo­gat­va áll föl az új csa­pat, amely le akar­ja gyõz­ni a Fi­deszt, ak­kor nincs esé­lyünk.

En­nek a gon­do­lat­me­net­nek mek­ko­ra a tá­mo­ga­tói kö­re az MSZP-ben?

– Az el­nök­kel és még so­kak­kal eb­ben nincs vi­tánk. Azt kell meg­ér­te­ni min­den­ki­nek, hogy a kor­mány­vál­tás után az lesz a gon­dunk, hogy van-e elég em­be­rünk az igaz­ga­tá­si fel­ada­tok­ra. Ha elõt­te ros­­szul dön­tünk, ak­kor egyet­len hely sem jut majd sen­ki­nek.

Ho­gyan dõl el, hogy kié le­gyen a mi­nisz­ter­el­nök-je­löl­ti cím?

– Még nem tu­dom. De az biz­tos, hogy egyet­len em­ber­rel sza­bad csak en­nek a küz­de­lem­nek ne­ki­vág­ni, és azt is gon­do­lom, hogy an­nak nem a je­len­le­gi pártelitbõl kell jön­nie.

Át­megy ez a szo­ci­a­lis­ta pár­ton?

– Ha nem megy át, ak­kor ne­kem nincs több dol­gom. Így vál­lal­tam, er­rõl 2016-ban kell dön­te­ni, a meg­bí­za­tá­som ak­kor jár le. Ad­dig pe­dig nem is kell néz­ni a köz­vé­le­mény-ku­ta­tá­so­kat. Ad­dig csak dol­goz­ni kell. Az em­be­rek­ben gyû­lik az in­du­lat és a ke­se­rû­ség. Szük­sé­gük van olyan po­li­ti­ku­sok­ra, akik meg­ér­tik a pa­na­sza­i­kat, meg­hall­gat­ják õket, és elég el­szán­tak ah­hoz, hogy tény­leg se­gít­se­nek raj­tuk. Ez sok mun­ka. De tar­to­zik is a csa­lá­dok­nak an­­nyi­val a bal­ol­dal, hogy nem hagy­ja an­­nyi­ban a dol­go­kat, ahogy ma men­nek. A nyolc­van­éves ju­hász az or­vo­sok sze­rint ab­ba halt be­le, hogy lát­ta, amint vi­szik el a bir­ká­it, azért, mert el­vet­ték tõ­le a negy­ven éve hasz­nált le­ge­lõt. A fe­le­sé­ge azt mond­ta, fel sem kelt töb­bet az asz­tal­tól…

Comments

kommentek

Cimkék: